Ne okozzon víz- és tápanyagveszteséget!

Alkalmazza a szakszerű tarlóbontást!

A tavaszi csapadékhiányt követően, bő esők közepette indult meg közel két héttel korábban a kalászosok és a repce aratása, ami után a legfontosabb befektetés a következő feladat. Minden szármaradványt vissza kell forgatni a szántóföldeken a talajokba, s irányított mikrobiális lebontással a maradványok szerves alkotórészeinek hatékony beépítését alapozzuk meg.

Így jóval tovább biztosítjuk a megfelelő nedvességtartalmat a talajban a következő év(ek)ben, s az aszályhatás nem vagy csak hetekkel, hónapokkal később jelentkezik. Ezzel együtt az őszi alaptrágyázás hatóanyag-szükségletét is biztosítani tudjuk!

Tarlókezeléssel NYER vagy VESZÍT a gazdálkodó?!

Avagy a szármaradványokban rejlő NYERESÉGEK és VESZTESÉGEK…

Magyarország 4,3 millió hektár szántóterületének több mint 80%-án kalászosokat, kukoricát, napraforgót és őszi káposztarepcét termesztenek, melyek szervesanyag-produktuma átlagosan a 8–10 tonnát is elérheti hektáronként. Mindez jelentős és értékes tápelemtartalommal bír, melynek egy részét a termésbetakarítással eltávolítjuk, másik része viszont a termőterületen maradóan, tarlóhántással visszakerül a talajba. Ha nem vesszük el a talajoktól!

Elhordani veszélyes!

Az agráriumban a termőtalajt megbecsülők és az energiaipar érdekei között a legnagyobb ellentét a szalmafelhasználást érinti. Igaz, hogy az összes energiaipari biomassza-alapanyag között a szalma csak kevesebb mint 8%-kal van jelen (forrás: AKI), ami nem sok a fűtő- és erőművek szempontjából, annál fontosabb azonban a termőföldek egészséges tápanyag-utánpótlását érintően. Kutatások és egyetemi vizsgálatok, tananyagok tucatjai igazolják folyamatosan, hogy az aratás után a táblán hagyott – és persze megfelelően kezelt, lebontott – szármaradványok pótolhatatlan forrást biztosítanak a talajnak.

Kétségtelen, hogy betakarítás után gyorsan-könnyen jön az a pénz, amit a levágott szárak energiaipar felé való értékesítése hoz a földhasználónak. Ám az eladott szalma miatt kieső természetes növényi eredetű tápanyagok hiányát a végén csak drágábban, sőt komoly anyagi veszteségek árán lehet pótolni.

Ennek értelmében forintban is kifejezhető gazdasági nyereség, ha ezeket a melléktermékeket a talajba juttatjuk, ezzel az őszi műtrágyaköltség is mérséklődik. További nyereség a maradványok bontásával a talajba visszajuttatott mikroelemek mennyisége is.

A növénytermesztésben a tápanyag-utánpótlás alapkérdése, hogy a betakarítással elszállított terméstápanyagveszteség és a maradó holt szervesanyag-tömegben (biomassza) felhalmozott ásványi anyagok hogyan kerülnek vissza a talajba. A szármaradványok irányított bontásával a talajok nitrogén-, foszfor-, kálium– és mikroelemek hiánypótlása valósul meg, így a fontos humuszképződés mellett a növény számára biztosít folyamatos, kiegyenlített tápelem- és tápanyagellátást.

Csökkentve a talaj anyagveszteségét

A megfelelő cellulózbontó alkalmazásával az utóveteményben is jelentkezik a feltárt tápanyagok nyeresége a növényi zöldtömeg növekedésében.

Felhasználási javaslat

A cellulózbontót (a termék címkéjén olvasható dózisban és vízmennyiséggel) közvetlenül az egyenletes apróságúra felaprított szármaradványokra kell permetezni, majd azonnal a talajba kell dolgozni. Ha T-Jettel végezzük a munkát, akkor minimum 60 liter/ha lémennyiséggel dolgozzunk. A talajmunkára legalkalmasabb eszköz a tárcsa, a kultivátor és a grubber, amelyek a hatékony lebontást elősegítően egyenletesen keverik be a növényi maradványokat a talajba. Megjegyezzük, hogy a HMKÁ 6 előírásaihoz igazodva a maximum 10 cm mélységig való sekély, nyári tarlóbontás az AÖP-ben is elfogadott gyakorlat!