A foszfor az élő szervezetek felépülésében és az élettani folyamatok energiafeltételeinek biztosításában nélkülözhetetlen szerepet játszik. A talajok általában 0,04–0,1%, azaz csak a felső 20 cm-es rétegre számolva mintegy 1000–3000 kg/ha foszfort tartalmaznak. Az ásványi eredetű P egy része a talajoldat útján beépül a növénybe, majd annak elhalása után szerves anyaghoz kötötten kerül vissza a talajba. Így a talajban a szervetlen és a szerves fázisokhoz kötött P együtt van jelen, de általában az utóbbiak részaránya nagyobb.
A P bármely előfordulási mód esetén is foszfátion formákban van jelen a talajokban, s azok mind a szervetlen, mind a szerves komponensekkel igen erős kötést létesítenek. Ebből eredően a P-hordozó fázisok oldhatósága kicsi, a talajoldat P-koncentrációja alacsony. Ez magyarázza, hogy a talaj összes P-tartalmának csupán mintegy 3,5%-a felvehető a növények számára. A P-igény kielégítésére széleskörűen elterjedt a jól oldódó P-műtrágyák alkalmazása. A talajban a különböző szervetlen foszfátion formák megjelenése, illetve azok és a talajalkotó komponensek közötti reakciók, majd a reakciótermékek oldhatósága a közeg pH-értékétől függ. Amint a foszfátos műtrágya a talajba kerül, ez az összefüggés annak anyagára is érvényesülni fog.
pH = 6,5 alatt a H2PO4– ionforma jelenik meg, a talaj szervetlen foszfát-fázisainak (Ca-, Fe-, Al-foszfátok) lassú oldódásával. További savanyodás esetén azonban a vas-, alumínium-, mangánionok már olyan mennyiségben lépnek az oldatba, hogy fokozatosan lekötik a foszfátionokat oldhatatlan formában.
6,5–9,4 pH között a szervetlen foszfor HPO42– ionként fordul elő. 6,5 értéktől kezdve azonban Ca ion jelenlétében a foszfát oldhatatlan fázisként kiválik.
Mindezek szerint a talaj természetes vagy műtrágyaként hozzáadott foszfát tápanyaga pH = 6–6,5 közötti szűk tartományban lesz leginkább felvehető a növények számára. Ettől a tartománytól a csökkenő vagy növekvő pH irányában a hagyományos P-pótló műtrágyázás hatásfoka erősen csökken. Jelentős szerepet kaphatnak ennek a problémának a kezelésében a talaj mikroszervezetei. Ehhez azonban a talajélet reaktiválására van szükség. Ennek egyik eszköze a mikrobiális talajoltás.
A talajmikrobák között nagy számban szerepelnek a fixált P felszabadítására képes szervezetek, főleg baktériumok. Ezeknek a P-felszabadítás mechanizmusa szerint több csoportja van:
Foszfátoldók
– szerves sav termelésével oldják a szervetlen foszfátokat,
– kelátképzővel szabadítják fel a foszfátiont a kötőelemtől (Ca, Fe, Al).
Szervesfoszfor-mobilizálók
– A szerves kötésű foszfátokból a P savas oldással sem mozdítható ki. A kötés megbontására egyes enzimek képesek (foszfatáz, fitáz), amelyeket maga a növény vagy az azzal együttműködő mikrobák választanak ki.
Oltóanyagokban gyakran előforduló P-feltáró baktériumok: Pseudomonas, Bacillus, Rhizobium, Azospirillum.
Ezekkel a készítményekkel a P-műtrágya-igény mintegy 50%-a kielégíthető. Azonban a készítmények sejtjei egyben számos más hasznos funkciót is ellátnak: N-fixálás, szerves anyag mineralizálása, káliummobilizálás, antibiotikus hatás, stimulálás és ellenálló képesség növelése stb., így az alkalmazásukra vonatkozó döntés során mindig a valós értéküket és a fenntarthatóság szempontjait célszerű figyelembe venni.
Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége
