Az őszi káposztarepce termesztése, trágyázása

A magyarországi őszikáposztarepce-termesztés az elmúlt több mint 20 évben szinte folyamatos és csaknem töretlen növekedésnek örvend. Az 1. grafikonról látható, hogy voltak benne ingadozások, de a 2000-es kb. 116 000 hektár termőterület azóta több mint a duplájára, közel 331 000 hektárra emelkedett. Az utóbbi 4 évben viszont sajnos folyamatos csökkenést tapasztalhatunk a betakarított területet tekintve. De minek tudható ez be?

A hektáronkénti termésben egyértelmű növekedés mutatkozik, ami dicséretes, főként, ha mellé tesszük a csapadékosabb, kiegyenlítettebb, a repcének kedvezőbb klímájú Nyugat-Európa 2022. évi eredményét, ami 3,79 t/ha (forrás: FAO) volt.

Az őszi káposztarepce termesztése

Magyarországi termőterületének utóbbi évekbeli csökkenése talán leginkább a vetési-kelési ideje környékén uralkodó száraz körülményekre vezethető vissza. Pedig hasznos növényünk. Olajnövény révén számos ipari felhasználása ismert (étolaj, biodízel stb.), és agronómiai szempontból is fontos szerepet szántak neki már a 2000-es évek elején, hiszen a vetésforgóba illesztése igen sok előnnyel járt. Az őszi vetésű kalászosoknak nagyon jó előveteménye. „Drénező hatású” gyökérrendszere révén porhanyós, átlevegőzött talajt hagy maga után. Gépigénye jól illeszthető a kalászosokéhoz mind a vetést, mind a betakarítást illetően, valamint vetése és betakarítása is megelőzi az őszi búzáét, nem okozva ezzel több munkaszervezési gondot. Termesztéstechnológiájában a legtöbb feladatot a növényvédelme okozza, ezzel sajnos a termelési költsége is megugrik, így termésátlagának adott üzemen belüli növelése több szempontból is indokolt.

Ám ahhoz, hogy kiemelkedő hozamokat érjünk el, sok, tőlünk függő és független tényezőnek kell együttesen jól alakulnia, amelyek közül – mint termelők – az agrotechnikai elemeket tudjuk befolyásolni. Az előbb említett növényvédelem mellett kiemelkedő a növény tápanyag igénye is. A 2. grafikonon jól látható, hogy bizony a nagyobb területen termesztett növényeink közül kiemelkedő a fajlagos tápanyagigénye (azaz 100 kg termés és a hozzá tartozó vegetatív tömeg fejlesztéséhez szükséges tápanyag), amelyet egész tenyészideje alatt biztosítanunk kell.

Tápanyagszükséglet és hiánybetegségek

A 3. grafikonon látható nitrogén-, foszfor- és kálium-hatóanyagok mellett ki kell még emelni mész- és magnéziumigényét is.

Az utóbbi a szénhidrátképzés katalizátorán túl a fotoszintézis kulcsszereplőjének – a klorofillmolekulának – központi atomja, így szerepét és fontosságát nem kell hangsúlyozni. Hiányának következményei ebből is előrevetíthetők. Felismerhető tünet a levélerek mentén a vörösesbarna szín, valamint a levelek márványozott foltosodása. A makroelemek közül a termés mennyiségét leginkább a nitrogén határozza meg, viszont túladagolása csökkenti a növény télállóságát, ami a mostani teleket tekintve nem tűnik fenyegető veszélynek. Túladagolása esetén csökkenti a mag olajtartalmát, és túlzott szármegnyúlást okoz, így az amúgy is nagyobb növénymagassággal jellemezhető hibridek könnyen megdőlhetnek. A túl sok nitrogén a gombás betegségekre való fogékonyságot is növeli azáltal, hogy a növény szövetei fellazulnak, a bőrszövet vékonyodik.

Az őszi káposztarepce hiánybetegségei főként kora tavasszal jelentkeznek, először a fiatal leveleken, amelyek világoszöld, később, a hiány növekedésével sárga színűvé válnak. A nitrogén könnyen mozog a növényben, így az alsó, feltűnően hamar elsárgult leveleket eldobja a növény, így próbálja pótolni a fiatal levelek képzéséhez szükséges nitrogént.

A gyökerek egészséges fejlődéséért a foszfor felelős, így már a csírázás kezdeti fejlődési szakaszában is nagy szükség van rá, de később, a generatív szervek képzéséhez, a termékenyülési folyamatokhoz, valamint az olajbeépüléshez is elengedhetetlen. Hiánya esetén a növény növekedése lassul, az öregebb levelek hegyén és szélein lilás-rózsaszínes színeződés látható, ami később egészen vörösessé válik. Ezzel a jelenséggel szintén kora tavasszal lehet találkozni, amikor még „fázik a növény gyökere”, és ha van is a talajban foszfor, akkor sem képes a növény felvenni.

A kálium is nagyon fontos a betegség-ellenállóságban, a vízháztartási folyamatokban pedig segíti a repcét. Hiánya esetén a levelek kékeszölddé válnak, méretük kisebb lesz.

A fentebb említett mész és magnézium mellett érdemes odafigyelni a kénre is, amely a virágzáshoz és az olajképződéshez szükséges. A kéntartalmú aminosavak (pl. cisztein, metionin) keletkezésében játszik fontos szerepet, ezáltal a fehérjeszintézis, így a növekedés és a termésképzés folyamataiban van jelentős szerepe. Viszonylag nagy mennyiségben, hektáronként akár 60–80 kg-ot is igényel ebből a makroelemből (a mezoelemek mint besorolás megszűnt, a kén felkerült a makroelemek közé). Ha kevés áll a növény rendelkezésére, azt észre lehet venni a levélerek sárgulásán, az idősebb levelek fonákjának vörösödésén. A virágok kifehéredése, a termékenység romlása már súlyos hiánytünet, ezt érdemes megelőzni.

És ahogy a növénytermesztésben minden mindennel összefügg, itt egy újabb bizonyíték: a kén a magnéziummal együtt az olajszintézisben is szerepet játszik, tehát mindkét elemre nagy szükség van a termés minőségének növeléséhez.

A mikroelemek közül a bór emelhető ki, amely szinte a teljes tenyészidőszak során szükséges. Segít az áttelelésben, de leginkább a virágzás-terméskötés időszakában fontos. Hiánya esetén a bimbók lehullanak, vagy ha a megtermékenyülés meg is történik, a becők még a korai fejlődési szakaszban lehullhatnak, ezzel komoly terméskiesést okozhatnak. A vegetáció első szakaszában a bórhiány következtében gyenge lehet a gyökérfejlődés, a főgyökér akár üregessé is válhat, ami a növény későbbi növekedését negatívan befolyásolhatja.

Kalciumból is hasonló mennyiséget igényel a repce. Hatása a káliuméhoz hasonló, így mészhiányos talajokon előforduló hiánya esetén a szár szilárdsága romlik, megdőlés következhet be, valamint a tápelemek felvétele is kárt szenved. Hiánytünet lehet a levélszélek kanalas felhajlása, barnulása, elhalása, a gyenge növekedés.

A trágyázás gyakorlata

A talaj-előkészítés során a makroelemek közül a foszfor- és káliumműtrágyát már kijuttattuk, és ekkor kapja meg az állomány a teljes nitrogénadag körülbelül negyedét is, ami elegendő a tőlevélrózsás (8–10 pár leveles) állapot, valamint a 15–30 cm hosszú karógyökér kifejlődéséhez. Esetleg akár egy kis bór és kén is kijuttatható az állományra.

A tavaszi tápanyag-utánpótlás fokozottabb figyelmet igényel, hiszen a tavaszi regenerálódás után annyi oldalhajtást képes képezni, amennyi tápanyagot fel tud venni a talajból, azaz amennyi rendelkezésére áll a talajban, hiszen tudjuk, hogy a termés nagy része az oldalhajtásokon fog teremni. Természetesen az őszi időszak harmonikus tápanyagellátása is fontos, hiszen nem tudjuk, milyen telünk lesz, és az állomány abban az esetben fog jobb kondícióban áttelelni, ha még az ősszel erőteljes gyökérrendszert fejlesztett. Ha a kora tavaszi állományunkon azt láthatjuk, hogy az ősszel nevelt levelei egy részét elvesztette, akkor érdemes egy talajvizsgálattal kezdeni a tavasszal kezdődő tápanyagellátást, de a nitrogénre biztos, hogy ilyenkor nagy szüksége van az állománynak az új levelek képzéséhez, az asszimilációs felület visszanyeréséhez, növeléséhez.

Tél végén, kora tavasszal, amint a jogszabályok is engedik, a tavaszi nitrogénadag nagyobbik felét (60–70%-át) már kiszórhatjuk a repcére, míg a második, egyben utolsó részt (az utolsó 30–40%-ot) zöldbimbós állapotban kell kijuttatnunk, ezzel is segítjük az elágazódások számának növekedését.

Már a tavaszi első fejtrágyázásnál gondolnunk kell a kénre is, hiszen talajaink nagy része napjainkra kénben szegénnyé vált, a repcénknek pedig amúgy is fokozott az e makroelem iránti igénye. Meszes talajon ez mindenképpen fontos, savanyú talaj esetében viszont vigyázni kell a mennyiségével. A nitrogén és a kén egyszerre is kijuttatható a műtrágyákat előállító cégek termékeinek köszönhetően. A piacon több termék is tartalmazza mindkét hatóanyagot. Savanyú talajon mésztrágyázásra is szükség lehet, mennyiségét pedig a tervezett termés 1 tonnájára vetítve lehet számolni, ami megközelítőleg 50 kg-ot jelent.

Még néhány szót a repce lombtrágyázásáról…

Lombtrágyázást akár már ősszel is végezhetünk az állományban, kén- és bórtartalmú trágyákkal, ezzel segítve a repcét a biztos áttelelésben. A növénylevél-analízis is fontos, hiszen képet kapunk a növény igényeiről az egyes fenofázisokban, de tavasszal már, amint a növénynek már elég zöld egészséges levélzete fejlődik, kaphat levéltrágyát. A különböző levéltrágyák a kén és bór mellett tartalmazhatnak egyéb mikroelemet is, így például a magnéziumhiány is orvosolható általuk. A lombtrágyázás egyik nagy előnye, hogy a növény a levelein keresztül gyorsan képes felvenni a hatóanyagokat, és a tápanyag hamarabb el tud jutni a növényben a felhasználás helyére, így, bár nem a legjobb megoldás, de a hiánytünet észlelését követően ezen a módon tudjuk a legrövidebb idő alatt pótolni az adott mikroeleme(ke)t. A növényt akkor is el tudjuk látni az igényelt tápanyaggal, ha a száraz talaj következtében a gyökerei nem képesek azokat kellő mennyiségben felvenni, valamint – mivel a repce növényvédelme igen intenzív, így a fungicides vagy inszekticides kezelésekkel egyszerre is kijuttathatók ezek a táplálóanyagok. A repce intenzív és folyamatos táplálást igényel, ennek függvényében lombtrágyázást egészen virágzásig lehet végeznünk, természetesen odafigyelve a túladagolás elkerülésére.

Most csak a repce tápanyagellátásával foglalkoztunk, de látható, hogy a növény igen intenzív termesztéstechnológiát igényel, nemcsak a trágyázás, hanem a növényvédelem, növényápolás szempontjából is, viszont ebben az esetben növényünk meghálálja a „törődést”; az egyre fokozottabb technológiai fegyelem az évenkénti országos termésátlagok pozitív alakulásán, növekedésén is megmutatkozik. És még egy dolog a végére: ha a harmonikus, a növény igényeit figyelő és teljesítő tápanyagellátásra törekszünk, elkerüljük a tápanyaghiányt, hiszen a hiánytünet(ek) megjelenése már a növény „éhezését” mutatja, a hiányzó tápelem(ek) pótlása után a növényi folyamatoknak idő kell a helyreállásra, ami a növekedésben „időkiesést eredményezhet”, illetve sok esetben betegségek megjelenését is vonhatja maga után.

Dr. Dóka Lajos Fülöp¹ adjunktus
Dr. Szabó András¹ adjunktus
Dr. Szabó Éva¹ adjunktus
Vad Attila² igazgató
¹DE MÉK Növénytudományi Intézet
²DE AKIT Debreceni Tangazdaság és Táj kutató Intézet Látóképi Kísérleti Telep