A forradalom és szabadságharc bukásával összevethető nemzeti tragédia volt az orosz-szovjet típusú kollektivizálás az 50-es év végén.
56 jelentőségével összemérhető tragédia
Bár az orosz-szovjet típusú mezőgazdasági szövetkezetesítés már a múlt század 40-es éveinek végétől megkezdődött, egészen 1959-ig nem sikerült megtörni a vidék hagyományos magyar parasztságának ellenállását. Erre csak a harmadik hullámban került sor – írja A paraszti társadalom felszámolása a kommunista diktatúrában című monográfiájában Ö. Kovács József történész. A kutató akadémiai székfoglalójaként kiadott könyvében arról írt, hogy az 1956-os felkelés és honvédő harcok jelentőségével összemérhető az erőszakos téeszesítés, hiszen brutális nemzetnyomorító hatást gyakorolt a vidék tradicionális társadalmi szerkezetére, életmódjára, és életkilátásaira. Az akadémikus összegzése szerint a negatív társadalomlélektani és gazdasági következmények máig hatnak.
Orosz tankok és magyar terror kellett hozzá
Ö. Kovács József 2012-ben megjelent nagyszabású monográfiája szerint a katonai hadjáratra emlékeztető kollektivizálás azért volt fontos a kommunista terror-rendszernek, mert az egyéni paraszti világ autonóm, ellenpolitikai bázis volt a maga hagyományőrző, vallásos és hazafias szemléletével. Az erőszakos téeszesítés első, az 1940-es évek végén kezdődő hulláma kudarcba fulladt a beszervezett gazdaságok száma szempontjából. Kudarc volt gazdaságilag is: az elfoglalt, szétzilált és téeszesített „kulák” gazdaságok rossz eredményt produkáltak. A teljes kollektivizálást még az orosz tankok által vérbe fojtott 56-os forradalom után sem érte el a Rákosi-korszakot árulással felváltó és erőszakos Kádár-diktatúra. Bár a parasztságot is megtörte 56 bukása, az 1957-58-as újabb téeszesítési hullám még mindig hozott végleges áttörést, pedig ekkor már ipari és pártmunkások mentek a járásokba agitálni. Az 56-ot követő terror és megtorlás azonban idővel a keményen ellenálló vidék erőit is felmorzsolta. Az 1959-60-tól kibontakozó nyílt embertelenség, a verbális és lelki nyomás, a hátrányos jogi és igazgatási-igazságszolgáltatási megkülönböztetés, és a fizikai agresszió révén végül a még mindig működő 1,1 millió kis- és nagyobb gazdaságból a 60-as évek elejére már 200 ezer sem maradt.
Máig ható következmények
A szerző szerint mindennek elementáris hatása volt és van máig a magyar társadalomra. A „patologikus agrárfordulat” olyan kollektív stresszhelyzetet teremtett, amelyben a korábbi paraszti identitás felbomlott, a vidék emberének egyéni és közösségi önképe elbizonytalanodott. Míg a paraszti világban az időseket tisztelet vette körül, a téeszben felesleges tehernek bizonyultak, akiknek földjáradéka nem fedezte megélhetésüket. Megkezdődött továbbá a fiatalok elvándorlása a falvakból, mezővárosokból, és ekkor kezdődött a születésszám-csökkenés is. A parasztság felszámolásával a vidéki életvilágok önpusztító magatartásformákat (a szerző döbbenetes megfogalmazásában: „tsz-pszichózis) vettek fel, s ezek hatása mind a mai napig jelen van.
