A tranzíciós időszak kihívásai a tejelő teheneknél (1. rész)

A tranzíciós időszak amilyen rövid, olyan fontos a tehenek laktációs teljesítményének szempontjából. Ez a 6-8 hetes periódus az ellés köré összpontosul; az azt megelőző szakaszt előkészítő időszaknak nevezzük, míg utána fogadó fázisról beszélünk. A tranzícióban kulcsfontosságú fiziológiai változások zajlanak az állatokban. Ekkor a tehenek a vemhesség állapotából a laktáció szakaszába kerülnek át, ami miatt fontos metabolikus, hormonális és immunológiai változásokkal néznek szembe.

A legfőbb fiziológiai változások a tranzíciós időszak alatt

Hormonális adaptáció

↗ Inzulin

↘ Növekedési hormon

Immundepresszió

Hipokalcémia
Hipoglikémia
A NEFA és a BHBA közvetlen hatása az immunitásra

Metabolikus adaptáció

↗ A NEFA mobilizációja

↗ Az aminosavak mint glükóz prekurzorok mobilizálása

↗ A tápanyagok oxidációja a májban

↘ Szárazanyag-felvétel

A bendő adaptációja a tranzíciós időszakban

Ellés előtt	Ellés után
Csökkent bendőtérfogat a késői vemhesség miatt.	Az ellést követő 6-8 hét alatt a maximális bendőtérfogat eléréséig terjeszkedik.
Nagyszámú cellulolitikus baktérium, lecsökken az amilolitikus és laktáthasznosító baktériumok száma.	Túlnyomórészt amilolitikus baktériumok, a bendőben jelen lévő laktáthasznosító baktériumok.
Csökken a bendőpapillák hossza és a VFA abszorpciós kapacitás.	Teljesen kifejlődött bendőpapillák hossza, maximális VFA abszorpciós kapacitás.

Az tejmirigy változásai a tranzíciós időszakban

szövetek átépülése,
a prolaktin receptorok aktiválása,
a laktociták differenciálódása,
kolosztrumkiválasztás.

Miért is olyan fontos a tranzíciós időszak?

Az éves, az tejelőtehenek 40%-át kitevő állománycsere mintegy negyede az ellést követő 60 napban történik (Ospina et al., 2010). Ez egy 1000 tehénből álló állomány esetén 100 tehén selejtezését jelenti ebben az időszakban.

Ennek a hátterében számos, ebben a periódusban potenciálisan felmerülő állategészségügyi kockázati tényező állhat:

ketózis,
hipokalcémia,
oltógyomor-áthelyeződés,
magzatburok-visszatartás,
nehéz ellés,
méh- ill. tőgygyulladás.

A betegségekkel szoros kapcsolatban álló egyik igencsak problémás kérdéskör az energiaigény és a szárazanyag-felvétel eltérése a tranzíció alatt:

A tejelő teheneknél a betegségek előfordulási csúcspontja egybeesik az alacsony energiaegyensúly állapotával, a vér NEFA csúcsával és a tejtermelés napi szintű maximális növekedésével, de nem esik egybe a tejhozam csúcsával.

Ketózis

A ketózist az energiaigények kielégítésére mozgósított testzsír nem teljes mértékű metabolizációja okozza. A májban ketontestek (aceton, acetecetsav és béta-hidroxi-vajsav) képződnek, és a tehén véráramába kerülnek, és ez ketózisos tüneteket okoz.

Hogyan lehet felismerni a farmon?

Tünetek:

Csökkent étvágy
A bendő aktivitása csökken, a trágya szárazabbá válik
Csökkenő tejhozam, súlyvesztés
Fakuló szőrzet
Acetonos szagú lehellet vagy tej
Láz
Egyes állatoknál idegrendszeri tünetek jelentkeznek.

Metabolikus markerek

A vérmintákban lévő NEFA használható a tehenek egyedi vizsgálatához
Vér-, vizelet- vagy tejvizsgálat

Stratégia a ketózis előfordulásának csökkentésére

Biztosítsa a tehenek megfelelő komfortérzetét (almozás, hőstressz csökkentése és ventilláció, a stressz és a túlzsúfoltság elkerülése stb.)!
Kiegyensúlyozott takarmányadag a tranzíciós időszak táplálóanyag- és strukturális takarmányozási igényeinek megfelelően. Biztosítani kell a jó minőségű takarmányok használatát, amelyek növelik a szárazanyag-felvételt és a bendő pufferkapacitását.
Kövesse nyomon a testkondíciós pontszám változását a szárazonállás és az ellés között: állítsa szárazra a teheneket 3,0 kondíciós pontszámon, és tartsa fenn azt a szárazonállás időszaka alatt, hogy elkerülje a túlzott zsírmobilizációt az ellés idején!
A frissfejős tehenek számára kialakított speciális egészségügyi protokoll végrehajtása az anyagcserezavarok és a fertőző betegségek kimutatására, megelőzésére és kezelésére. Fokozottan figyelje a takarmányfelvételt, a bendő telítettségét és a kérődzést!

A ketózis hatása a telepi teljesítményre és a költségekre

Minden egyes előforduló ketózisos eset mintegy 119 dollár költséget* jelent állatonként. Ezt több tényező együttes hatása okozza, amelyek közül a fontosabbak: