Ciklus vagy trend, amit most a sertéspiacon látunk?

A hároméves sertésciklus sem az igazi már, de az állat szaporodásbiológiája ad egy keretet a piaci hullámzásnak. A szakma szinte már meg sem lepődött, amikor októberben bezuhantak az árak. Sokan azt is látják, hogy a cikluson túl egy mindent átható, trendszerű változás is zajlik az európai sertéspiacon.

Európa sertésállománya a csökkenő takarmányköltségeknek és az elmúlt két-három év magas értékesítési árainak köszönhetően pozitív irányban mozdult el idén. A legtöbb tagállamban nőtt a vágások száma július végéig, hazánkban például több mint 5,6%-kal. A spanyolok 6,7, a románok és bolgárok pedig 12 és 18%-kal növelték a teljesítményüket. Júniustól elkezdődött az árak szezonális esése. Az Eurostat adatai szerint a beszakadás sokkal nagyobb mértékű volt, mint máskor: az árak az ötéves átlag alá estek. Az évnek ebben a szakában egyáltalán nem jellemző, hogy a télvégi szint alá bukjanak az árak, most mégis ez történt.

Magyarországon az AKI PÁIR adatai szerint szeptemberben még 755 forintot ért a sertés hasított melegsúlyban, ami élősúlyban 610 forintos árat jelent. Ez október közepére 533 forintra csökkent – 16%-kal volt alacsonyabb, mint tavaly ugyanekkor. Novemberben folytatódott az áresés. Miért van ez, és mennyire tartós a jelenség?

Nem mindenre Kína a magyarázat

Az első helyen a kínai piacot szokás okként emlegetni. Tény, hogy az ázsiai szuperhatalom mind a mai napig az EU elsőszámú sertéshúsvásárlója, tavaly júliusig az uniós kivitel mennyiségéből 26%-kal részesedett. Másrészt igaz, hogy ez a piac már csak árnyéka önmagának. A 2020-ben elért csúcshoz mérten (~3,3 millió tonna), 2024-ben már csak harmadannyi sertés került az ázsiai országba Európából, továbbá e mennyiség fele kisebb értékű melléktermék, fül, láb, belsőség volt. Az unió exportja máig nem képes más piacokon pótolni ezt a kétmillió tonnás rendeléskiesést. A termelés ehhez alkalmazkodva a 23 millió tonnás csúcsról 21 millió tonnára esett vissza. Ebben persze volt szerepe az Európát is elérő afrikai sertéspestisnek (ASP).

Ábrahám Tibor, az Alföldi Sertés Szövetkezet kereskedelmi igazgatója szerint nincs értelme az európai exportlehetőségeket Kínán számonkérni, vagy a hazai árakat az ázsiai kereslet hiányával magyarázni. „A termelők az elmúlt két évben nagyon szépen kerestek, miközben a vágóhidak és a húsipar veszteséget termelt. Most csak fordult a kocka. Ha már mindenki a nyert valamennyit a bolton, ismét hátra dőlünk, holott mindkét oldalnak volna még teendője…”

Az Alföldi Sertés az ország legnagyobb beszerző-értékesítő termelői csoportja a sertéságazatban. Partnerei között éppúgy találni pár száz vagy akár 100 ezer hízóval foglalkozó üzemeket, amelyek eltérő hatékonysággal és üzleti elvárásokkal dolgoznak. A kereskedelmi szakember példaként a holland termelést hozza fel. „Egész Európában a holland munkás a legdrágább, mégis három és félszer annyi sertéshúst termelnek, mint mi. Míg ott egy 2000 hízós telepet elvisz egy alkalmazottak nélkül, automatizáltan dolgozó családi vállalkozás, addig nálunk ehhez fizetett munkások is kellenek.”

Szerinte a vágóhidaknak is ügyesebben kellene mozogniuk a darabolt húsrészek piacán. Ahogy Kínában a belsőségeket szeretik, úgy Romániában a tarja a legkedveltebb húsrész, míg Horvátország vagy Montenegró a comb számára kitűnő piac. A kereskedelemben problémának látja a gyenge marketinget is. A lakosság ma gyorsan elkészíthető és könnyen emészthető húsokat keres. „Korábban a karajjal, sertéscombbal egy árszinten mozgott a csirkemell, ma ez a drágább. A gyorséttermi láncokban is csirkefalatokat találunk. Úgy tűnik, sem a fiatalokat, sem az öregeket nem tudjuk megszólítani a sertéshússal…”

Egész Európa átalakul

A sertéshús fogyasztásának csökkenése általános jelenség Európában. Az étrendváltás nemcsak az elöregedő népességgel, de a migrációval is összefüggésbe hozható. Nyugat-Európának ezen túlmenően is akadnak nehézségei. A holland hatékonyság például a talajok súlyos nitrátterhelésével párosul, emiatt az állatállomány drasztikus leépítését tervezik 2030-ig. 2021 óta 1,5 millió állattal csökkent az állomány nagysága, és 2030-ig még legalább ennyivel kevesebb sertést szeretne látni a kormányzat.

Németországban pedig nemcsak a zöldek, de az állatvédők is nagyon aktívak. Egész Európa számos állatjóléti előírást „köszönhet” az innen indult kezdeményezéseknek és a vegán mozgalomnak. Pillanatnyilag 5 tartásformát ismernek a német a termelésben, amelyikből az 1. kategória már most piacképtelen: az innen származó húsokat nem veszi át a Lidl, az Aldi, az Edeka vagy a Rewe. Csak hogy lássuk, mi az, amire a jövőben mi is számíthatunk, gyorsan átfutjuk az 5 tartási formát:

1. tartási forma: minimumkövetelmény.

2. Tartási forma: javított tartási körülmények. 12,5%-kal több hely minden súlycsoportban, plusz alomanyag biztosítása.

3. Tartási forma: kifutós. Az állatok bármikor kimehetnek a szabad levegőre is, és minden súlycsoportnak 40%-kal több férőhely jut.

4. Tartási forma: szabadtartással kombinált. 50%-kal megnövelt férőhely kifutóval, vagy totális szabadtartás védett fekhellyel.

5. Forma: bio. Az alapkövetelményt mintegy 150%-kal meghaladó terület, kötelező a kifutó, és a malacokat 40 napon át a koca alatt kell hagyni. Az állatok gyógyszerezése szigorúan korlátozott, táplálékuk teljes egészében biogazdaságból származik, melynek minimum 30%-át maga az állattartó biztosítja. A malacnevelésben a feletetett fehérjékből a nem bio részarány maximum 5% vagy 35 kg lehet.

Nos, Németországban 2030-tól már csak a kifutós tartásformákból származó húsokat lehet árusítani, ami – tekintve a velünk élő sertéspestist – magas kockázattal jár. Újdonság, hogy az ország meghatározó feldolgozója, a Tönnies három lépésben állatjóléti bónuszokat vezet be a vágás során:

• 2025. december 1-jétől 0,5 cent/kg vágott súly bónuszt kapnak azok az állatok, amelyeknél nem találnak szervi elváltozásokat, ízületi problémákat vagy külsérelmi nyomokat.

• 2026. február 1-jétől 1 cent/kg vágott súly levonás (malus) jár azokért a sertésekért, amelyeknél a tüdőben vagy a mellhártyán 10% feletti elváltozást, illetve fül- vagy faroknekrózist állapítanak meg.

• A sertésenkénti 10 eurós prémium, ami eddig a 3-as tartásból származó, „kunkori” állatokért járt, 2026 februárjától kiterjed a 2-es tartásmódból érkező, nem kurtított farkú állatokra is.

A Tönnies úgy számol, hogy beérkező 13 millió sertés 80%-a meg fog felelni az elvárásainak, ezzel mintegy 5 millió euró többletkifizetésre kötelezi magát a termelők felé, amit a vágóhídi állatorvosi szemle eredménye legfeljebb 10%-kal csökkenthet. Ez már csak azért is érdekes, mert a német vágóhidak bajban vannak. Öt év alatt 5 millió állattal csökkent az országban a sertéslétszám, ezért a kapacitásaik kihasználatlanok. Az ágazat helyzetét az energia és a munkaerő magas költsége is nehezíti. Mindez elméletben lehetőséget teremt a kelet-európai sertéstartás számára, de a gyakorlatban ez nem feltétlenül valósul meg.

Ami a karácsonyt illeti, az ünnepek előtti keresletnövekedés csak arra elég, hogy megálljon a sertésárak zuhanása, vélekedik Ábrahám Tibor. „Idén a hét közepére esik az ünnep, ami a vágóhíd szempontjából egy rémálom. Fel fognak torlódni a sertések, és januárban is ezzel bajlódunk még …” Az Alföldi Sertés szakembere a termelői oldalon egy plusznullás eredményt vár az év végére, de az elmúlt három évet együtt nézve összességében egy sikeres időszakon van túl az ágazat. Azonban nem halogatható tovább a termelők összefogása. Az Alföldi Sertés mottója szerint: „Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül, ha messzire akarsz érni, keress társakat!”

Ciklusos, de trendszerű is a visszaesés

Az ország második legnagyobb sertéstermelő csoportja, az évi 200 ezer állatot értékesítő Pannon Sertés Kft. a tagok hízóit értékesíti különböző vágóhidakon. „Két-három jó év után már várható volt egy újabb mélypont… Ez az év várhatóan rosszul fejeződik be, és 2026 is így kezdődik” – mondja borúsan a cégvezető, Kiss György, aki mind az EU-ban, mind Magyarországon világos trendet lát az állomány és az üzemszám csökkenésére. „A baromfihússal valóban nehéz felvennünk a versenyt, az egyre kevesebb fogyasztóért pedig éles harc folyik a sertéspiacon.” Mint mondja, már 2025 tavaszán sötét felhők gyűltek az ágazat fölött. A ragadós száj- és körömfájással fontos piacokat veszítettünk, mind a húsok, mind az élő sertés értékesítése terén. Az élő sertés romániai és szlovákiai exportja azóta sem épült vissza, ehhez 2–3 évre lesz szükség a szakember szerint.

Az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) adati szerint idén – a több vágás ellenére – 12 százalékkal kevesebb sertést (73,5 ezer t) exportáltunk az év első felében, értékben pedig 20 százalékkal csökkentek a bevételeink (197,4 millió euró). A visszaesés oka, hogy Romániába ennyivel kevesebb sertéshúst tudtunk értékesíteni. 2019 előtt még az ázsiai piacok voltak a meghatározók a hazai kivitelben is, ma már csak az exportérték 1–2 százaléka származik innen. Korábbi legfontosabb partnerországunkba, Japánba az utóbbi években már egyáltalán nem szállítunk sertéshúst. Napjainkban az olasz, a horvát és a szlovák piac bír még jelentőséggel.

Hogy pontosabban érzékeljük az ágazat nehézségeit: baromfihúsból 2025 első felében 40 százalékkal többet exportáltunk, mint sertésből, és 52 százalékkal nagyobb értékben. A sertéshús külkereskedelmi egyenlege 12 százalékkal 19 millió euróra csökkent, miközben a baromfihús egyenlege 23 százalékkal 226 millió euróra(!) javult 2024 első feléhez képest. A számokból jól érzékelhetőek az ellentétes ártrendek: a baromfi fel-, míg a sertés leértékelődött. Ennek oka, hogy európai szinten szűkült a sertés piaca, miközben a kínálat nőtt. Hazánkban az előző években felhalmozódott profit mellett még a pályázati lehetőségek is ösztönözték az ágazati beruházásokat. „A német árszint szerint kilónként 530–540 forintnak kellene lennie a sertés hazai átvételi árának, ehelyett 495 és 520 között fizetnek a szabadáras piacon eladott állatokért” – vázolja a 46. heti kilátásokat Kiss György.

Véleménye szerint az elkövetkező 3–6 hónapban nem nekünk áll a zászló. Mégsem hibáztatja a feldolgozói oldalt: „A hazai húsipar kemény válságot élt át az utóbbi években. A vállalkozói szektort harmadik éve uniós szinten is magas energiaárak terhelik, emellett különadók, ársapkák, a minimálbér folyamatos emelése és a fogyasztás visszaesése is sújtotta. Ilyen körülmények között kellett magas árakat fizetniük a vágósertésért. Az életben maradásukért küzdenek, amikor igyekeznek visszatermelni a kiesett jövedelmeket.”

Az uniós termelés súlypontja Nyugaton van

Vágóhidaink kicsinek is számítanak az uniós versenytérben, költséghatékonyságban a többségük elmarad a konkurenciától. Olcsóbban tudunk spanyol, dán, belga és német árut importálni, mintha itthon vágnánk a sertést. A spanyolok versenyelőnyét az adja, hogy olcsó ukrán gabonára alapozzák az állattenyésztésüket, ezen felül szorosan integrált rendszerben dolgoznak a vágóhidakkal. Valahogy úgy, ahogy nálunk a baromfiipar. Az ilyen termelési rendszerek ellenállóbbnak bizonyulnak minden piaci sokkal szemben. „Sajnos nem válik be az a jóslat, hogy Kelet-Európa átveszi a Nyugat szerepét a sertéshústermelésben. A fogyasztási szokások és a népesség megváltozása miatt az egész unióban csökken a sertéslétszám, koncentrálódik és automatizálódik a termelés, földrajzilag pedig ott marad meg, ahol ezt a leghatékonyabban tudják csinálni” – sommáz Kiss György.

Spanyolország 10 évvel ezelőtt, 2015-ben vette át Németországtól a vezetést a sertéstartásban, ekkor a német állomány 28 millió egyed alá, a spanyol pedig fölé ment. Azóta egyre nő a különbség a két ország sertéslétszáma között: Spanyolország már 35 millió egyed körül jár, míg Németország a 21 milliós szint felé tendál. Ezzel együtt a spanyol vágóhidak sokáig nem tudták utolérni a német üzemek teljesítményét, ma viszont már a vágott súlyban is magabiztosan az első helyen állnak az EU-ban. Magyarország sertésállománya az elmúlt évtizedben 2,6 és 2,8 millió között ingadozott, már csak egy hajszállal előzzük Ausztriát.

Több lábon stabilabb

Hogy mit tehet egy hazai, közepes méretű gazdaság a túlélés érdekében? Kiss György szerint létkérdés a sertéságazati összefogás, az integráció valamilyen foka, mivel a nagyobb árumennyiség mindig jobb tárgyalási pozíciót jelent. Részint ez mozgatja az üzemkoncentrációt is. A kisebb gazdaságokban pedig egyfajta stratégiaváltás figyelhető meg: a specializációtól a diverzifikáció felé mozdultak el. Igyekeznek saját takarmánytermő területtel és takarmánykeverővel rendelkezni, a működésüket színesebb energiamix segíti, képesek malacot és hízót is értékesíteni, tarkább a beszállítóik köre és az értékesítési csatornáik is. A sok „lábnak” persze ára van, de fokozzák a stabilitást.

Ezzel szemben a nagyüzemek specializáltak és robotizáltak, működésüket a precíziós technológiák jellemzik. A szakképzett munkaerő hiánya szintén a gépesítés felé tereli az iparágat. „A legnagyobb szükségünk most arra lenne, hogy karácsonykor sok pénzük legyen a fogyasztóknak, és a sertéspestis ne lépje át a horvát határt” – fogalmazza meg zárásképpen mindannyiunk újévi kívánságát Kiss György.

Gönczi Krisztina

Sertéspiaci változások egy évtized távlatában
Az EU egészében a sertéshús-fogyasztás és a kocaállomány csökkenése tapasztalható az utóbbi évtizedben, a trendet csak átmenetileg törte meg a kínai kereslet rövid felfutása. Az általános csökkenés alól két kivétel akad a nagy termelők körében: Spanyolország, illetve Olaszország. Németország, amelyik egy évtizeddel ezelőtt még vezetőnek számított a sertéspiacon, drasztikus létszámcsökkenést szenvedett el. Magyarországon 2015-höz képest 37 ezerrel lett kisebb a kocaállomány, de az utóbbi években stabilizálódott.
Az EU egészének sertéshúsexportjában 2021 jelentette a csúcsot 8,6 millió tonnával, amikor Kína az afrikai sertéspestisben (ASP) megfogyatkozott sertésállománya miatt fokozott importra kényszerült. A csúcshoz mérten 2024-ben már 1,7 millió tonnával kevesebb volt az uniós export, hiszen a kínai termelés időközben visszaépült. Magyarország évtizedes távlatban 25–30 ezer tonnával növelni tudta sertéshúskivitelét (javult a termelés hatékonysága), de már nem exportál EU-n kívüli piacokra. Japánt, Kínát és Tajvant a hazai ASP idején veszítettük el, az export újraindulása várat még magára. 
Érdemes az ASP kereskedelemtorzító hatásai nélkül is átnézni az elmúlt évtized változásait. Az alábbi táblázatban az ASP előtti (2015–2017) és utáni évek (2022–2024) átlagait vetjük össze egymással.



Világosan látszik, hogy az ASP előtti „békeévekkel” összevetve is számottevő állománycsökkenés ment végbe az EU-ban. Az elmúlt évtizednek egyetlen nagy nyertese van, Spanyolország, amelyiknek növekedett a sertésállománya, és mind az EU-n belül, mind azon kívül drasztikusan növelni tudta az eladásait. Németország minden paraméterében rengeteget veszített az elmúlt évtizedben, miközben Hollandia – az állománycsökkenés ellenére – növekedni tudott az EU-n kívüli piacokon. 
A lengyel számok jelenleg azt mutatják, hogy a sertéstenyésztés súlypontja – ellentétben a várakozásokkal – nem helyeződik át Nyugatról Keletre, bár a jövőben ez megtörténhet. A magyarországi adatok alapján a korábbi, EU-n kívüli kereskedelmünk teljes egészében az uniós piacra terelődött át, ami annak a körülménynek köszönhető, hogy Románia a szomszédunk, ahol gyakorlatilag összeomlott a sertéstartás. 
A sertésexport mozgástere folyamatosan szűkül a világban, mivel a nagy felvevőpiacok önellátásra törekednek, és maga a sertéshús sem örvend már akkora népszerűségnek, mint korábban. A termelés oldalán is változnak a preferenciák: a gyors termelési ciklusú, iparszerűen, kisebb fajlagos ökológiai lábnyommal tartható baromfik kerültek előtérbe.
Héjja Csaba, MBH Bank

Agrárágazat Tudástár: Sertéspiaci ciklus és strukturális trendek – Az európai sertéspiacon a hagyományos, ciklikus ármozgásokat egyre inkább felülírják a hosszabb távú trendek: a fogyasztás csökkenése, az exportlehetőségek beszűkülése, az állatjóléti és környezetvédelmi elvárások szigorodása, valamint a termelés koncentrációja és automatizálódása tartósan nyomás alatt tartják az árakat és az ágazat jövedelmezőségét.