A helytelen felhasználás szennyezést, mérgezést és jogi kockázatot is hozhat

A növényvédő szerek helytelen alkalmazása közvetlen és közvetett környezeti ártalmakhoz vezethet. A balesetek többsége nem a készítmények „erejéből”, hanem a hibák, mulasztások és a figyelmetlenség sorozatából adódik. A megelőzés feltétele a kockázatok pontos ismerete: a szakszerű munka, a munkavédelmi előírások következetes betartása és a környezet szennyeződésének megelőzése.

Tárolás és kezelési fegyelem

A cél mindig ugyanaz: a felhasznált szer ne juthasson ki a környezetbe, illetve – ha ez minimális mértékben elkerülhetetlen – a bejutó mennyiség maradjon a határérték alatt. Ez nemcsak szakmai, hanem etikai és jogi kötelezettség is. A leggyakoribb baleseti forrás a hibás tárolás és az összecserélés, amiben veszélyt jelentenek a felhasználás után visszamaradó oldatok, a ki nem ürített tartályok, az elcsöpögtetett vagy szétszórt készítmények is. A felügyeletnek ki kell terjednie a koncentrátumokra és hígításokra, a szerrel szennyezett eszközökre, felületekre, valamint a hulladékokra és fel nem használt maradékokra. A szabálytalanul kezelt készítmények illetéktelen kezekbe kerülhetnek, és szándékos vagy véletlen mérgezések forrásává válhatnak.

Hasznos élő szervezetek védelme

A kültéri kezeléseket úgy kell ütemezni és kivitelezni, hogy ne pusztuljanak a hasznos élő szervezetek (például a méhek, vadon élő állatok, háziállatok). Virágzó kultúrákat méhekre veszélyes szerrel tilos kezelni. A peszticiddel dolgozónak a háziállatokat a kezelt területektől távol kell tartania, és az irtások időpontját előre közölnie kell az érintettekkel.

Víz- és talajvédelem

A felszíni és felszín alatti vizek védelme kiemelt feladat. A kezelések során meg kell akadályozni minden olyan peszticidbehatást, amely a vizek fizikai-kémiai vagy biológiai tulajdonságait kedvezőtlenül befolyásolja, illetve csökkenti öntisztuló képességüket. A talajon vagy talajba juttatott készítmények mennyisége és módja nem veszélyeztetheti a felszín alatti vizeket.

Peszticidet, fel nem használt maradékát, a vele szennyezett hulladékot és csomagolóanyagot tilos élővízbe (folyók, tavak, csatornák, halastavak) juttatni. A szúnyoglárva-irtásra szolgáló vizes kezeléseket úgy kell elvégezni, hogy a környezet ne szennyeződjön veszélyes mértékben, és a hasznos növény- és állatvilág ne szenvedjen kárt.

Ipari és baleseti szennyezések kezelése

A peszticidgyártásból származó hulladékok nem vezethetők közvetlenül a vízbe. Csak olyan – kémiai vagy biológiai – kezelés után engedhetők ki, amely a toxicitást az élővizekre és vízi szervezetekre nézve nem veszélyes szintre csökkenti (például ülepítés, lebontási eljárások).

A vízbe került peszticidek eltávolíthatósága szertől függ, de általános tapasztalat, hogy a folyamatos, alacsony koncentrációk kivonása nehezebb, mint az egyszeri, nagy szennyezésé. Az időszakosan megemelkedő koncentrációk hatékonyan csökkenthetők víztisztítási eljárásokkal, míg a tartós, kis mennyiségű kontamináció kezelése bonyolultabb. Mindkét esetben bevált módszer az aktivált szénnel történő adszorpció.

Példa: a 2,4-D esete

A diklórfenoxi-ecetsav (2,4-D) világszerte elterjedt gyomirtó szer, főként kétszikű gyomok ellen, alkalmazzák gabonában, helyenként kukoricában és cirokban, kaszálókon, legelőkön, tűlevelű ültetvényekben, valamint köz- és vasutak mentén, sőt egyes akvakultúrákban is a vízi vegetáció visszaszorítására. Gyakori vízszennyezés esetén a 2,4-D eltávolítására az aktivált szén bizonyul a leghatékonyabbnak. Ezzel szemben a klóros vagy nátrium- permanganátos oxidáció, illetve a vas-szulfátos vagy alumíniumsókkal végzett koaguláció nem hoz kielégítő eredményt.

A peszticidártalmak megelőzése tehát nem egyetlen „nagy” lépésen múlik, hanem a mindennapi fegyelmen, a helyes tároláson és jelölésen, a szakszerű kijuttatáson, az érintettek értesítésén, a vizek és talaj védelmén, valamint a hulladékok szabályszerű kezelésén.

Sándor Ildikó

Agrárágazat Tudástár: Peszticidártalmak megelőzése – A növényvédő szerek helytelen használata szennyezést, mérgezést és jogi kockázatot okozhat, ezért kiemelten fontos a szakszerű tárolás, kijuttatás, a hasznos élő szervezetek védelme, valamint a vizek és talaj szennyeződésének megelőzése.