Kína átfogó, tízéves mezőgazdasági reformtervet mutatott be. Olyan fogalmakat találunk benne, amik az Európai Unió KAP-jában is alapvetőek már: fenntarthatóság, élelmiszerbiztonság, a vidék újjászervezésének támogatása.
Önellátás, fenntarthatóság, vidék
A Kínai Kommunista Párt és az Államtanács által közösen elfogadott stratégia 2035-re jelentős modernizációt irányoz elő. Emellett hosszabb távon a teljes vidék újraszervezését és a mezőgazdasági önellátás fokozását tűzte ki célul. A fő célok közt szerepel a fenntarthatóság, továbbá az élelmiszer- és élelmezésbiztonság, a technológiai innovációk integrálása és a vidéki térségek újrastrukturálása. (Kína Európához hasonlóan komoly erőfeszítéseket tesz a környezetvédelmi fejlesztések, beruházások és innovációk terén.) A terv középpontjában természetesen a termelési kapacitás bővítése áll: 2027-ig évi 700 millió tonna össztermelést kívánnak elérni. Ugyanakkor a stratégia nem csupán a mennyiségről szól: a cél a magasabb minőségű, fenntartható és hatékony termelés. A fejlesztések különösen érintik a rizst, a szóját, az olajnövényeket (például repce és földimogyoró), a hűvösebb régiók zöldségtermesztését, valamint a sertés- és tejágazat modernizációját is.
A kormány célkitűzése szerint a gazdák életszínvonalának javítása nem másodlagos szempont – a jövedelmek növelése és a vidéki lakosság életminőségének emelése a terv kulcseleme.
Digitalizáció és önellátás a mezőgazdaságban
A kínai mezőgazdaság átalakításának egyik sarokköve a technológia. Az ország modern, intelligens gépekbe ruház be: GPS-vezérelt traktorok, állattartási szenzorok, mesterséges intelligenciával működő válogatógépek, 5G és Big Data rendszerek mind részei a jövő kínai mezőgazdaságának. Ez a tendencia válasz a munkaerőhiányra és a csökkenő gazdasági megtérülésre – kihívások, amelyek Európában is egyre ismertebbek.
A világjárvány, a nemzetközi bizonytalanságok és a logisztikai fennakadások rávilágítottak Kína sérülékenységére (is). Ezért Peking legfőbb célja az önellátás megteremtése, nemcsak gabonából, hanem a teljes élelmiszerláncban: a halgazdaságtól a tejtermékeken át a vetőmagfejlesztésig. A vetőmagot a mezőgazdaság „számítógépes chipekét” tekintik, így e területen is erősödik a függetlenségre való törekvés. Mint nemrég (ebben a cikkben) írtuk, a kínai mezőgazdasági import jelentős csökkenése részben az USA által kirobbantott kereskedelmi háborúnak, részben pedig a belső gazdasági tényezőknek, például a gyenge keresletnek és a magas készleteknek tudható be. A kínai vásárlók egyre inkább a brazil szójabab felé fordulnak az alacsonyabb árak és a kereskedelmi bizonytalanságok miatt. Emellett Kína is nagy törekszik az önellátás arányának növelésére.
Mindemellett Kína nyitott marad a külföldi befektetések és technológiai együttműködések előtt, különösen az agráripari szereplők felé. Ez kedvező lehetőségeket nyithat az európai, így magyar mezőgazdasági gépgyártók és technológiai cégek számára is – ha képesek alkalmazkodni a kínai piac sajátosságaihoz.
