Sör lesz belőle vagy takarmány?

A sörárpa termőterülete viszonylag állandó Magyarországon, de változó, hogy mennyit és mikor érdemes eladni belőle a malátagyáraknak. A tavalyi év rendkívüli ármozgásokat hozott, amiről legkevésbé a sörárpa tehetett. Végül a biztonsági játékosok többet kerestek rajta, mint a hazardőrök. Hosszú távon csak ez a stratégia nyer.

A takarmány- és sörárpa termesztése termelői szemszögből nézve egy egészen más választási lehetőséget jelent, mint amikor a csemegekukorica és a takarmánykukorica területi arányairól dönt egy gazdaságvezető. Hiszen ugyanazon területről ugyanazon fajtával egyszerre állítható elő sör- és takarmányipari alapanyag, attól függően, hogyan sikerült az évjárat, és mekkora a két termény közti árkülönbség. Ugyanakkor ez teszi nehezen tervezhetővé is a sörárpa értékesítését.

A gyárak több fenofázisban is bebiztosítják maguknak az alapanyagot, de a felvásárlás dandárja júliustól szeptember végéig tart, amikor a legtöbb termelő is dönt az árpa sorsáról. Ez egyben egy kínálati sokkhatással is jár, ami valójában egyik félnek sem ideális. Sokkal bölcsebb lenne az értékesítés és vásárlás piaci kockázatait széthúzni szinte a teljes vegetációs időszakra – vallja Somogyi Bálint, az Axereal Hungary Kft. vezetője.

Az árkülönbözet

A takarmányárpa ára tavaly júliusban 58 ezer forintról indult, augusztusban 60 ezer volt, szeptemberben pedig már 64,5 ezer forint tonnánként. Ekkor már világos volt, hogy az emelkedő trend a gyenge kukoricatermés miatt nem fog megállni. Ez volt az az utolsó pillanat, amikor a gazdálkodók még az őszi sörárpa vetése mellett dönthettek. (A sörnek valót 90%-ban ősszel vetjük Magyarországon.) Novemberben már 74 ezer forintot ért a takarmánynak való termény, majd decemberben egy pillanatra még a 79 ezret is átlépte, hogy aztán ismét visszakanyarodjon a 75 ezer forint körüli ársávba.

2021 előtt stabilak voltak a terményárak, és a kétféle hasznosítású árpaszem átlagára között 17–20%-os különbséget tartott a piac a nyár folyamán. 2021-ben ez a különbség minimálisra szűkült, majd 2022-ben ismét szétnyílt az olló. 2023-ban nagyjából a megszokott felárat kapták a sörárpa-termesztők a terményükért. Idén ismét kisebb lett a söripari termék árelőnye, ami annak köszönhető, hogy a takarmányárpa elkezdte követni, majd át is lépte a szűkösen rendelkezésre álló takarmánykukorica árát.

„A takarmányárpa árának valójában több köze van a szemes kukoricáéhoz, mint a sörárpáéhoz. A gyár és a termeltetés két szempontot tart szem előtt, amikor a gazdálkodóval szerződik: egyrészt legyen elegendő alapanyaga a sörgyártáshoz, másrészt érje meg a termelőnek is partneri körben maradnia” – magyaráz a hazai piacon vezető szerepet játszó Axereal ügyvezetője.

Ami a keresleti oldalt illeti, Európában egyre kevesebb sör fogy, amit az EU-n kívüli piacokkal egy ideig kompenzálni lehet. Ám tény, hogy csak a fejlődő világ fogyasztásbővülésének köszönhető az, hogy az európai sörárpatermesztésben és sörgyártásban nincs számottevő visszaesés. „12 olyan fajtát termeltetünk Magyarországon, amelyeket az európai maláta- és sörgyárak keresnek. A vetőmageladásokból következtetünk arra, hogy tartja magát a 32–35 ezer hektár körüli sörárpaterület” – jegyzi meg Somogyi Bálint. Ez a szegmens nem élt át olyan drasztikus területi hullámzást, mint amilyet a takarmányárpa esetében láttunk, éppen azért, mert a felvásárlói oldal szinte konstans mennyiséget igényel, amelyhez a partneri kör is meglehetősen stabilan alakul.

Tény azonban, hogy a gyár sem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy a gazdálkodók nemcsak a kukorica és az árpa, hanem a sör- és a takarmányipari cél között is folyamatosan választanak. Ha azt látják, hogy a kétféle hasznosítási célra szinte egyazon árban vásárolják a terményt, akkor semmi nem motiválja őket arra, hogy a söriparnak értékesítsenek.

Élő anyag és élelmiszer

A sörárpát nem megtermelni, hanem „életben tartani” nehéz – vélekedik a malátagyárak ellátója, az Axereal. A kijelentés első részével vitatkoznak a termelők, de a másik felét elismerik. Ugyanis ezeknek a szemeknek akár 10 hónap tárolás után is 96%-ban csírázóképesnek kell lenniük. A termény minimum olyan gondoskodást igényel, mintha vetőmag lenne. Megfelelő maghőmérsékletet és -nedvességet kell tartani a tárolás során, emellett biztosítani a lélegző anyag oxigénellátottságát.

A tárolás hűtött silótornyokban lenne ideális, de zömében levegőztethető padozatú síktárolókban zajlik a raktározás. Mivel a megfelelő körülmények nem mindenhol biztosítottak, ez is oka annak, hogy júliusban löketszerűen érkezik a piacra a megvételre kínált sörárpa. A malátagyár másik fontos elvárása, hogy az árpa ne legyen toxinos (Fusárium ssp.) Emellett a feldolgozásra kerülő árpa fehérjetartalma 9,5 és 11,5% között kell hogy legyen, plusz a szemeknek megfelelő tisztaságot és osztályozottságot kell mutatniuk.

Somogyi Bálint szerint ezeket az elvárásokat nem ördöngösség betartani, mivel a megfelelő fajtával, egy közepesen jó földben, megfelelő hő- és csapadékviszonyok mellett az előírt technológiával könnyen elérhető az elvárt fehérjetartalom, innentől kezdve már csak gazdálkodói matek kérdése, hogy megéri-e a terményt rostálni.

A termelők nem látják ennyire könnyűnek a termelési szakaszt, és a gyár árképzését is nehezen követik. Az időjárási kockázatokat is nagyobbnak látják, mint a felvásárló. Bár a termelés az országnak abba a félkaréjába koncentrálódott, ahol tavaly a kukorica is eredményes volt, még ezekben a hűvösebb, csapadékosabb zónákban sincs biztonságban a sörárpa az utolsó hónapokban.

Van kockázat, van pluszköltség

„Sok mindennel előre tudunk kalkulálni, hiszen a legtöbbünk jól ismeri a területeit, a vetendő fajta igényeit és persze a tábla előéletét is. Fel tudjuk mérni, hogy adott elővetemény után azon a területen a megcélzott tőszám és termés mennyi nitrogént igényel. Aztán korrigálni is tudunk, amikor azt látjuk, hogy a kelleténél bujább vagy sárgásabb az állomány. Azzal szemben viszont tehetetlenek vagyunk, ha júniusban megdönti a táblát egy vihar, és emiatt nem telnek ki a szemek, vagy az aszálytól szorulnak meg, esetleg az aratás előtt érkeznek a kiadós esők. Ezek mind módosítják a fehérjeszázalékot. A szárszilárdításon kívül nem sokat tehetünk” – sorolják a szeles Dunántúlon.

A termelők hozzáteszik, aki a söripari cél mellett dönt, az egy szigorúbb technológia mellett kötelezi el magát, hiszen a termelés megcélzott végeredménye humán élelmiszer. „Már a vetőmag is drágább, mint a takarmányárpa esetében, amire rátesz a kevesebb nitrogénből és a fajtából adódó enyhe hozamveszteség, valamint az, hogy a kombájntiszta termésnek csak a fele sör minőségű, a másik feléből rostálással lehet kinyerni még további 25–30 százaléknyi, malátának eladható magot. Sok termelő az aratás utáni terménykezelést és raktározást egy külső szolgáltatóra kell hogy bízza, de házon belül is költségekkel jár ezeket megoldani. Ezért várunk el minimum 12–15%-kal többet a sörárpáért, mint a takarmány-alapanyagért.”

„Az biztosan kijelenthető, hogy a sörárpa termésátlaga ma már nagyon közel jár a takarmányárpákéhoz, ezt igazolják az ország különböző pontjain beállított kisparcellás és üzemi kísérletek. Sőt, az ugyanakkora ráfordítással, ősszel vetett tavaszi sörárpa termésátlaga megelőzi a legnagyobb területen termelt takarmányárpáét, míg az őszi sörárpa eredményei szinte azonosak voltak vele. Továbbá nem mehetünk el amellett, hogy a sörárpa hektolitersúlya, az elmúlt évek időjárási viszonyai ellenére, jobb volt, mint a takarmányárpáé” – érvel Kovács Boglárka, aki a termesztéstechnológiai háttér szakmai felelőse az Axerealnál.

Az anyagi rizikó mérséklése

Tavaly sokan mérgelődtek, amikor a nyár elején eladott és betárolt árpájuk relatív értéke az idő előrehaladtával egyre többet és többet veszített a takarmányárpával szemben. „Ez egy rendkívüli év volt, amit a kukoricahiány okozott” – jegyzi meg Somogyi Bálint. Ismét rámutat: bár a felvásárlás dandárja júliustól szeptemberig tart, a söripar egy fél évre előre megtervezi az alapanyag-szükségletét, amihez előszerződéseket köt. „2024-ben is volt lehetőség 70 ezer forintos szinten lekötni a leendő termés egy kis részét, ahogy most is. Ahogy közeledünk a betakarításhoz, egyre pontosabban látható, mekkora lesz a termés, és a gazdálkodó a várható hozam egyre nagyobb hányadát kötheti le. Míg decemberben hektáronként egy tonnát lehet felkínálni, addig áprilisban már 3-4-et is.”

Somogyi Bálint szerint azok, akik a nagy üzletre vártak, és halogatták az értékesítést, az elmúlt három év távlatában semmivel sem jártak jobban, mint azok, akik több kis kötéssel megosztották a kockázatokat, és ezzel együtt a döntéssel járó stresszt is. „Ha a felmerülő kiadásaink mellé mindig odateszünk egy ezzel arányos, biztos bevételt is, akkor sokkal kevesebb a félnivalónk, mintha megvásároljuk a drága inputokat, majd egy szerencsés értékesítési pillanatban reménykedünk. Ez nem gazdálkodás, ez lutri.”

Más kérdés, hogy az olyan években, mint az idei, amikor még mindig magas a takarmányárpa ára, a söripar nem siet az ajánlatadással, inkább vár egy kicsit, amíg a viszonyítási alapnak tekintett takarmánygabona értéke lejjebb száll.

Így hozható ki a legtöbb egyetlen növényből:

1. A sörárpafajták hozamai 5–10%-kal elmaradnak a takarmányárpákétól, és az előbbinek drágább a vetőmagja. A növényvédelmi beavatkozásokat precízebben kell elvégezni (időpont, hőmérséklet), mint egy takarmányárpa esetében, és a gombaölőzésre akár háromszor is sort kell keríteni. Ezeket a különbségeket a sörárpa szerényebb nitrogénigénye mérsékli.

2. A termés fele kombájntisztán is sörminőségű lehet, így több év távlatában 15%-os felárral értékesíthető a nyár folyamán. A termés másik fele takarmányárpaként várhat egy másik eladási időpontra.

3. Nagyobb hányadból nagyobb értéket: rostálással a termés kb. 70–80%-a hozható a söriparnak kedvező minőségre. Ez esetben az aktuális sör- és takarmányárpaárakat kell összevetni a termés felét megmozgató munka költségeivel.

4. Az árbevétel rögzítése: a sörárpát decembertől több időpontban lehet előszerződni, természetesen másmás áron. Amikor az ajánlat meghaladja a tervezett költségeinket, kössük le a termés egy részét, és ezt a betakarításig ismételjük meg még legalább egyszer.

Gönczi Krisztina