Glifozát, peszticidek, hús – mennyi is a zöld politika ára?

Aki a kínos kérdésekre válaszol nem más, mint az európai élelmezésügy 10 év után távozó vezetője.

Amivel nem foglalkozunk eleget

Arról sokat beszélünk szerencsére, hogy meg kell óvni a talajokat a további pusztulástól, hogy csökkenteni kell a kibocsátást, a haszonállatok szenvedését, és egészségesebben kell(ene) étkeznünk. De hogy mindez mennyibe is kerül a gazdáknak és a boltban vásárló polgárnak, arról kevesebb szó esik. Bernhard Url, az EU élelmezésügyi hatóságának (EFSA) 10 év után távozó igazgatója az Euractivnak egy interjúban erről beszél. Méghozzá keresetlen egyenességgel – a Green Deal és az élelmiszer-rendszerek átalakítása kapcsán elismeri, két dologgal nem foglalkoznak eléggé.

Mit együnk, és ki fizesse meg az árát?

A szakember szerint például ahhoz, hogy átalakítsák a nagy élelmiszer-előállítási rendszereket, ahhoz előbb az étkezési szokásokat kell átalakítani. Ám a tömegek életválasztási szokásai – például kevesebb hús, több növényi eredetű étel fogyasztása – rendkívül mélyen beágyazódott kulturális, mentális hagyományokhoz kötődik. (Ezt a különféle, alternatív élelmiszerek /rovar, laboratóriumi hús/ hazai fogadtatásán is látni: az első ösztönös reakció az elutasítás – KZ.) A politika pedig általában nem mer szembemenni a konzervatív közhangulattal, így legfeljebb lassú folyamatként képzelhető el az élelmiszerrendszerek fenntarthatósági irányban való átállítása.

A másik neuralgikus kérdés Url szerint az élelmiszer valódi ára és az, hogy ki fizeti ki azt az árat. „A fogyasztóknak az élelmiszerárak már most is magasak az infláció miatt”. De Url szerint „vagy a fogyasztó fizet (a boltban – KZ), vagy az adófizetőnek kell fizetnie támogatásokon keresztül. Nincs más út.”

Nem igaz, hogy az ipar diktál növényvédőszer-ügyben

Az EFSA távozó vezetője a glifozát-vitáról is elmondta a véleményét. Url szerint nem igaz a zöldek azon vádja, miszerint az EU csak a növényvédőszer-ipar véleményét veszi figyelembe, a környezetvédőkét pedig nem. „Kockázatfelmérőként minket nem érdekel, ki rendelte meg a tanulmányokat”, és a vegyi anyagok kockázatainak értékelése során a nemzeti és EU-s élelmiszerbiztonsági hatóságok figyelembe veszik az engedélyezést kérő iparág független kutatásait és tanulmányait. Egyébként az iparnak az OECD nemzetközileg elfogadott  iránymutatásai szerint adatsort kell benyújtania. Továbbá – érvel Url – „még ha egy anyagot jóváhagynak is, ha új bizonyítékok érkeznek a tudományos köröktől, az EFSA értékelheti azokat”, ezért téves állítás, hogy nagyobb súlyt helyeznek az iparági tanulmányokra, s összességében Európa jó úton halad. Ugyanakkor elismerte, nehéz megmagyarázni, hogy egy adott vegyi anyag toxikológiai tulajdonságait miért értékelik másként a különböző tagállamokban és európai szinten…

A teljes interjú itt érhető el.