Ridegtartás télen-nyáron: a DEDES projekt tanulságai

Egészségesebb és boldogabb állat kevesebb költséggel, fenntartható környezettel Szunyogh András birtokán

Ezekben a napokban is új legelőterületre hívja szabadban tartott vörös Angus húsmarháit Szunyogh András, a Zala vármegyei Lendvadedes határában. A közel 250 hektáros családi birtokon működő DEDES projekt keretében egész éves ridegtartást valósítanak meg, szakaszos legeltetéssel. Ez azt jelenti, hogy a téli időszakban is néhány naponta új területet kapnak az állatok, ahol hozzáférnek a nyár végén vagy ősszel meghagyott vegetációhoz. A nagyállomány egyelőre még kiegészítő bálát is kap, de a téli legeltetésnek köszönhetően vegyes étrendet követhetnek, amely segít abban is, hogy a friss tavaszi hajtásra való átállás kevésbé terhelje meg a szervezetüket.

Közeledés a gazdálkodás és természetvédelem között

Szunyogh Andrásnak bécsi egyetemi évei alatt keltették fel az érdeklődését a szélsőséges időjárási körülmények okozta kihívások a gazdálkodásban, illetve a regeneratív és természetbarát mezőgazdasági modellek lehetőségei. Tanulmányai és a kezdeti tapasztalatok hatására Zala vármegyei családi birtokukon olyan irányba indult el, amelyben az állattartás nem különül el a természettől, hanem szervesen illeszkedik annak rendjébe. Tíz Akhal teke lóval és mintegy száz húshasznosítású, vörös Angus szarvasmarhával olyan mintagazdaság kialakításán dolgozik, ahol a termelés és az ökológiai egyensúly kéz a kézben jár.

Mint látni fogjuk, az állattartásban a külterjes, extenzív modell újragondolása adja a működés alapját. Szunyogh Andrásnak meggyőződése, hogy az ilyen típusú állattartás nemcsak gazdasági értékkel bír, de a tájkép alakulásában, a természetes élőhelyek fenntartásában is alapvető szerepet tölt be. Gazdálkodása során szorosan együttműködik a nemzeti parkok szakembereivel és a helyi természetvédőkkel. A rendszeres terepi megfigyelések és szakmai egyeztetések amellett, hogy segítik közös gondolkodást és fejlődést, a birtok természetvédelmi kezelésében is jelentős haladást eredményeznek.

Használják, de nem uralják a tájatA regeneratív legeltetés során a szakaszok pihentetése, a természetes vegetáció meghagyása biztosítja, hogy az állatok egész évben alkalmazkodjanak a szezonális változásokhoz. Nemcsak fűfélék vannak a legelőkön fák és bokrok is megtalálhatóak, amelyekből válogathatnak az állatok. Ezekből a növénykombinációkból az állatok saját igényeik szerint választják ki az étrendjüket, így a fejlődésükhöz, gyógyulásukhoz alkalmasabb összetételű táplálékhoz juthatnak, mintha állományszinten kapnának egységes takarmánykiegészítőt.

– Regeneratív legeltetés során oda kell figyelnünk, hogy állataink elegendő ideig tartózkodjanak egy szakaszban ahhoz, hogy elképzeléseink szerinti mértékben hasznosítsák a növénytakarót, de nem elég ideig, hogy az új hajtásokat nem kímélve túllegeljék a területet. Ugyanilyen fontos a pihentetés hosszának megválasztása. Legelőink így évről évre javulnak, eltartóképességük nő.

Télen a nagyobb állománynak még szükséges szénabálákat is biztosítani, de a kisebb csoportok már csak a helyi vegetációból táplálkoznak. A bálákat nyár végén, ősz elején még száraz időben kihelyezik a legelők szélére a napi zónák igényéhez alkalmazkodva, hogy téli hidegben már ne kelljen traktort használni, illetve elkerülhető legyen ebben a csapadékos időszakban a talajtömörítés, a terület károsítása. A napi zónás legeltetésnek köszönhetően mindig új, tiszta területre kerülnek az állatok, nem képződnek trágyadombok, a higiénikusabb környezetnek is köszönhetően jobb állapotban marad az immunrendszerük.

– Az, hogy ilyen változatos az élőhely, fák, bokrok, füves területek váltják egymást, azt is lehetővé teszi, hogy az állatok természetes módon válasszanak növényeket, akár a paraziták elleni védekezésre is. Egyfajta szabadságuk van a legelésben, amit a vadállományhoz hasonlóan használnak ki.

Itatás természetesen, terelés-kezelés stresszmentesen

A permakultúra és ausztrál keyline design tervezési rendszerek hatására az itatást is természetközeli módon oldják meg. A csapadékot kis vizes élőhelyekben gyűjtik össze, ezekből hordozható itatókhoz tudják szállítani a vizet. Ezáltal mindig biztosított a legelő közelében víz, csökkentve az állatok vándorlási szükségletét. A fenti megközelítés része a decentralizált birtoktervezésnek, hogy az állatok szükségletei adott legelőn belül legyenek biztosítva és ne vándoroljanak messzire vízért, sóért vagy árnyékért, taposva és túllegelve az útvonalukat.

További kiemelt szempont a stresszmentes állattartás is. A mozgatás során nem szükséges a hajtás, verés. Az állatok megszokják a napi rutint, testbeszéd és szavak segítségével tudják, mit várnak tőlük. Így a szakaszváltások is gördülékenyen mennek, a bizalom pedig hosszú távon együttműködő állományt eredményez. – Temple Grandin és Bruce Maynard munkásságát követve arra törekszünk, hogy az állatok ne féljenek a mozgatás során, próbáljuk megérteni és figyelembe venni a reakcióikat, valamint megőrizni, hogy az állomány nagyságától függetlenül akár egy fő is képes legyen hatékonyan elvégezni a legelőváltást. Ellenkező esetben irányításuk stresszel jár, továbbá a hosszas terelés miatt a legelőn időt is veszítünk. Az összeszokottság eredményeként az állatok felismerik, hogy mikor mi következik, így maguktól átmennek a következő zónákba, amikor azokat megnyitjuk nekik. Jelenlétünk nem zavarja őket, van egy bizalom, amikor szavakkal hívjuk-irányítjuk őket és nem kell szakaszváltáskor segítséget kérnünk másoktól az állatok terelésében – mondja Bácskai Fanni, aki nemcsak tagja a családi gazdaságnak, de festőművészként cso­dálatos képeken örökíti meg az Akhal teke lovak szépségét.

Erősíti az immunrendszerüket

A teljes éves legeltetés és a néhány naponta váltott legelőrészletek nem csupán csökkentik a takarmányköltségeket – például a bálakészítés költségét, szállítási költséget stb. –, hanem lehetővé teszik, hogy az állatok a növényzet természetes ciklusait követve táplálkozzanak. Ez javítja a legelőkhöz való alkalmazkodóképességüket, támogatja egészségüket, és erősíti az immunrendszerüket. A vegetáció változatossága évszakosan eltérő étrendet kínál számukra, ami a természetes viselkedésformák és a táplálkozás szempontjából is kedvező. A tervezett szakaszos legeltetés a túllegeltetés elkerülésén túl elősegítheti a pihentetett területek vízmeg­tartó képességének javulását is, és hozzájárulhat a biodiverzitás növekedéséhez.

A szigorúan inputminimalizált rendszerben a genetikai szelekció is kiemelt szerepet kap. Az állományt az alapján értékelik, mennyire képes hasznosítani a rendelkezésre álló legelőnövényzetet kiegészítő takarmány nélkül. Az így nyert tapasztalatok hosszú távon a tenyésztési stratégia alapját képezik. A módszer úttörő jellegű a térségben, és már most is figyelemre méltó érdeklődést vált ki más gazdák körében – határon innen és túl, beleértve a szomszédos Szlovéniát és Ausztriát is.

Szelektál a természet

A mintagazdaság területeit úgy osztották fel, hogy legelés után a növényzet meg tudjon újulni, így körforgásszerűen biztosítva a közel százfős állomány természetes táplálékát. A legeltetés során a szakaszok méretét és formáját rendszeresen változtatják, hogy folyamatosan alkalmazkodjanak a legelő és az állatok igényeihez. Az állomány kondíciója még így is változó, ami szándékos: teljesítményalapú szelekcióval cél a jobban alkalmazkodó, ellenállóbb egyedek vérvonalának azonosítása és megtartása.

– Körülbelül száz szarvasmarhánk van, és egész évben kint tartjuk őket. Az elléseket a vadállomány szaporodási mintáit figyelembe véve inkább tavaszra időzítjük, amikor a természet is megújul. Ilyenkor a vegetáció jobban fedezi az anyatehenek növekvő energiaigényét, mint télen, amikor pihen a természet – mondja András.

– A tehenek között szembetűnő a különbség, a tíz év feletti alapállomány kondíciója láthatóan gyengébb, be van esve a horpaszuk, szőrük csapzottabb. A teljesítményalapú szelekció során teret engedünk a kondícióbeli különbségek megnyilvánulásának, így tudjuk eldönteni, hogy mely egyedek nem illenek a legeltetési programunkba. Jól kiéleződik, hogy már a szelektált fiatalabb generáció mennyivel jobb kondíciót tud elérni. Nincsenek kint a bordák, tiszta a szőrzetük, a horpaszuk sincs beesve. Ez például egy nagyon szép egyed, igaz, még fiatal – teszi hozzá ott jártunkkor Bácskai Fanni. – Ez a másik is egy idősebb, közel 10 éves egyed, de már saját tenyésztésű. Láthatóan jobb kondícióban van. Természetesen van még mit javítania, de már képviseli az általunk választott tenyésztési irányt.

– Ez tudatos folyamat – magyarázza Szunyogh András. – Hatékony legelőállatokat szeretnénk tenyészteni, amelyek nem igényelnek extra takarmányt, csak sót és ásványi kiegészítőket, melyekből az állatok igényeik szerint választhatnak, hogy a környezetük hasznosításával érjék el a kívánt kondíciót.

A minőség gazdaságos is

A fenntartható módon tartott állomány természetvédelmi szempontból is előnyös, de gazdasági haszonnal is jár. A természetes módon nevelt állatok immunrendszere erősebb, ritkábban betegszenek meg. Nem szükséges vagy jelentősen csökkenthető az antibiotikumok és a parazitaellenes szerek alkalmazása, amelyek környezeti terhelése egyre kutatottabb terület. Az állatok természetes tartása nemcsak jelentős költséget takarít meg, de függetlenít is a hagyományos takarmányozási gyakorlattól Nem utolsósorban az így nevelt állatok húsa iránt nő az igény az egészségtudatos fogyasztók körében.

A modellgazdaság-projekt célja bemutatni, hogy az állattartás regeneratív gazdálkodás természetvédelmi szempontokat is érvényesíthet, és példaként szolgálhat más gazdálkodók és a hatóságok számára is.

– Arra törekszünk, hogy a legeltetési gyakorlatunkba integráljuk a védett növény- és állatfajok szaporodási időszakát is – mondja Bácskai Fanni, hozzátéve: – ahol ők is jól érzik magukat, ott mi is.

A DEDES projekt mintagazdaságként szolgál: bemutatja, hogyan lehet birtoktervezéssel, regeneratív legeltetéssel, teljesítményalapú szelekcióval, stresszmentes állattartással és környezeti tudatossággal fenntartható módon egészséges állatokat nevelni. Szunyogh András célja, hogy a nemzetközi tapasztalatokat és saját gyakorlati eredményeit szakmai programok keretében megossza. Mintagazdaságát, amelynek vezetőjeként András év elején vehette át az Agrotrend A Jövő Agrárszakembere díját, nyitott műhelyként képzeli el, ahová külföldi mentorait is meghívja, hogy az általuk képviselt regeneratív irányzat hazai meghonosításához személyes példák is hozzájáruljanak.

Kohout Zoltán