A 2010-es évek viszonylagos bősége után 2020 után egyre gyengül a borágazat stabilitása. A magyar és a német borágazat helyzete jól mutatja, mennyire eltérő kihívásokkal, de hasonló gazdasági feszültségekkel küzdenek a borászatok az európai mezőgazdaságban.
Leáll a fejlődés, nincs munkaerő, rossz az időjárás
Magyarországon a gondok gyökere elsősorban az, hogy a termelési költségek az elmúlt években jóval gyorsabban emelkedtek, mint a bor árának növekedése. A borászatok lemaradtak az inflációs folyamatokhoz képest. A 2024-ben a borexport mennyiségben 12, értékben pedig 16 százalékkal bővült, főként a fehérborok és a lédig kivitel jó teljesítménye révén. Csakhogy a külpiac önmagában nem tudja ellensúlyozni a belső piaci nehézségeket. Belföldön a fogyasztói szokások a könnyed, gyümölcsös borok irányába tolódtak, miközben a testesebb fajták iránti kereslet visszaesett. Frittmann János, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa elnöke szerint elkerülhetetlen a júniustól legalább 10 százalékos áremelés, különben ellehetetlenülnek a beruházások és a szőlőültetvények korszerűsítése. A 2024–2027 közötti időszakban ugyan 71 millió euró áll rendelkezésre szerkezetátalakításra, valamint promóciós támogatások is segítik az ágazatot, de az aszály, a fagyok és kártevők okozta károk, a munkaerőhiány és a magas energiaárak továbbra is komoly korlátot jelentenek. Rövid távon tehát csak az áremelés és a turizmus erősödő szerepe adhat némi mozgásteret a magyar borászat számára.
Mély szerkezeti válság
Németországban ezzel szemben mély strukturális válság bontakozott ki. A bor nagy tételes ára 2024-ben mindössze 60 cent literenként, 2025-ben pedig akár 40 centre is leeshet, miközben a termelési költség 1,20 euró. A fogyasztás évek óta folyamatosan csökken, az importborok aránya viszont nő, így a német piac ma már csak fele részben hazai termékekre épül. A forgalom 2025 áprilisára 6 százalékkal, az értékesítés 2 százalékkal esett vissza, a Rajna-vidék-Pfalz tartományban pedig a palackozott minőségi bor előállítása 11, a szövetkezeteknél 14 százalékkal csökkent. Ehhez társul, hogy 2019 óta a bérek, az energia és a gépek költségei 30–40 százalékkal emelkedtek. A helyzet különösen a marketing nélküli kisebb termelőket sújtja, akik a szakmai szervezetek szerint tömeges bezárás előtt állnak, ha a körülmények nem javulnak a következő szüretig. A tartományi kormány már bejelentette a „2025+ borászati csomagot”, de a szakmai szövetségek szerint a fogyasztók támogatása is elengedhetetlen, ezért hirdették meg a „Német Bor Napját”, amely a hazai bor vásárlására ösztönzi a közönséget.
Összességében a magyar borászat kilátásai valamivel kedvezőbbek, hiszen az export és a borászati turizmus lehetőségei némi stabilitást adnak, miközben állami források is segítik az ágazatot. Németországban viszont a mély árprést, a fogyasztás tartós visszaesését és a költségrobbanást már rövid távon is az ágazat túlélését fenyegető tényezőként értékelik. Mindkét országban közös, hogy a borászatok jövőjét alapvetően két tényező nagyban meghatározza. Egyrészt az, sikerül-e a termelési költségeket legalább részben áthárítani a fogyasztói árakra. Másrészt az, sikerül-e fenntartani a piaci pozíciót az egyre erősödő globális versenyben, azaz növelni a belföldi vásárlók számát.
Agrárágazat Tudástár: borfogyasztási szokások változása – Magyarországon a borfogyasztási trendek az utóbbi években a könnyed, gyümölcsös borok felé tolódtak, miközben a testesebb fajták iránti kereslet csökkent. Ez átalakítja a belső piac szerkezetét és árstratégiáját, és egyre nagyobb szerepet kap a borászati turizmus és az export. Németországban a fogyasztás tartós visszaesése, az importborok arányának növekedése és az alacsony árak mély árprést hoztak létre, ami különösen a kisebb termelőket sújtja. A belföldi vásárlói bázis megőrzése mindkét ország borászatának kulcskérdése a jövőben.
