Kinyírhatja a kisebb terményexportőröket az önellátási láz

Az utóbbi években egyre több ország tette fontossá az önellátás növelését mezőgazdasági és élelmiszer-alapanyagok terén. Ezt döntően azért erőltetik, hogy a világpiactól függetlenül is legyen mindig elég és elég jó minőségű alapanyag. Csakhogy ebbe a kisebb exportőrök könnyen tönkre mehetnek…

A COVID-19 járvány, a geopolitikai feszültségek, az orosz és immár az új közel-keleti háború, a szállítási láncok zavarai, az USA vámpolitikai ámokfutása mind-mind rávilágítottak arra, mennyire sérülékeny a globális élelmiszer-ellátás, és milyen fontos szerepe van a helyi és regionális termelésnek.

Élelmezésbiztonság és válságállóság

A világ számos országában – így nálunk is – az élelmezésbiztonság érdekében a helyi és regionális önellátás megerősítése vált prioritássá. A globális ellátási láncok, amelyek a világ különböző részeiből szállítanak élelmiszert, az elmúlt évtizedekben gyakran képtelenek voltak hatékonyan működni, különösen válsághelyzetekben. A COVID-19 járvány és az ukrajnai háború rávilágított arra, hogy ha egy ország nem rendelkezik megfelelő mezőgazdasági önellátással, az könnyen élelmiszerhiányhoz és társadalmi destabilizációhoz vezethet. Az önellátás növelése tehát nemcsak gazdasági előnyökkel jár, hanem a válságokkal szembeni reziliencia erősítését is szolgálja.

Gazdasági és társadalmi stabilitás

Az önellátás növelése nemcsak az élelmiszerek biztonságos elérhetőségét garantálja, hanem hozzájárul a gazdasági és társadalmi stabilitás növeléséhez is. A helyi mezőgazdasági termelés erősítése munkahelyeket teremt, különösen a vidéki közösségekben, ahol az ipari fejlesztések lassabban érik el a kívánt hatásokat. Ezen kívül csökkenti az országok külső piaci sokkokkal szembeni kitettségét, mivel a belföldi termelés csökkenti a külföldi import iránti függőséget. A helyben termelt élelmiszerek növekvő népszerűsége és a helyi gazdaságok számára kedvező hatások elősegítik a gazdasági aktivitás növekedését.

Fenntarthatóság és környezetvédelem

A fenntartható mezőgazdaság és a környezetvédelem is kulcsszerepet játszik az önellátás növelésében. A helyi termelés és az erőforrások fenntarthatóbb felhasználása lehetőséget ad a biológiai sokféleség megőrzésére és a természeti erőforrások, például a víz és a talaj védelmére. Az EU „Termelőtől a fogyasztóig” stratégiája is hangsúlyozza a helyi termelés és az önellátás növelésének fontosságát, mivel ez a fenntarthatóbb, egészségesebb élelmiszerrendszerek alapja. A helyi termelés csökkenti a szállítással járó környezeti terhelést is, mivel a rövid ellátási láncok révén kevesebb szállításra és csomagolásra van szükség, ezáltal kisebb a karbonlábnyom.

Ellátási láncok sérülékenysége és globális bizonytalanság

A globális élelmiszer-ellátási láncok sérülékenysége és a világpolitikai feszültségek az utóbbi években különösen érzékeny témává váltak. Az exportkorlátozások, a logisztikai problémák, az alapanyaghiányok és az árrobbanások mind arra mutattak rá, hogy a globális piacokra való túlságos támaszkodás nem biztosít kellő stabilitást. Az önellátás növelése nemcsak az élelmiszer-biztonságot, hanem a gazdaság nemzeti szuverenitását is erősíti, mivel csökkenti a külső piacoktól való függőséget.

Kazahsztán példája: hazai nemesítés és önellátás növelése

Kazahsztán példája jól mutatja, hogy az önellátás növelésére irányuló törekvések milyen konkrét célt szolgálnak. Az ország 2030-ra tervezi, hogy a mezőgazdasági területek akár 80%-át hazai nemesítésű vetőmaggal vesse be. Az országban végzett kutatások és a helyi nemesítési programok célja, hogy a legjobb hozamú fajtákat válasszák ki, amelyek a regionális környezethez és termelési viszonyokhoz legjobban illeszkednek. A kazah Mezőgazdasági Minisztérium és a Nemzeti Agrártudományi és Oktatási Központ (NASEC) 2030-ig 26 tudományos kutatási programot valósít meg, hogy támogassa a hazai nemesítés fejlesztését és a helyi vetőmag előállítást. Ezzel a lépéssel Kazahsztán nemcsak a mezőgazdasági önellátást növeli, hanem a helyi gazdaságok fenntartható fejlődését is segíti.

Kína ijesztő példája

A világ számos nagy élelmiszer-alapanyag fogyasztó országának önellátásra törekvése a korábbi exportpiacok megrendülését is okozza. A trend folytatódása esetén a globális mezőgazdasági kereskedelemben jelentős átrendeződésekre lehet számítani. A legjobb példa erre Kína, amely hatalmas tempóban  növeli a különféle élelmiszer- és takarmány-alapanyagok előállításának arányát. A Kínai Általános Vámhivatal adatai szerint 2025 első negyedévében Kína főbb mezőgazdasági termények importja jelentősen visszaesett: a behozatal volumene 41%-kal, 23 millió tonna alá csökkent az előző év azonos időszakához képest, míg az import értéke szintén durván 41%-kal, 10 milliárd dollár alá esett. Csak márciusban az import fizikai volumene 30%-kal csökkent februárhoz képest, 5,34 millió tonnára.​ A kínai mezőgazdasági import csökkenése részben az USA által kirobbantott kereskedelmi háborúnak, részben pedig a belső gazdasági tényezőknek, például a gyenge keresletnek és a magas készleteknek tudható be.

Stratégiaváltás kell

Az olyan kis mezőgazdaságok, mint a magyar, ebben a szűkülő export-világpiaci helyzetben egyre kevésbé rúgnak labdába – különösen nem akkor, ha mennyiségi alapon termelnek. Nem véletlen, hogy az utóbbi 10-15, de különösen az orosz háború óta eltelt években egyre élesebben merül fel Magyarországon a paradigmaváltás igénye. Hazánk mennyiségi árutermelési stratégiája vesztes lesz a kazah, orosz, ukrán, francia, török (stb.) eredetű dömpinggel szemben. A bőtermő fajták mellett/helyett prémium minőségi alapanyag-előállítás és rétegpiaci koncepció volna a nyerő, amelyben egyelőre a hazai adottságok jók.