Négyzetméterenként 10 ezer forintos bevétel, 6–7 ezer forintos jövedelem is előteremthető a biokertészettel, és idehaza még mindig keresleti piac van az ilyen terményekre. Őry Barnabás úgy fogott bele, hogy semmiféle gazdálkodói előzménye nem volt a családban – ma már tanítja és népszerűsíti is a fenntartható, egészséges zöldségtermesztés modelljét.
Budapesti családból a domonyvölgyi idillbe
A Talajmegújító Gazdák Egyesületének konferenciáján, januárban az előadásában úgy fogalmazott, inkább előnyét, mintsem hátrányát érzi annak, hogy gazdálkodói előzmények nélküli, tipikusan városi családba született. Hogy értette ezt?
– Nemcsak hogy gazdálkodók nem voltak a családban, de még vidéki kötődések sem, a nagyszüleim is budapestiek; tényleg leginkább csak nyaralni mentünk vidékre. Miután leérettségiztem, egy évre elmentem különösebb cél nélkül Londonba, aztán mikor visszajöttem, azt éreztem, elég volt az urbánus létből, s valami olyat szeretnék csinálni, ami nem város, hanem természet, szabadtéri tevékenység. Így jött az ötlet, hogy a gödöllői Szent István Egyetemre (ma MATE – a szerk.) jelentkezzek, és ott végeztem mezőgazdasági mérnökként.
Hogyan jött a biokertészet iránti érdeklődés?
– Talán a harmadik szemeszterben egy évfolyamtársam, aki a biopiacon mindig is egy domonyvölgyi házaspár terményeit vásárolta, és ismeri őket, felvetette, látogassunk meg a gazdaságukat, a Budaházi Dinamikus Kertészetet. Amit ott láttam, a biodinamikus növénytermesztés, és amit átéltem, döntő hatással volt rám.
Mit jelent a biodinamikus jelző?
– Egy teljes mértékben holisztikus, átfogó szemléletet, Rudolf Steiner (többek között az antropozófia, a Waldorf oktatási rendszer megalapítója, osztrák filozófus a 20. század elején – a szerk.) elmélete alapján, ami nemcsak a növények, a talaj, a környezet mint egymással összefüggő, nagy rendszerek életét, szerepét veszi figyelembe, de még a benne élő, benne dolgozó emberét is.
Annyira hatott rám a domonyvölgyi környezet, miliő, Kati néni és Tóni bácsi személye, a finom ételek, amiket az ottani termésből ettünk, és persze elsősorban a szemléletük, hogy végül többet voltam ott, mint az egyetemen. Úgy éreztem, sokkal jobban vonz, érdekel, és többet is tanulok, mint az oktatásban. Egyébként más önkéntesek, egyetemi gyakorlaton lévők is dolgoztak ott.
Mi fogta meg konkrétan? Azért Steiner világa, de még a bioszemlélet holisztikus látásmódja is elég távol esik az alapozó egyetemi mérnöki képzés tematikájától. Nem érzett meghasonlást, ellentmondás?
– Dehogyisnem. Nem akarok rosszat mondani az egyetemi képzésről, hiszen természetesen helye van az intenzív, tudományos alapú megközelítésnek a mezőgazdaságban. Inkább csak arról volt szó, hogy engem más érdekelt, a lényeget nem is ott, hanem a gyakorlatban tanultam meg.
Mit szóltak a tanárai?
– Azt is az egyetem javára kell írnom, hogy megértették, elfogadták, sőt, amennyire lehet, akceptálták; végül is akkor már Nógrádban gazdálkodtam. A diplomamunkám, amit a téli hajtatás témakörében írtam, kutatással, kísérlettel Matthew Hayes zsámboki biokertészetében, ötös osztályzatot kapott.
Mennyiben előny az, hogy nem volt családi vagy más előzménye a hagyományos gazdálkodásnak?
– Annyiban feltétlenül, hogy néha nehezebb egy bizonyos szemléletet, gyakorlatot átalakítani, leváltani vagy elhagyni, mint tiszta lappal megtanulni valamit.
Új bort régi tömlőbe nem öntünk – mondja a Máté-evangélium is.
– Igen, ez mindenre igaz szerintem. Egyrészt lehet, hogy harminc éve jól működött egy technológia, de változott az időjárás, másrészt jöttek új technikai eszközök, talajjavítási, termesztési módok. Gyakran jobb egy újat, sajátot kialakítani.
Tud erre konkrét, gyakorlati példát a saját biokertészetéből?
– Inkább a szemlélet az, amit említenék. Ez alapvetően abban tér el, hogy komplex, átfogó, egymásra épülő rendszerként fogja fel a növénytermesztést, nem csak annyi történik, hogy műtrágyát és növényvédő szert teszünk a földbe. A talaj például önmagában is egy csodálatosan összetett, élő rendszer, aminek a megismerése, újszerű ápolása, művelése nem véletlenül áll most egy kibontakozó forradalom középpontjában. A másik a diverzitás: a biogazdálkodás alapja nem a nagy monokultúrák, hanem sokszínű, növényvédelmi, növénytermesztési szempontból összetett, egymást szinergikusan erősítő rendszer. És végül, ebben a szemléletben az ember is része, szereplője, nem csak működtetője a gazdaságnak.
Ha kanadai nagyvárosban működik, itt is fog
Hogyan jött létre az, ami alapján megírta a 3 órás kert című könyvét?
– A diploma és a domonyvölgyi gyakorlat – ami egy egész szezont jelentett – után Herencsényben egy biogazdaságban szereztem további gyakorlatot. Ott hagyományos talajműveléssel, nagyobb területen, több hektáron folyt ez a tevékenység. Közben internetről, könyvekből sokat tanultam, és a végső lökést egy kanadai biotermelő adta meg. Curtis Stone egy kanadai nagyváros peremén, 500, majd 1000 négyzetméteren termelt zöldségeket, és azt látta, hogy nagyon jó színvonalon megél belőle, sőt, a befektetés egy-két szezon alatt megtérült. Az 1000 négyzetméteren 100 ezer dolláros bevételt ért el durván 60 százalékos jövedelemaránnyal, aki még ott is méltányos jövedelemnek számított 2019-ben. Ehhez csak annyi kellett, hogy megtanulja a technológiát, és béreljen vagy vegyen kis területeket.
Érdekes analógiája ennek, hogy Kisszálláson például a 2010-es években az önkormányzat kezdte el közmunkásokkal művelni a kivándorlás vagy más ok miatt üresen álló kerteket a településen, és a helyi intézmények konyhái kapták az ott termelt zöldségeket.
– Általában előny az, ha egybefüggő területek adják azt az 500–1500 négyzetmétert, ami egy kis biokerthez kell, de még ez sem kizárólagos követelmény. Én úgy kezdtem, hogy Veresegyházán bementem a polgármesterhez, mutattam, miket tudok termeszteni, mivel foglalkozom, és kértem, jelöljön ki bérelhető területet, így kezdtem el 2000 négyzetméteren, kisléptékű beruházással.
Mondjon erről többet, mi kellett hozzá eszközben, talaj-előkészítésben?
– Elhagyott területet kaptam, amit nyilván először ki kellett takarítani, majd mechanikusan, kézzel gyommentesíteni, és végül kialakítani a fix ágyásokat. A biokertészetem mindenütt komposzttal történő tápanyag-utánpótlásra épül. Természetesen hagyományos növényvédő szereket és műtrágyát nem használunk, szervestrágya-készítményeket is egyre kevésbé, a legjobb természetesen az állati szerves trágya volna.
Persze a szükséges komposztalapanyag sem képződik egy háztartásban, azt venni kell. Szóval, már az első kísérletem után, kétévi gazdálkodás eredményeként is azt láttam, hogy a modell működik, jó eredményeket értem el.
Nem akarok a zsebében turkálni, de érzékeltetné, hogy ez mit jelent? Sok termés, nagy jövedelem vagy haszon?
– Mindezek. Itt valóban kis belépési küszöbű gazdaságról van szó. Például itt, Nógrádban az első fóliasátor-fémvázat, úgy emlékszem, 300 ezer forintért vettem. De már az első évben csináltam benne 1–1,5 millió forintnyi zöldséget. A házat és a kertet, ahol élünk és gazdálkodom, 10 millió forintért vettem, de már az első évben volt durván 10 milliós forgalmam. Ez persze még nem tiszta jövedelem, de azt érzékelteti, hogy a magyarországi telek- és földárak mellett 1-2 ezer négyzetméteren ragyogó jövedelmet lehet produkálni. De a „jó eredmények”, a siker közé sorolom azt is, hogy mindez egyrészt fenntartható termelési viszonyokkal valósul meg, másrészt egészséges élelmiszert állít elő nekünk és a vevőinknek.
Mik a termékek?
– Herencsényben sokféle alapvető zöldséget termesztettünk, nagyobb mennyiségben, 40–50 család, éttermek részére, piaci eladásra. Itt, Béren inkább nagyobb piaci értékű különlegességeket, különleges gyökérzöldségeket, leveszöldségeket, különféle színű paradicsomokat termesztünk.
Keresleti piac van, de érdemes először kipróbálni…
Mi jellemzi a piacépítés metódusát?
– Az is része a modellnek, hogy a biokertészet – ha csak nem alakít ki eleve a kezdetekkor kapcsolatot valamilyen szervezővel, integrátorral – személyesen vagy online, de maga fog hozzá a kapcsolatépítéshez. Én is felkerestem környékbeli éttermeket, családokat, piacra is magam vittem a terményt. Nagyon hamar, talán másfél-két év múlva már nem is kellett nekem a vásárlók után menni, engem kerestek.
Nagyon egyszerűnek hangzik.
– Azért nem mindig az. A séfeknek, konyhavezetőknek nyilván könnyebb egyetlen nagykereskedővel, importőrrel dolgozni: csak fogja a listát, és kipipálja, mi kell. Egy vagy több kisebb biokertészettel egy fokkal bonyolultabb, de mint látjuk, nem lehetetlen. A minőség és a különlegesség miatt nyilván így is megéri. De a rendszer még nem kiforrott, amit az is mutat, hogy a Covid miatti lezárások megviselték ezt a szektort is.
A magyar mezőgazdaságban egyébként is gond, hogy szórványos, erőtlen a tészek, integrációk jelenléte.
– Itt ma már a gond ennek pont a fordítottja. Nem is egy olyan marketinges, piacszervező cég van, amelynek a vezetője informatikus vagy marketinges, és látják a fantáziát abban, hogy szervezett keretek között piachoz segítsék a biokertészeteket, kiskerteket. A gond az, hogy több is van ebből, mint amennyit ezek a kertészetek képesek kibocsátani – vagyis nem kereskedő van kevés, hanem termelő. Vagyis keresleti piac van.
Nyilván minden gazdaság más, de azért lehet egy általános mutató- vagy arányszámot adni arra, milyen jövedelem állítható elő egy négyzetméter biokertészetben?
– Valóban nagyon eltérő, mert mások a talajadottságok, más a munkaerőháttér, a technológia. Herencsényben 1 hektáron 40–50 családnak elegendő árut termeltünk, ami jó 10 milliós bevételt jelent átlagosan. Ez a szántóföldi kultúrákhoz képest sokszor tízszeres szorzó. Igaz, másfajta és általában azért több munkával jár, ugyanakkor sokkal kisebb beruházást és ráfordítást igényel. Nálunk nagyjából hasonló arányokról beszélhetek, vagyis 1 négyzetméteren legalább ezer forint az, ami reálisan elérhető. Ha ezt nem sikerül elérni, akkor valahol még hatékonysági problémák vannak.
Mennyi ebből a tiszta nyereség?
– Ez is változó. Ha nagy a család, ha van rokoni-baráti segítség néha a betakarításhoz, akkor több, ha külső munkaerő kell, akkor kevesebb. Ha valaki ügyesebben szervezi meg a kiszállítást, kevesebb menettel, üzemanyaggal, akkor kevesebb. Szóval, sok a változó. De ebben is nagyjából igaz, hogy ennek a bevételnek a 60–70 százaléka már jövedelem.
Mondja, hogy kis beruházási igényű műfaj ez, de mégis mennyi pénz és mi egyéb kell az ígéretes induláshoz?
– Ez először is attól függ, hol van, mennyiért vásárolható meg vagy bérelhető a szükséges földterület. Másrészt attól, milyen technológiát épít ki a kertészet. Azt már mondtam, mennyiért vettem én a házat, kertet vagy például a fóliavázat. Szerintem itthon még ma sem akadály a földvásárlás. Nyilván drágább egy Balaton-felvidéki telek, mint egy nógrádi, de van olyan ismerősöm, aki pont a Balaton-felvidéken egy borászat, étterem áruellátásban vesz részt a telkén.
Mennyi és milyen szakmai ismeretet igényel ez a szektor?
– Inkább gyakorlat kell, nem feltétlenül egyetemi szintű elméleti ismeretek. Jó persze a minél szélesebb alapokon nyugvó tudás, de a döntő a gyakorlat. Én ma már nem a gazdálkodásból, hanem a biokertészet-modell oktatásából, népszerűsítéséből élek, és mindig elmondom: fontos, hogy mielőtt belevág valaki, próbálja ki. Egyrészt igazán csak így lehet megtanulni, de talán megszeretni is. Másrészt, csak aki eltölt fél-egy évet egy biokertészetben, az tudja, ténylegesen való-e neki ez a szakma, hivatás. Más dolog klassz videókon látni, más dolog elolvasni, hogy 3 óra egy kert, és egészen más néha korán kelni, esőben vagy kánikulában kertet művelni.
Szöveg: Kohout Zoltán
Fotók: Rúzs-Molnár Ákos
