A csávázás a szántóföldi növényvédelem nagyon fontos technológiai művelete. A vetőmagot és más szaporítóanyagokat kártevők és kórokozók veszélyeztetik. Az ellenük való hatékony védekezés az eredményes és biztonságos termelés alapvető feltétele.
Csávázással a legkisebb növényvédőszer-felhasználással, ezzel együtt a legkisebb környezeti terheléssel tudunk hatékonyan védekezni. Manapság a gyakorlatban már nemcsak vegyszeres eljárásokat alkalmaznak, hanem biológiai készítményeket és starter tápanyagot is fel lehet vinni a vetőmagra. A következőkben röviden ismertetjük a jelenleg használatos csávázási technológiákat és csávázógépeket.
Csávázási technológiák
Nedves csávázás
Ennél az eljárásnál a szaporítóanyagot folyékony csávázószerrel kezelik, azt rápermetezik a magvakra vagy rákenik a gumókra. A növényvédő szer felhordása után a szaporítóanyagot megkeverik, hogy a csávázószer a lehető legegyenletesebben oszoljon el a felületen.
Az adagolt szer mennyisége általában 0,5–5,0 kg/t között van.
A nedves csávázás előnye a pontos adagolás, a szer jó tapadása és a megfelelő csávázóhatás. Hátránya lehet, hogy a csávázás után a vetést vagy az ültetést rövid időn belül el kell végezni.
Nedves csávázásnál a szer tulajdonságai szerint három különböző technológiát alkalmaznak.
– Egyes csávázószereket por alakban hoznak kereskedelmi forgalomba, ezeket a csávázás megkezdése előtt vízzel kell elkeverni; ezt az eljárást nedvesítő csávázásnak is nevezik. A por és a víz elkeverése érdekében a gépekre előkeverő tartályokat szerelnek fel, amelyekben a por alakú csávázószer vízzel elkeverhető, tehát felhasználásra megfelelően előkészíthető. A fajlagos szerfelhasználás általában 1 dm3/100 kg vetőmag. A szer tapadása a magvakra megfelelő, a pontos adagolás és az egyenletes elosztás azonban rendszerint csak nagyobb dózisnál és korszerű kialakítású csávázógép alkalmazása esetén valósítható meg.
– A csávázás minősége szempontjából kedvezőbb tulajdonságúak a gyárilag készített szuszpenziók, amelyek vízzel hígíthatók. A pontos adagolás, egyenletes elosztás egyszerűbben megvalósítható, a tapadóképesség a magvakon jó.
– Alkalmaznak szerves vegyületben oldott csávázószereket is. Ezeknél a hígítás körülményes, párolgásuk miatt veszélyeztethetik a környezetet. Viszonylag kis mennyiségben (0,1-0,2 dm3/100 kg vetőmag) is felhasználhatók, és kiválóan tapadnak a magvakra.
Porcsávázás
Ennél a módszernél por alakú csávázószerrel történik a kezelés. A por egyenletes elosztását szintén keverés segíti elő. A szaporítóanyagra adagolt vegyszer mennyisége a nedves csávázási eljáráshoz hasonlóan többnyire 0,5–5,0 kg/t, egyes esetekben ugyanakkor elérheti a 15 kg/t mennyiséget.
A porcsávázás változatának is tekinthető a nedvesített porcsávázás. A por alakú szer és a szaporítóanyag elkeverésekor nagyon kis mennyiségű vizet porlasztanak be, a por jobb megtapadása céljából.
A porcsávázás hátránya a pontatlanabb adagolás, valamint a szer gyengébb tapadása. Emellett jelentős a környezetszennyezés kockázata, ezért a porcsávázást ritkán alkalmazzák.
Kombinált csávázás
Ez az eljárás a nedves csávázás és a porcsávázás együttes alkalmazása. Akkor lehet szükség ennek a módszernek az alkalmazására, amikor két- vagy többféle, egymással nem keverhető hatóanyaggal kell a kezelést elvégezni. Az eljárás folyamán a nedves és a porcsávázás előnyei és hátrányai egyaránt jelentkeznek.
Inkrusztálás
A csávázás továbbfejlesztett változata. A magvakra csávázószert és ragasztóanyagot visznek fel, rendszerint több menetben, úgy, hogy teljes bevonatot képezzenek. A műveleteket gyakran szárítás zárja le. Az inkrusztálás a csávázáshoz képest magasabb fokú védelmet biztosít, azonban segédanyagokra, szárításra vagy további gépre lehet szükség. A kezelés meglehetősen idő- és munkaigényes, a csávázásnál lényegesen drágább.
Csávázógépek
A szaporítóanyagok csávázásához a különböző rendszerű, kivitelű és teljesítményű gépek állnak a gazdálkodók rendelkezésére a piacon. A stabil kivitelű csávázógépeket rendszerint nagyobb üzemekben, gyakran magtisztító gépekhez kapcsolva üzemeltetik. Itt a magáram biztosított. Más üzemi körülmények között garmadából vagy zsákokból töltik a gépeket. A folyamatos magellátás biztosításához ilyenkor átmeneti magtárolókat kell alkalmazni.
A mobil, illetve önjáró kivitelű csávázógépek könnyen áttelepíthetők magtáron belül, vagy átszállíthatók más helyszínre. A gépek funkcióját, felépítését meghatározzák a felhasznált csávázószer fizikai és kémiai tulajdonságai. A csávázógépek üzemmódjuk szerint lehetnek szakaszos vagy folyamatos működésűek. Szakaszosan működnek a hagyományos kivitelű kézi vagy gépi hajtású csávázógépek, amelyek teljesítménye kicsi. A jó munkaminőség ezeknél nem garantálható, és a környezetszennyezés veszélye jelentős. A korszerű csávázógépek folyamatos működésűek, az egyenletes anyagáram nagy teljesítményt és állandó minőséget biztosít.
Nedves és kombinált csávázógépek
Az egyszerűbb kivitelű, hagyományos felépítésű egyfázisú nedves csávázógépek esetében a folyékony csávázószer és a vetőmag beadagolása után általában keverődobban vagy szállítócsigában történik meg a homogenizálás. Az egyfázisú, keverődobos nedves csávázógép elvi felépítését és működését szemlélteti az 1. ábra.
A vetőmag billenő rendszerű gabonamérlegbe (3) kerül, majd innen az elevátoron (4) át a keverődobba (5) jut. A folyékony vegyszer a gabonamérleg által vezérelt adagolóból (11) kerül a szórófejhez (10). A két anyag elkeveredése a keverődobban történik meg, majd a csávázott mag a zsákolón (6) keresztül hagyja el a gépet.
Nedves csávázásnál a folyékony csávázószer és a vetőmag hagyományos módon történő elkeverése gyakran nem kielégítő, ezért a korszerű, kétfázisú nedves, illetve kombinált csávázógépeken az elkeverés két lépésben valósul meg.
Az első fázisban a csávázókamrában találkozik a vegyszer és a vetőmag. A csávázókamrában gravitációs úton magfüggönyt alakítanak ki, és erre kerül rá a csávázószer. Az erre a célra kialakított, a kombinált csávázógépekre jellemző forgótárcsás rendszerű csávázókamra felépítését és működési elvét mutatja be a 2. ábra.
A forgótárcsás magadagolóból (2) állítható méretű adagolórésen a csávázókamrába (1) áramló vetőmagot függőleges magfüggöny (3) formájában terítik szét. Erre a magfüggönyre kerül a csávázókamra közepén elhelyezett rotációs porlasztóból (4) a folyékony csávázószer vagy a bal oldali poradagolóból (5) a por alakú vegyszer.
Nedves csávázógépeken forgódobos rendszerű csávázókamra (3. ábra) is alkalmazható.
A második fázisban a már összekeveredett csávázószer és vetőmag a kétfázisú csávázógépekben további keverésen esik át (keverődobba vagy szállítócsigába kerül), amelynek során a homogenitás, a magvak fedettségének egyenletessége tovább javul.
A kétfázisú, kombinált csávázógépek komplett elvi felépítését és működését a 4. ábra szemlélteti.
A gépet a villanymotorral működtetett hajtómű automatikusan lassan előre mozgatja, miközben a felszedővályú szélére erősített rugalmas terelőlap (1) a garmada alá csúszik, és onnan a terelőcsigákhoz (2) tereli a magvakat. A jobb és bal menetes csigák középre szállítják a vetőmagot a vályúba, ahonnan kaparólapos felhordó (3) továbbítja a magtartályba (9). Ha az önetető előtt magtorlódás keletkezik, a vetőmag nyomása kikapcsolja az önjáró szerkezet motorját, és az előrehaladás szünetel mindaddig, amíg a felszedő- és a felhordószerkezet a torlódást fel nem dolgozta. A magtartályból a magfelesleget túlfolyónyíláson keresztül visszafolyó cső (4) vezeti a felszedő elé. A csávázás a csávázókamrában (5) megy végbe. Ennek közepén helyezkedik el a folyadékszóró tárcsa (7), amelyet villanymotor tengelyére ékeltek. A magszóró tárcsát (6) a magtartály tetején lévő villanymotor hajtja, amelyre a tárcsa és a tartály alja között szabályozható résen át jutnak a magvak. A magfüggönyre a folyadékszóró tárcsákról vagy a poradagolóból (8) kerül a csávázószer. A gépből a csávázott mag a kihordócsigán (13) keresztül zsákba vagy garmadába kerülhet.
A csávázógépeken a vetőmag- és a vegyszeráramlás szabályozása és megfelelő szinkronizálása szükséges. Többféle megoldást alkalmaznak az egyszerű mechanikus megoldásoktól az elektronikus szabályozásig. Az 5. ábra azt a technikai megoldást mutatja be, ahol a gépen átáramló mag mennyiségét elektromágnessel (1) működtetett, az átömlő keresztmetszetet változtató berendezés szabályozza.
A szükséges keresztmetszet a magszóró tárcsa (4) és a magtartály (2) átfolyócsövén elcsúszó fojtócső között alakul ki. Ez utóbbit a magadagoló tengelyére rögzített, mechanikusan szabályozható emelővilla (5) állítja a megfelelő résméretre. A villa tengelyéhez kapcsolódnak a szabályozótagon keresztül a működtetőelemek, az elektromágnes, a nyitórugó és az ütközőrugó. Üzemi állapotban a nyitórugó az állítható ütközőrúd által határolt keresztmetszetre nyitja az átömlőrést. Az egyenletes magadagolás érdekében a rés felett állandó magasságú magoszlopot kell biztosítani. Ezt a magtartályban elhelyezett elektromos szintérzékelővel (3) vezérelt elektromágnes teszi lehetővé oly módon, hogy a gép indulásakor vagy üzem közben zárva tartja az átömlőrést mindaddig, amíg a magszint a tartályban el nem éri a megfelelő magmennyiséget.
Vetőgumó-csávázó gépek
A vetőgumó-csávázó gépeket elsősorban burgonyagumók csávázására alakították ki.
A gépek a gumókat a tartós tároláshoz szükséges, csírázást gátló anyaggal vagy csávázószerrel vonják be.
Fontos, hogy az eltérő geometriájú gumók felületére minden esetben egyenletesen kerüljön fel a csávázószer. Erre a célra általában szivacshengereket használnak, amelyek rányomják a vegyszert a gumókra. Egyes gépeknél a szállítószerkezeten haladó gumókat hidraulikus cseppképzésű szórófejek segítségével vonják be. Ekkor az egyenletes eloszlás érdekében kefehengereket is alkalmaznak.
A csávázógépeket gyártó, illetve forgalmazó vállalatok részletes útmutatókat adnak ki a gépek helyes beállításához és szakszerű üzemeltetéséhez.
A gépeket mindig a csávázandó vetőmag vagy vetőgumó jellemzőinek és a csávázószer engedélyezési okiratában leírtaknak megfelelően kell beállítani. Beállításnál legfontosabb a teljesítmény, az adagolási tényezők meghatározása.
Figyelembe kell venni, hogy a legkisebb és legnagyobb teljesítmény közelében a pontatlanság általában nagyobb. A gép indulásakor és a leállításnál a csávázás mértéke és egyenletessége eltérhet a kívánt értéktől.
Dr. Dimitrievits György
okl. mezőgazdasági gépészmérnök
Jordán László
okl. agrármérnök, növényvédelmi szakmérnök,
igazgató, Nébih NTAI
Dr. Gulyás Zoltán
okl. környezetgazdálkodási agrármérnök,
növényvédelmi mérnökszakértő,
Nébih NTAI FGO
