Az ősszel vetett sörárpa termesztéstechnológiájának legfontosabb lépései

A 2024-es év őszén földbe került sörárpák többségénél, az időjárási viszonyoknak is köszönhetően, a termelőknek időben sikerült elvégezni a vetési munkálatokat.

Vírustoleranciával felvértezve

A vetésidő helyes megválasztásánál mindig hangsúlyozni kell a túl korai vetésben rejlő veszélyeket, hiszen a kelő, néhány leveles állapotban lévő sörárpa érzékeny a levéltetvek szívogatása által átvitt árpasárgatörpülés-vírus fertőzésére, emiatt a javasolt vetésidő október első felére esik. A túl korán vetett sörárpa a tél beállta előtt túlságosan kifejlődik, ezáltal érzékenyebb lehet a téli fagyokra. A cél az, hogy a sörárpa december közepéig elérje az 5–7 leveles állapotot, de ne érje el a bokrosodás fázisának második felét. Napjainkban hazánkban is egyre több vírustoleráns őszisörárpa-vetőmag kapható.

A tavaszi genetikájú sörárpákat javasoljuk október második felében vetni. Lehet, hogy vannak még termelők, akiknél a tavaszi sörárpa tavaszi vetést jelent, az utóbbi években azonban nagyjából a tavaszi sörárpa 90%-át már ősszel elvetik, és a tapasztalatok alapján ma már csak kényszerből vetik a sörárpát tavasszal. A tavaszi sörárpa őszi vetését az Axereal Hungary Kft. munkatársai vezették be hazánkban, és ez azóta széles körben elterjedt. Mire a cikk megjelenik, nagy valószínűséggel a tavaszi vetésre szánt sörárpák is már a földben lesznek. Azt valljuk, hogy a tavaszi sörárpát tavasszal, amint lehet, vessük el. A sörárpa és minden kultúrnövény esetében az elővetemény meghatározó tényező.

A tavaszi sörárpák egyik leggyakoribb előveteménye a kukorica, hiszen az elővetemény betakarítása után még van idő a tarló megmunkálására és a megfelelő magágy elkészítésére, és biztonsággal elvethető ősszel a tavaszi sörárpa. Itt azonban mindenképp meg kell említeni, hogy a Fusarium spp. fertőzéshez az első hajlamosító tényező már a területen van, ilyen esetben mindig kalkuláljuk bele a technológiánkba a kalászvédelemet. A tavalyi évben szigorították a fuzáriumtoxin határértékeit, mely a sörárpára határértékeit is módosította, továbbá a kötelező vizsgálat korábban nem vizsgált toxinokkal is bővült. A csökkentett felső határérték a DON-toxin esetében 1000 ppb, illetve a T-2 és HT-2 felső határértéke a feldolgozatlan szemes sörárpa esetében 200 ppb. Az elmúlt években hazánkban elterjedt az őszi kalászosok gyomirtása, így az őszi vetésű sörárpák első növényvédelmi beavatkozása az őszi gyomszabályozás. Jelenleg a piacon kapható őszi gyomirtó szerek többsége alkalmazható őszi és ősszel vetett tavaszi sörárpában fitotoxikus tünetek nélkül, de a kezelés előtt mindenképp kérdezzük meg a forgalmazót. Az őszi gyomszabályozással az egyre nagyobb problémát okozó T1 és T2 gyomnövényeket még időben tudjuk kezelni. A tavaszi megszokott posztemergens kezelések idejére az ezekbe az életformacsoportokba tartozó gyomnövények a legtöbb esetben már „kinőttek” az érzékeny fenológiai fázisból, illetve az életciklusuk vége felé járnak, tehát a talajból már kivették a fejlődésükhöz szükséges tápanyagot és nedvességet.

Colour banding

A 2024-es év őszén is több helyen is találkozhattak a termelők a már-már minden ősszel és télen fellépő „colour banding” jelenséggel. A jelenség tünetei a levélen világos, sárgás, jól körbehatárolt sávok, foltok, bár néhány esetben ezeknek az árnyalatai lehetnek vöröses színezetűek is. A tünetek fiatal növények levelein való megjelenéséhez derült, napos, azonban hőmérsékletét tekintve hideg, fagyos reggeli időjárás szükséges. A colour banding jelenség hátterében a növényben lezajlódó klorofillképződési zavar áll. Az alacsony hőmérséklet hatására a növénykékben lelassul a klorofillképződés, majd a reggeli erős sugárzás hatására a preklorofill lebomlik, és nem alakul át klorofillá. A tapasztalataink azt mutatják, hogy a mélyre vetett állományoknál gyakrabban megjelennek a tünetek. A fent részletesen leírt élettani tüneteket gyakrabban tapasztalhatjuk árpában, de őszi búzában is megjelenhet. Az aggodalom azonban a legtöbb esetben nem indokolt, hiszen ez a jelenség a későbbi terméseredményekre nem lesz hatással, a legtöbb esetben a növény ezt „kinövi”.

Az idei tél a sokéves átlaghoz képest is igen csapadékszegény volt, átlagosan az elmúlt 30 naphoz viszonyítva országos szinten 10–40 mm-rel kevesebb csapadék hullott, mint a korábbi években. Ennek ellenére a gyökérzónában még van a növények számára felvehető nedvesség, azonban szükség lenne a talajt feltöltő csapadékra. Az árpákon egyelőre nem látunk vízhiány okozta tüneteket. Általánosságban elmondható, hogy jelenleg az ősszel elvetett sörárpák fejlettsége megegyezik a sokéves átlaggal. Az ország nyugati részén az állományok a bokrosodás közepén, vége felé járnak, míg a keleti országrészben a bokrosodás eleji fenológiai fázisban vannak a gabonák. A fejlettebb táblákban, ahol az árpák nagy zöldtömeget fejlesztettek, már láthatjuk az átmeneti tápanyaghiány tüneteit (sárguló levelek, állományok).

Nitrogént tavasszal

A jelenleg piacon kapható sörárpafajták nitrogénhasznosítása között igen nagy eltérések vannak, nem beszélve az őszi és tavaszi genetikák közötti különbségekről is, ezért javasoljuk, hogy a nitrogén-utánpótlásánál mindig vegyük figyelembe az előveteményt, illetve, hogy a különböző talajtípusaink nitrogénszolgáltató-képessége rendkívül eltérő. Sok helyen már kijuttatták az első nitrogénfejtrágyákat. A sörárpa tápanyag-utánpótlásának az egyik alapszabálya, hogy a nitrogén-hatóanyagot az első nódusz megjelenéséig ki kell juttatni, ezzel tudjuk a legtöbb esetben garantálni, hogy a kijutatott nitrogénhatóanyag-mennyiség nem lesz hatással a szemek fehérjetartalmára, hiszen köztudott, hogy a sörárpa egyik legfontosabb beltartalmi minőségi követelménye az alacsony (maximum 11,5%) fehérjetartalom. Magyarország piacvezető sörárpa- termeltető cégének szaktanácsadói szerint a nitrogéntartalmú műtrágyák tavaszi kijuttatásánál a sörárpánál az első dózisra kell fektetni a hangsúlyt. Amint az időjárás és a jogszabályok engedik, ki kell juttatni a tervezett fejtrágya kétharmadát, a második fejtrágyázásnál pedig a maradék egyharmadot. Mindezek tudatában már nem lehet egyszerűen a sok éves gyakorlatra hagyatkozva kijuttatni a megszokott nitrogénhatóanyag-mennyiséget. Ha egy termelő mégis felteszi azt a kérdést, hogy menynyi nitrogént juttasson ki a sörárpájára, nagy általánosságban a maximum 100 kg nitrogén/ha hatóanyagot javaslunk.

Egy kis piaci kitekintés a jelenlegi sörárpakötési lehetőségek tekintetében: Az eddig előkötött mennyiség valamennyivel kisebb a sokéves átlag hasonló időszakához képest. A malátaipar igényeit továbbra is hasonló nagyságrendben fedezik a piaci szereplők az előkötött mennyiséggel. A takarmányárpa-piacon egy igen szokatlan helyzet alakult ki, amely kizárólag a takarmányipar elégtelen minőségű és mennyiségű takarmánykukorica-eredményeire vezethető vissza. Az új termésű termények iránt, ideértve a takarmány-, illetve sörárpát is, már nincs meg az ezt az árszintet elfogadó igény; az új sörárpát továbbra is az új takarmányárpa ára fölött lehet értékesíteni. A sörárpa a vetésforgóban továbbra is versenyképes a búzával szemben is, ha figyelembe vesszük a két kultúra hektárköltségét.

Kovács Boglárka
agronómiai és inputértékesítési vezető
Axereal Hungary Kft.

Fotók: shutterstock.com