Mikor fordul már a kukoricaár?

Bekopog a valóság. A következmények már kézzelfoghatóak. Kukoricapiaci kilátásokról szóló elemzésem ezért nem kezdődhet mással, mint immár közel két éve publikált előrejelzésem felelevenítésével, miszerint a vetésterület zsugorodása néhány évig még tartani fog, és valahol 600–650 ezer hektár között találja meg a fenntarthatóan jövedelmező szintjét. Hadd dicsérjem kissé egyre bővülő csapatunkat: már évekkel ezelőtt létrehoztuk a Kukorica Kör Egyesületet, hogy a kukoricatermelés középpontjából kimozdítsuk a hozamot, és helyére a nyereségtermelő képességet helyezzük.

Ott több, itt kevesebb

Ami az árakat illeti: a kukorica tőzsdei cikk, világpiaci termék, az árhullámzás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy pénzt keressenek vele. Ennek fényében – vagyis hullámvölgyekkel és -hegyekkel tarkítva – kell érteni azt, amikor azt mondom, hogy nem látok érdemi növekedési lehetőséget az előttünk álló hónapokban. Ennél bonyolultabban ugyanezt úgy tudom elmondani, hogy a készletek magas szintje és a nagyobb argentin termés ellensúlyozza a várhatóan kisebb ukrán, brazil és USA vetésterületet. Aggodalmakat fog kiváltani (értsd áremelkedést), ha a rövid El Ninót erős La Nina váltja idén év közepén. Eközben a világpiac jól ellátott, a készletszintek magasak. Argentínában néhány hónapon belül elkezdődik az aratás, aminek eredménye várhatóan 20 millió tonnával meghaladja az előző évit.

A brazil termésvárakozásokat többször is csökkentették, de – a csapadék függvényében – akár pozitív meglepetést is okozhat. Ukrajnában a kukorica vetésterülete 8–10 százalékkal csökkenhet éves szinten. Ha ez így történik, akkor is olyan magasak a készleteik, hogy hozni tudják az előző szezon exportteljesítményét, de kimaradnak a piacbővülésből. A másik, a napokban címlapra került lehetőség az, hogy Ukrajna készen áll az EU-val folytatott kereskedelem korlátozására, ha az betiltja be az orosz gabonaimportot. Ez utóbbi jelenléte sok-sok kérdőjelet vet fel e nélkül is. Ukrajna beleegyezett abba is, hogy a szomszédos országokon keresztül teherautók helyett tengeri úton exportálja a kukoricát Olaszországba és Spanyolországba, ami csökkenteni fogja a feszültséget a határon.

A mozgatók: Kína és Amerika

Bár igen unalmas, nagyon fontos, hogy tudjunk olvasni a világpiaci ármozgatók között. Aktuálisan a kínai és az USA rekordtermések miatt a globális termés az előrejelzések szerint ismét csúcsot dönt 1233,7 millió tonnával (+70,6 millió tonna vagy +6,1% év/év). A bőséges, megfizethető áron kínált készletek a fogyasztást történelmi csúcsra, 1222,0 millió tonnára emelik (+4,0 millió m/m; +4,0% év/év). A takarmányozási célú felhasználás 732,3 millió t (+4,7% év/év) és az ipari 311,6 millió tonna (2,8%). Az Egyesült Államokban tapasztalható erős felhalmozódástól vezérelve (56,1 millió tonna; +62,4% y/y), a globális zárókészletek várhatóan 286,3 millió tonnára (+4,3%) nőnek, a kombinált kínai és amerikai készletek (229,9 millió tonna) a világ összmennyiségének 80 százalékát teszik ki.

Mi van közelebb?

Az EU továbbra is a vezető importőr marad (21,7 millió tonna; -26,4% év/év). Mivel az EU csak 70–75 százalékban önellátó, nagyban függ az importáraktól. A behozatal immár közel 30 százaléka Ukrajnából érkezik. Az árgörbék most „szolgai módon” tükrözik vissza a kínálati túlsúlyt. Ennek oka, hogy igen alacsonyak az árutőzsdei kötésállományok. Ami viszont azért van, mert az értéktőzsdék szépen termelik a pénzt, most a részvényárakat hajtják felfelé. Amennyiben valami komoly világgazdasági gikszer történik, ez a helyzet gyorsan megváltozhat. Ez azonban egyelőre nyomokban sem látszik. Ukrajna a világ helyett az EU nagy beszállítójává vált kukorica tekintetében is. Ennek hatását a zsebünkön érezzük, de mit jelent számunkra az, hogy több mint 50 év után Brazília letaszítja az Egyesült Államokat a kukoricaexportőrök dobogójának tetejéről? Látszólag semmit, de érdemes a sorok között is olvasgatni. Valami van ugyanis a levegőben. Kína erőteljes függetlenedési törekvése az amerikai terményektől több dolgot is jelenthet. 2022-ben Kína megállapodást írt alá brazil gabona vásárlásáról, hogy csökkentse az Egyesült Államoktól való függőségét, és helyettesítse az orosz invázió által megszakított, Ukrajnából származó szállításokat. Az új megállapodás értelmében Brazíliából az első kukoricaszállítmányt 2022 novemberében küldték el. A kínai beruházások és tőke már el is indult Brazília felé.

Mi segít az ingadozón? A támasz

Bár ez jön minden irányból, nem árt ismét szajkózni: a szántóföldi növénytermesztés válsága csak akkor lesz rövid távú jelenség hazánkban, ha gyorsan tudunk alkalmazkodni a kialakult gazdálkodási környezethez. Ehhez egyszerre kell egy sor fronton előre lépni. A talajélet javítása, piacszervezési feladatok, új, illetve háttérbe szorult kultúrák termelési és piaci ismereteinek elsajátítása, finanszírozási, fejlesztési, humánerőforrás-problémák megoldása. Akkor fogunk visszatérni a fenntartható növekedési pályára, ha új támaszokat építünk. Mindkét szó fontos. A fenntarthatóság kezd máris a mindennapjaink része lenni, például amikor töltjük az eGN-t. A növekedést pedig újra kell értelmeznünk. Nem az a siker kulcsa, ha két számjegyű hozamokat érünk el, hanem az, ha nyereségünket tudjuk növelni. A kukoricatermelésben sincs ez másként, mint másutt: tisztában kell lennünk a költség-nyereség pontokkal, és energiáinkat ennek megfelelően elosztani. Régi vesszőparipám ez. Nem ismerjük eléggé a piaci mechanizmusokat, rájuk mondjuk, hogy kiszámíthatatlanok. Ez olyan, mint amikor ezer okot sorolunk, miért kell ragaszkodni a megszokott gazdálkodási szerkezethez.

A valóság azonban hátba ver. Ez jól látható a kukorica területcsökkenésének gyorsuló ütemében. Mielőtt hazatérünk, minősítsük a brüsszeli előrejelzéseket. A kukoricapiacon arra számítanak, hogy a termelés a felhasználással párhuzamosan bővül, miközben a külkereskedelem stagnál. Ez egy picit kincstári. Ezzel szemben én arra számítok, hogy a termelés és a felhasználás inkább lassan zsugorodni, a külkereskedelmi egyenleg romlani fog az előttünk álló tíz évben. Ezt arra alapozom, hogy a kukoricatermelés jövedelmezősége tartósan alacsony marad, az állattenyésztés zsugorodása gyorsulni fog, miközben Ukrajna taggá válása csak idő kérdése. Pozíciómból adódóan széles rálátásom van a kukoricatermelésre. Azt látom, hogy tavaly is szép számmal voltak, akik kerestek a kukoricán. Tudok ilyenről kis- és nagyüzemben egyaránt. Az általános megközelítéssel ellentétben, amikor egy hozamszinthez kötik a nyereségpontot, én úgy vélem, hogy a költségek optimalizálása hozta idén nekik a jövedelmet. Ez nem kispórolást, hanem a talaj ismeretét és okszerű költést jelent, valamint sok esetben a takarmánykukoricától való távolodást, csúnya szóval diverzifikálást. A hazai kukoricapiacon kézzelfogható a feszültség növekedése. A termés jelentős része raktárakban pihen, kedvezőbb árakra várva. Az AKI mérése szerint a 9. héten a kukorica felvásárlási átlagára 57,0 ezer Ft/t, ami alig 60 százaléka az egy évvel korábbi szintnek. Pedig a kényszerértékesítések időszaka a küszöbön van. A külkereskedelem zsugorodik. Ez az import oldalán persze kedvező, egyben azt is jelzi, hogy a hazai áraknál már nehezebb jobbat mondani. Az export évek óta tartó esése viszont erős üzenet. Pedig a termés toxinmentes, közepes hozamú. A készletek magasak.

Te jó ég, mi lesz ebből?

• Két üzenetem van: SZÁMOLNI, HIGGADTNAK MARADNI!
• A fentiekből viszonylag könnyű következtetéseket levonni. Amelyek egy részét már e cikk elején meg is tettem. A kényszereket, megszokásokat és merevséget is figyelembe véve is azt látom, hogy a kukorica helye megkérdőjelezhetetlen a szántóföldi növénytermesztésünkben. Kisebb összes területen, de nagyobb üzemméretben.
• Rövid távon nem látok olyan tényezőt, ami trendfordulót hozhatna a kukorica piacán. Figyeljük a negatív, esetleg újabb háborús, értéktőzsdéket lefordító híreket! Ha erősödő hullámban érkeznek, akkor jöhet változás.
• Tanulságos volt, hogyan fordultak a rekordtermésre vonatkozó várakozások negatívra. Kerestük az okokat. Hol hibáztunk? Megkapták a növények az optimális inputmennyiséget? Az időjárás? A rossz csapadékeloszlás? A hőségnapok? Ez mind igaz, de az inputforgalmi adatok fényesen jelzik, hogy sokan spóroltak rajtuk (persze voltak tavaszi készletek is). A lényeg: immár olyan kritikus a szántóföldi növények jövedelmezősége, hogy pontos (divatosan precíz) számítások, gazdálkodás nélkül egyre gyakrabban fogunk negatívba fordulni.
• Öntözés nélkül a terméskockázat az ország több mint felében kezelhetetlenné válhat.
• A kukoricaövezet északra húzódását nem tudjuk megállítani. Ez már látszik is a vetésszerkezeten, de az elkövetkező két-három év lesz a paradigmaváltás időszaka.

Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő
Erste Agrár Központ, -Elemzés