Sokkal több mint tápanyag
A mezőgazdaságban a komposzt szó hallatán sok gazda még mindig elsősorban egy szerves trágyát helyettesítő, tápanyagot biztosító anyagra gondol. Az elterjedt kép szerint a komposzt – legjobb esetben is – nitrogén, foszfor, kálium és szerves anyag forrása. Ez az elképzelés azonban – köszönhetően a labortechnológiák fejlődésének – mára idejétmúlt. A korszerű, kontrollált humuszkomposztálással előállított, biológiailag aktív komposzt ennél jóval többet tud: élő ökoszisztémát épít a talajban, újraindítja a talajéletet, és hosszú távú talajtermékenységet biztosít. De mit jelent ez pontosan?
Komposzt = tápanyag + mikrobiológia + biokémia
Az érett komposzt nem csupán tápanyagforrás. A kontrollált aerob humuszkomposzt összetétele rendkívül komplex: makro- és mikrotápanyagokat (N, P, K, Mg, Ca, S stb.), huminsavakat, fulvosavat, növényi aminosavakat, enzimeket, vitaminokat, bioaktív vegyületeket, valamint egyedülálló mikrobiológiai közösséget tartalmaz. Ez a biológiai komplexitás teszi lehetővé, hogy a komposzt valódi ökoszisztéma-regeneráló eszközzé váljon. A komposztban található mikroorganizmusok – baktériumok, gombák, protozoák, fonálférgek – nemcsak lebontják az elhalt szerves anyagokat, hanem a talaj szerves frakcióiban immobilizálják, majd a mineralizáció során szabaddá teszik a tápanyagokat. Ezáltal egy intelligens tápanyag-feltáró és körforgásban tartó rendszer jön létre, mely alkalmazkodik a növény igényeihez.
Mineralizáció: a tápanyagok láthatatlan útja
A mineralizáció az a biokémiai folyamat, amelynek során a baktériumok és a gombák által elfogyasztott szerves (és szervetlen) tápanyagok a testükben szervesen kötődnek. Ezeket az élőlényeket vagy a protozoák és fonálférgek elfogyasztják, majd kiürítik vagy elpusztulnak, de az eredmény, hogy a tápelemek szervetlen, a növények számára felvehető formában (pl. NH4+, NO3–, PO43-) újra megjelennek a talajoldatban. A komposztban élő mikroflóra éppen ezt a mineralizációs ciklust indítja el és tartja fenn.
Fontos kiemelni, hogy a mineralizáció csak akkor lehet hatékony, ha megfelelő arányban vannak jelen az egyes szervezetek – például a protozoák, melyek baktériumokat fogyasztva nagy mennyiségű nitrogént szabadítanak fel, illetve ha a komposztálódás oxigéndús környezetben történik.
Milyen anyagokat tartalmaz egy minőségi komposzt?
A humuszkomposzt laborvizsgálatok alapján – például az Agrofutura Humuszfarm adatai szerint – az alábbi összetevőket tartalmazhatja:
– makrotápanyagok: N (0,7–1,2%), P2O5(0,4–0,8%), K2O (1,0–1,8%) (trágyakomoszt esetében ez rendre 5:7:5), Mg (3–4%), Ca (3–6%).
– Mikrotápanyagok: Zn, Fe, Cu stb.
– Humátanyagok: huminsav, fulvosav. Ezek segítik a tápanyagok kelátkötését, így növelik a felvehetőséget. Ennek a mennyisége 5–60% is lehet.
– Mikrobiológiai aktivitás: 2–3 milliárd baktérium, 7 millió gomba, 8000 egysejtű, és több száz fonálféreg/gramm.
– Vitaminok, enzimek, növényi hormonok, melyek stimulálják a növényi anyagcserét. Az enzimek akár 3–5%-át is kitehetik a komposztnak.
Ezen túlmenően a komposzt biológiai pufferként is működik, stabilizálja a talaj kémhatását, javítja a vízmegtartóképességet és szerkezetét.
Hatások a talajra és a növényekre
Talajszerkezet és vízháztartás
A komposzt hatására a talaj szerkezete jelentősen javul, mivel az abban található mikroorganizmusok – különösen a baktériumok és gombák – biofilmet, nyálkát és hifákat termelnek, amelyek ragasztóként működnek a talajrészecskék között. Ezek az anyagok segítik a stabil, morzsás szerkezet kialakulását, amely kulcsfontosságú a vízháztartás szempontjából. Az ilyen szerkezetű talajban a csapadék vagy öntözővíz gyorsabban beszivárog, csökkentve a felszíni elfolyást és az eróziót, ugyanakkor a pórustér lehetővé teszi, hogy a víz hosszabb ideig a gyökérzónában maradjon. Emellett a talaj jobban levegőzik, ami elengedhetetlen a gyökérlégzéshez és az aerob mikrobiális aktivitás fenntartásához. A mélyebbre hatoló gyökerek több víz- és tápanyagforrást érnek el, így a növények száraz időszakban is ellenállóbbá válnak. A gombafonalak csatornahálózatként is működnek, tovább javítva a víz és levegő eloszlását a talajprofilban.
Növényélettani hatás – gabonák esetében
A komposzt alkalmazása számos gabonafajta esetében igazoltan kedvező hatással van a növekedésre, gyökérfejlődésre és terméshozamra. A búza komposztreakcióját vizsgáló kutatás (Elahi et al., 2003) szerint már közepes dózisú komposzt kijuttatása is jelentősen növeli a gyökértömeget, a növények magasságát, a kalászok számát és a végső terméshozamot is. A növények biomasszája 20–30%-kal is növekedhet, köszönhetően a jobb tápanyagfeltáródásnak és a fokozott vízhasznosulásnak.
A komposzt nemcsak tápanyagforrásként (elsősorban nitrogén, foszfor és kálium) működik, hanem a gyökérzóna mikrobiális egyensúlyát is helyreállítja. A nitrifikáló baktériumok – különösen a Nitrosomonas és Nitrobacter fajok – elősegítik a növények számára kedvező nitrát formájú nitrogén kialakulását, amit a búza különösen jól hasznosít.
Hasonló pozitív hatásokat figyeltek meg kukorica esetében is, ahol a komposzt hatására a csőhossz, a szemek száma és a hektáronkénti termésátlag is nőtt. Az árpa termesztésében a kontrollált komposzt javítja a talaj pH-értékét, ami a tápanyagok felvehetőségét fokozza. Emellett a gyökérszintű mikrobák serkentik a fitohormonok (pl. auxin, gibberellin) termelését, amelyek hozzájárulnak a gyorsabb fejlődéshez. A komposzt tehát nemcsak trágyapótló, hanem biostimulátor szerepet is betölt a gabonatermesztésben.
Növényélettani hatás – zöldségek esetében
A zöldségnövények (pl. paprika, paradicsom) érzékenyek a talaj mikrobiológiai állapotára. A gombás és bakteriális mikroflóra együttműködése segíti a foszfor és kálium felvételt. A gombák és baktériumok akár ezerszeresére is növelhetik a gyökér felületi aktivitását, így a zöldségnövények gyorsabban és erőteljesebben fejlődnek. A kontrollált komposzt hatására nő a stressztűrés és a termés beltartalma is.
Összegzés: a komposzt, mint élő talajjavító
A komposzt tehát nem csak tápanyagot biztosít. Sokkal inkább élő közvetítő a talaj és növény között, amely újraszövi a talaj táplálékhálót, és hosszú távú termékenységet alapoz meg. A termőtalaj egészsége nem csupán a makroelemek jelenlététől függ, hanem a talajbiológiai sokféleségtől, a mikroorganizmusok aktivitásától és a szerves anyagok körforgásától is.
A gazdálkodóknak érdemes új szemlélettel tekinteni a komposztra: nem csupán „tápanyag”, hanem az élő talaj újraépítésének eszköze.
Szőllősi Gábor
Agrofutura Kft.
