Az állam megduplázta azt a támogatási keretet, amely a baromfitelepek sűrűségének csökkentésével igyekszik mérsékelni a madárinfluenza-járványok kockázatát a mezőgazdaságban
A korábbi 2 helyett már 4 milliárd forint áll rendelkezésre abban a programban, ami a korábban madárinfluenza-kitöréssel érintett víziszárnyas-telepeket célozza, ahol vállalják, hogy 3 évre felfüggesztik a kacsa-libatartást, és nem létesítenek új telepet.
Az érintett termelők felé már több mint 2,038 milliárd forint kifizetés megtörtént, a mostani keretemelés pedig lehetővé teszi, hogy még novemberben további közel 1,9 milliárd forint jusson el azokhoz, akik időben benyújtották kérelmüket. A tárca célja, hogy minden jogosult gazdálkodó hozzájuthasson a kompenzációs támogatáshoz.
A lépés hátterében az áll, hogy Magyarország az elmúlt szezonokban az EU egyik leginkább érintett országa volt: a 2024/25-ös idényben az uniós baromfitartó telepi madárinfluenza-kitörések több mint felét magyar állományok adták. A kitörések túlnyomó része a nagy víziszárnyas-sűrűségű megyékben – elsősorban Bács-Kiskun, Békés és Csongrád-Csanád – jelentkezett, ahol egymáshoz közeli, intenzív kacsás- és libás telepek működnek.
Az európai adatok is alátámasztják, hogy a magas baromfisűrűség az egyik legfontosabb kockázati tényező a magas patogenitású madárinfluenza (HPAI) terjedésében: az EFSA legfrissebb jelentése szerint az európai járványok döntő része olyan térségekben összpontosul, ahol sűrűn helyezkednek el a telepek, és a vírus farmról farmra terjed.
A magyar program ehhez illeszkedve próbálja „megvágni” a legkockázatosabb gócpontokat: aki három évre feladja a víziszárnyas-tartást a kijelölt, korábban fertőzött telepeken, nem visszatérítendő támogatást kap a kieső jövedelem és az átállás ellentételezésére.
A cél kettős: egyrészt csökkenteni a járványterjedés esélyét azzal, hogy ritkábbá válnak a telepek, másrészt enyhíteni a gazdák terheit egy olyan ágazatban, ahol a kényszervágások, exportkorlátozások és piaci bizonytalanságok az elmúlt években súlyos bevételkiesést okoztak.
Gyakorlati szempontból ez azt jelenti, hogy a legveszélyeztetettebb térségekben kevesebb víziszárnyas és kevesebb egymáshoz közeli telep marad, ami járványügyi szempontból érdemi kockázatcsökkentés. A gazdálkodók oldaláról ugyanakkor stratégiai döntést igényel: aki belép a programba, három évig nem tarthat víziszárnyast az adott telepen, így vagy más ágazatba (pl. szántóföld, egyéb állatfaj), vagy technológiai fejlesztés, telepátszervezés irányába kell elmozdulnia.
A szakpolitika és az uniós járványtani tapasztalatok alapján ugyanakkor egyre világosabb: a madárinfluenza nem eltűnő betegség, hanem visszatérő, szezonális kockázat, amelyhez a magyar baromfi- és víziszárnyas-ágazatnak hosszú távú alkalmazkodási stratégiával kell viszonyulnia. A mostani keretemelés ehhez ad plusz eszközt azoknak a gazdáknak, akik a legkockázatosabb térségekben hajlandók szerkezetváltással is hozzájárulni az ágazat járványügyi stabilizálásához.
Agrárágazat Tudástár: Madárinfluenza-kockázat csökkentése – A víziszárnyas-sűrűség mérséklésére indított program támogatási keretét 4 milliárd forintra emelték, így azok a korábban fertőzött telepek, amelyek 3 évre felfüggesztik a kacsa- és libatartást, nem visszatérítendő kompenzációt kaphatnak a járványügyi kockázatok csökkentéséért.
