A szerves trágyák – az almos istálló- és hígtrágyák – a szántóföldi növénytermesztésben felhasználható értékes tápanyagforrások. Azon túl, hogy a szerves trágyák értékes NPK-hatóanyagokat tartalmaznak, az almos istállótrágyák konzisztenciája, szárazanyag-tartalma javítja a talajszerkezetet, és a hosszú, több évre terjedő hatásmechanizmusuk és hatóanyag-tartalmuk is előnyös a felhasználásuk során. A hígtrágyák hatóanyag-tartalma pedig közvetlenül felvehető a növények számára.
A hígtrágyák szárazanyag-tartalma elérheti vagy akár meg is haladhatja 30 kg/m3 értéket, a víz-, illetve alomtakarékos tartástechnológiákban pedig ennek a sokszorosát is. Az értékes szerves anyagok és NPK-hatóanyagok növénytermesztésbe való visszajuttatása, figyelembe véve a műtrágyák arányának folyamatos emelkedését, a növénytermesztés gazdaságossági mutatóit is javítja. A szerves trágyák, így a hígtrágyák termelésbe való visszajuttatását akár a megújuló tápanyagok felhasználása egyik eszközének is tekinthetjük.
Pályázati lehetőségek
A szerves trágyák, az almos istállótrágyák és a hígtrágyák keletkezésének, termelésének volumene az állatállomány nagyságától függ. Az állattenyésztést a mindenkori és a jelenlegi mezőgazdasági szaktárca különböző jelenleg is futó, 2022-ben kiírt, és újabb ATK-s pályázatokkal támogatja. Jelenleg két új ATK-s pályázat van folyamatban. A nagyobb pénzügyi volument jelentő projekt, az „Állattartó telepek fejlesztésének támogatása” 200 millió Ft–5 milliárd Ft támogatási összeggel, 2024. október 15.–2025. június 2. között pályázható, 4 szakaszban. A kisebb keretösszegű, 50–200 millió Ft támogatási összegű pályázat pedig 2024. szeptember 10. és 2025. április 14. között nyújtható be, szintén 4 szakaszban (1. kép).
Volumen és szabályozás
Ezeknek a pályázatoknak az eredményeként az állatállomány csökkenése megállt, és így a szerves trágya termelésének volumene is stagnál. A fejlesztések eredményeként azonban az alom- és víztakarékos technológiák alkalmazásának aránya a hígtrágya esetében nő. A hígtrágya mennyisége ezért is közel állandó értékű, viszont az NPK-tápanyagtartalom koncentráltabb, és a szárazanyag-tartalom meghaladhatja a már említett 30 kg/m3 értéket. A termelt és felhasznált, hasznosított hígtrágya volumenére a szakforrásokban és szakmai közleményekben viszonylag kevés adat áll rendelkezésre. A KSH STADAT-táblázatból a felhasználás- és kijuttatás mértékére jellemző számadatokat az 1. táblázat szemlélteti.
A vonatkozó jogszabályok közül a legfontosabbak:
• 49/2001. (IV. 03.) Kormányrendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről;
• 4/2004. (I. 13.) FVM-rendelet, amely tartalmazza többek között a tápanyag-gazdálkodással, így a hígtrágya-kijuttatással kapcsolatos „Helyes gazdálkodási gyakorlat előírásait”;
• 59/2008. (IV. 29.) FVM-rendelet, amely a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szemben szükséges cselekvési program részletes szabályait, valamint az adatszolgáltatás nyilvános rendjét tartalmazza.
Talán egyik legfontosabb betartandó szabály a hektáronként és évenként kijuttatandó hatóanyag-tartalomra vonatkozik. A „Helyes gazdálkodási gyakorlat” szabályai szerinti adagmennyiségeket a 2. táblázat szemlélteti.
A táblázat adatait összevetve az 1. táblázat adataiból számított 120–140 t/ha nitrogén-hatóanyaggal – hazai viszonyok között – a hígtrágyával kijuttatható mennyiség jóval alatta marad a „Nitrátdirektíva”, illetve a 4/2004. (I. 13.), illetve az 59/2008. (IV. 29.) FVM-rendeletek előírásaiban megengedett értéknek. Egyébként az istállótrágya hasznosítása területén is hasonló a helyzet.
A hígtrágya-kijuttatás Talajvédelmi hatósági eljáráshoz kötött engedélyköteles tevékenység, amelyhez a 2007. évi CXXIX. a Termőföld védelméről szóló törvény 49. § 1. bek. d. pontja is előír. Az engedély öt évig érvényes, ezután további öt évre adható. Az ezzel kapcsolatos engedélyt – a benyújtott kérelem alapján – a kormányhivatalok vármegyei növény- és talajvédelmi igazgatósága adja ki, figyelembe véve a vonatkozó talajvizsgálati és a hígtrágya-vizsgálati eredményeket. Az engedély kiadásához talajvédelmi tervet kell készíteni, melynek pontos tartalmát a „90/2008. (VII. 18.) FVM-rendelet a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályai” határozza meg. A talajvédelmi tervet a Nébih nyilvántartásában szereplő szakértő készítheti el.
Az említett jogszabályok tartalmazhatnak kizáró okokat is, kiemelve a legfontosabbakat:
• 60 cm-nél vékonyabb termőréteg;
• 150 cm vagy ennél nagyobb belvízmagasság;
• lejtőhatárok – esőztető öntözés 6%;
• felszíni kiszórás 5–12% fölött csőfüggönyös; 17%-ig talajba juttatás stb. (2. kép).
A szigorú jogszabályi előírásokra – a tápanyag hasznosítására, elsősorban a nitrogén-hatóanyag megőrzésére, az adagmennyiségre és a kijuttatás egyenletességére – vonatkozó agrotechnikai követelmények betartása nagyon komoly logisztikát és műszaki hátteret igényel a hígtrágya szállítása, kijuttatása, talajba dolgozása során.
A vázlatból látható, hogy a hígtrágyaszállítás, -kijuttatás technológiája bonyolult logisztikai folyamat, és nagyon magas színvonalú, változatos műszaki hátteret igényel.
Szállítás csővezetéken
Az állattartó telepek hígtrágyatárolóinak közelében a hígtrágya szállítása csővezetéken történhet. A hígtrágyát a tározóból elektromotoros vagy telepíthető traktor TLT-hajtású átemelőszivattyú emeli ki. A szivattyú nyomóoldali csőcsonkjára csatlakoztatott stabilan beépített vagy kiépített telepíthető csővezetéken keresztül jut el a hígtrágya a termőterületen működő kiépített hidránsokhoz, illetve csévélhető öntözőberendezéshez, vagy a magajáró lineár vagy körforgó lineár öntözőberendezésekhez. A szivattyúk magas nyomású, az eltömődésre kevésbé hajlamos berendezések, melyek gyakran aprítóberendezésekkel vannak felszerelve. A fázisbontással kezelt hígtrágyák ezekkel a szivattyúkkal zavarmentesen kiemelhetők és szállíthatók. A magasabb – az előzőekben említett 30 kg/m3 feletti – szárazanyag-tartalmú, homogenizált hígtrágyák csővezetéken történő szállításához és esőztető felszíni kiszórásához gyakran hígításként plusz öntözővizet kell adni.
A csővezetéket különböző csőidomok útválasztó, szabályzó- és elzárószelepek, csapok egészítik ki. A csévélhető öntözőberendezések járószerkezetre szerelt csévélődobból, a felcsévélt flexibilis vezetékből, behúzómotorból, vezérelt szóróberendezésből állnak (3. kép).
A hígtrágyát szállító csővezetékhez vagy hidránsokhoz konzolos lineár vagy körfogó lineár berendezések is csatlakoztathatók. A lineáris rendszerű öntözőberendezések 800–1000 m-es, míg a körforgó lineárok 50-60 m-es sávban dolgoznak. Az újabb lineárok csőfüggönyös szórószerkezettel is rendelkeznek, és sorközben fejtrágyázásra is alkalmasak. Az öntözési rendszerek mechanikus vagy érintőképernyős területről manuálisan vagy PC-ről automatikusan vezérelhetők, és távfelügyeleti rendszerrel is elláthatók.
A mobil, telepíthető csővezetéken történő hígtrágyaszállítás nagy teljesítményének kihasználására a hígtrágyázandó területen nagy tartálytérfogatú – 90 m3-es – konténerek helyezhetők ki. A konténerek traktorvontatású futóműre és alvázra vannak építve. Traktorvontatással áttelepíthetők a trágyázási tervnek megfelelően (4. kép).
A hígtrágya átmeneti tárolására szolgáló konténert a hígtrágya hasznosítási területétől max. 2000 m-re kell telepíteni. Ez esetben a hígtrágya további manipulálására, kijuttatására alkalmazható a „köldökcsöves” módszer. A „köldökcsöves” hígtrágya-kijuttatási technológiában a „flexibilis” köldökcső a hígtrágyatároló konténer vagy a tárolótelep átemelőszivattyújának nyomócsőcsonkjára csatlakozik.
A „köldökcső” másik vége a területen mozgó, a traktor hátsó függesztőberendezésére támaszkodó hígtrágya-talajbajuttatóhoz csatlakozik. A kijuttatás mozgásmódját tekintve a gépcsoport a „köldökcső” hosszának (500–2000 m) megfelelő „vetélő” mozgásmódban tud dolgozni. A „köldökcsöves” módszer alkalmazása során a traktor hátsó, hidraulikusan működtetett hárompont-függesztő berendezésére – a technológiai igényeknek leginkább megfelelő – kijuttatóadapter csatlakoztatható. Mivel ebben az üzemmódban elmarad a tartálykocsi vontatása, és a vontatáshoz szükséges teljesítményigény is, így az üzemeltető traktor elegendő teljesítmény- és vonóerő-tartalékot használhat fel a tartályba juttató adapterek biztonságos üzemeltetéséhez (5. kép).
Szántóföldi növénytermesztés, szállítás tengelyen
A szántóföldi növénytermesztés agronómiai igényeihez (agronómiai terv, vetésforgó, adagmennyiség, trágyázott terület) és az állattartó telepek hígtrágyatermeléséhez, tárolásához kapcsolódó üzemszervezési, szállításszervezési logisztika adta megoldása – a gyakorlatban legszélesebb körben alkalmazott technológia – a hígtrágya tengelyen történő szállítása a tartálykocsikkal, és a területen felszíni kiszórással vagy talajba juttatással történő elhelyezése.
Éppen ezért a gyártók folyamatosan fejlesztik az erre a célra használható tartálykocsik konstrukcióit. A tartálykocsik fejlesztése az üzemeltetési paraméterek javítására, a töltési idő csökkentésére, vagyis a töltési teljesítmény növelésére irányul. Éppen ezért egyes típusok külön emelőkaros töltőegységgel vagy a „Venturi-cső” elvén működő saját töltőegységgel tölthetők fel. Ez esetben vákuum és nyomás nem alakul ki a tartályban. Ugyancsak a töltési idő csökkentését szolgálja a légszivattyú által kialakult vákuum- és szárnylapátos töltés kombinációja (6. kép).
Kisebb tartálytérfogatok esetén pedig 10–12 m3-ig, továbbra is leguniverzálisabban a rotációs légszivattyúval szerelt tartálykocsik használhatók (7. kép).
A hígtrágyaszállító tartálykocsik üzemeltetésének logisztikája és a nagyon változó és rossz körülmények, sáros, nehéz talajviszonyok melletti üzemeltetés miatt a tartálykocsik futómű-konstrukciói is igen széles skálán mozognak, és változatos képet mutatnak.
A kis tartálytérfogatú tartálykocsik (3–5 m3) egyszerű egytengelyes futóművel, kis szállítási távolságok és változó talajviszonyok mellett is kielégítik a felhasználói, üzemeltetői igényeket. Nagyobb tartálytérfogat (8-10-12-16 m3) és hosszabb épített úton történő szállítás és kisebb üzemidejű területen történő kijuttatás esetén célszerű a tandem- vagy ikertengelyes futóművel szerelt változatot használni. Arra az esetre, ha a tartálykocsi üzemidejének nagy részét rossz minőségű földutakon és termőterületen tölti, erre alakították ki a nyomtávolságot megnövelő, külön nyomon járó ikertengelyes futóműveket. Az ilyen kialakítású futóművekkel szerelt tartálykocsik – amellett, hogy csökkentik a káros talajtömörödést – kedvezőbb stabilitási mutatókkal rendelkeznek (8. kép).
Nagy tartálytérfogat, 20 m3 fölött már a megengedhető tengelyterhelés, de a kedvezőbb vontatási jellemzők elérése miatt alkalmaznak tridemtengelyes futóművel szerelt tartálykocsikat (9. kép).
Konstrukciót tekintve mind a tandem-, ikertengelyes-, valamint tridemtengelyes futómű-változatok kormányzott és rugózott konstrukcióinak vontatási, menetdinamikai előnyei az üzemeltetés biztonságában és energiahatékonyságában jelentkeznek. Természetesen ma már minden változaton környezet-, talajkímélő, alacsony nyomású mezőgazdasági gumiabroncsok vannak felszerelve.
Az ISOBUS adatátviteli lehetőségnek köszönhetően a tartálykocsik egyes típusai is kommunikálnak az üzemeltető traktor funkcionális elemeivel. Ebben a rendszerben a kiválasztott üzemmódban a tartálykocsi és adapterei automatikusan távvezérelhetők, pl. töltés →szállítás → ürítés → garázsmenet. Emellett – éppen a traktor-munkagépvezérlés mellett – a kommunikáció eredményeként az alkalmazott szoftvertől függően rögzítésre kerülnek az üzemeltetés paraméterei, a kijuttatott adagmennyiség (m3/ha), kijuttatott mennyiség (t), területteljesítmény (ha/műszak). Mindehhez a kijuttatórendszerbe épített áramlásmérő (adó) juttatja az alapadatot a gépcsoport sebessége és a beadott jellemzők (pl. munkaszélesség) ismeretében a központi egységhez (10. kép).
Az egyre szigorodó, a kiadagolt hatóanyagot korlátozó szabályok betartásának igazolását és az üzemi paraméterek elszámolását a traktor-munkagép kompatibilitás nagyban segíti.
A hígtrágya tengelyen történő szállítása és kijuttatása – a közöltek szerint is – bonyolult logisztikát igényel, és igen költséges. Emellett pedig a kijuttatás agrotechnikai, jogszabályi előírásai és követelményei is szigorúak (lengőkeretes kijuttatók, talajba juttatás időkorlátai). Mindezek kielégítésére kézenfekvő megoldásnak látszik a munkaműveletek összekapcsolása (tartályfeltöltés saját vezérelt feltöltőcsővel, vákuummal, szállítás magajáró géppel, talajba juttatás tárcsás munkaeszközzel, aprómag szórva vetés, magtakarás hengerrel) (11. kép).
Ezzel megfelelő gép-, illetve munkakapcsolat valósítható meg, a magajáró alvázra épített hígtrágya-technológiával, talajművelő- és vetéstechnológiával (12. kép).
Az egybeépített gépre is az ISOBUS-adatátvitel, munkaeszköz-alapgép kombináció, szenzortechnológián alapuló távvezérlés és fedélzeti PC-terminál alkalmazása a jellemző.
Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő
