A legelőkről gyűjtött adatok alapján állítsuk össze a gazdaság következő évi legeltetési tervét!
A húsmarha ágazatot érintő súlyos munkaerőhiány következtében egyre nagyobb nehézséget jelent a gazdáknak az állatok folyamatos felügyelete vagy akár csak napi egyszeri megfigyelése, ellenőrzése. Ennek egyik következménye, hogy kevesebb információ áll rendelkezésükre az állatállomány és a legelő állapotáról, amely mind takarmányozási, mind pedig állatjóléti szempontból kockázatot rejt.
Legeltetési rendszerek digitális támogatása
Az állatok élettani folyamatainak, egészségi állapotának és az őket érő környezeti hatásoknak a mérésére ma már számos olyan precíziós állattartási (Precision Livestock Farming/PLF) technológia áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi, hogy nemcsak zárt istállóban, hanem szabadtartás esetén, a legelőn is folyamatos legyen az adatgyűjtés. A széles körben és rendszeresen gyűjtött adatok a gazdálkodás gyengeségeinek, hiányosságainak a feltárásában és javításában nagy szerepet játszanak, amivel a termelés versenyképessége is javítható. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet állattenyésztési csoportja az On-farm kutatásai során az intenzív tejelő tehenészetekre kifejlesztett technológiák adaptálhatóságát vizsgálta a húsmarha állományokra. Megvizsgálták, hogy a szenzorokkal nyert adatok és információk felhasználása a napi menedzsmentben milyen előnyökkel jár a gazdálkodók számára. Az előzetesen tesztelt érzékelők közül (bendő bólusz, pedométer, GPS helymeghatározó, valamint nyaki- és fültranszponderek) leghasznosabbnak a kérődzés mérésére alkalmas szenzorok bizonyultak.
Díjazták az adatalapú legeltetést segítő szaktanácsadást
Az Agrár Európai Digitális Innovációs Hálózat (AEDIH) által odaítélt Agrárdigitális Kiválóság különdíjat az OMÉK-on vehette át az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi). Az elismerés célja az agrárdigitalizáció területén bevált, hazánkban elérhető legjobb gyakorlatok széles körű megismertetése, valamint e kiváló szolgáltatásokat nyújtó fejlesztők, szolgáltatók munkájának elismerése. A zsűri döntése alapján az ÖMKi Digitális adatgyűjtésen alapuló komplex szaktanácsadási rendszere a legeltetéses állattartásban olyan innovatív, jó gyakorlatként alkalmazható szolgáltatásnak bizonyult a hazai agrárdigitalizációban, amelyet különdíjjal ismertek el.
A kérődzés nyomon követése kulcsfontosságú a szarvasmarhák esetében, mert a legtöbb és leggyakrabban előforduló egészségügyi problémára az állat a kérődzés visszaesésével vagy annak leállásával reagál. Az állatok folyamatos megfigyelésére használt, kereskedelmi forgalomban kapható nyaki transzponderek segítségével figyelemmel kísérhető az állatok takarmányfelvétele, emésztése és aktivitása, nyári időszakban láthatjuk a hőstressz mértékét és a különböző szaporodásbiológiai paramétereket (pl. ivarzás, vemhesülés, magzatvesztés). A fülbe szerelhető GPS-érzékelőkkel pedig nyomon követhető a legelő állatállomány területhasználata, ami a szakemberek számára segíti a legelési szakaszok optimális méretének a megtervezését. Az állatok megfigyelését az ÖMKi kutatói kiegészítették a legelőterületek évi háromszori botanikai felvételezéseivel, terméshozamának becslésével, továbbá a legelők talajainak és a legelőfű beltartalmi értékeinek a vizsgálatával. A legeltetés tervezéséhez elengedhetetlen ezen kívül a meteorológiai adatok gyűjtése kihelyezett mérőállomások segítségével, valamint a domborzati és talajviszonyok alapos ismerete is, amelyhez a szakemberek műholdfelvételeket és drónos adatokat használnak.
Mit tehet a gazdálkodó a legeltetett állatai védelmében?
• Induló gazdaság esetén a fajta megválasztásának szempontjai között érdemes figyelembe venni a hőtűrő képességet is, hosszabb távon pedig az állományokban a stresszre érzékeny egyedek kiszelektálásával tehetjük stabilabbá a termelést.
• A legeltetési idény kezdetétől (április vége – május eleje) folyamatosan figyeljük a meteorológiai adatokat és azok alapján becsüljük meg a hőstressz kockázatát.
• Nagy segítséget jelentenek a húsmarhatartók számára is elérhető, digitális adatgyűjtésen alapuló szenzoros megfigyelő rendszerek, amelyek az egészségi állapot egyedszintű monitorozása mellett hatékonyan alkalmazhatók a szaporodásbiológiai paraméterek megfigyelésére (ivarzás, cikluszavarok, evéssel, kérődzéssel töltött idő mérése, aktivitás), valamint az állományt érintő hőstressz valós idejű jelzésére a lihegő állatok arányának detektálásán keresztül.
• A hőstresszes időszakban kiemelten fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz biztosítása az állatok számára, ami szintén egyre nagyobb kihívás a kutak, valamint a természetes víznyerő helyek (források és patakok) kiszáradása miatt. Ajánlott az állományban kifejezetten erre az időszakra kifejlesztett nyalósók, nyalótömbök alkalmazása, amelyek összetétele segíti a verejtékezéssel és nyáladzással kiürült ásványi anyagok és az elektrolitok pótlását a sav-bázis egyensúly fenntartása érdekében.
• A legeltetési terv elkészítésekor törekedni kell a legelőterület hozamának megfelelő, optimális terhelés kialakítására. Kerülni kell a túllegeltetést, a gyepeknek megfelelő időt kell biztosítani a regenerációhoz, ami vidékenként 28–120 nap között is ingadozhat. Ezzel segíthetjük az összefüggő gyeptakaró fennmaradását, ami a talajok vízmegtartó képessége és a degradáció elkerülése szempontjából kiemelten fontos. A legelőszakasz tervezésénél tekintettel kell lenni arra, hogy minden területen legyen természetes árnyék (fás csoportok, erdőszélek) az állatok pihenéséhez, ami már önmagában felére csökkentheti a hőstressz mértékét. Fás legelő vagy kaszáló létesítéséhez agrártámogatás is igényelhető.
• Amennyiben ez nem megoldható, akkor mesterséges árnyékoló berendezésekkel, tetőszerkezet ácsolásával vagy végső esetben oszlopokra kifeszített ponyva segítségével is enyhíthetünk a kialakult hőstresszen.
Új megközelítés a szaktanácsadásban
A digitális megközelítés lehetővé teszi egy komplex, adatgyűjtésen alapuló szaktanácsadási rendszer felállítását.
A tanácsadó rendszer egyik alappillére a gazdálkodók igényeihez igazodó reggeli jelentés. A gyakorlatias riport tartalmazza a szenzorokból érkező legfontosabb információkat az állomány állapotáról (egészségügyi státusz, ivarzók listája, hőstressz mértéke stb.), célzottan kiemeli az aktuális problémákat és rávilágít az esetleges okokra, ami segíti a telepi állatorvosokat és állatgondozókat a betegségek gyors és hatékony felismerésében és kezelésében.
A legelőkről gyűjtött adatok alapján állítható össze a gazdaság következő évi legeltetési terve, ezzel már javaslat tehető a legelőszakaszok méretének kialakítására és a szakaszok legeltetési sorrendjére. A szakaszváltások optimális idejének a meghatározásához az állománynak a szenzorok által mért átlagos napi kérődzési értékét veszik alapul. A digitális technológiák bevezetéséhez nemcsak beruházásra, hanem gyakorlati tapasztalatokra épülő szakértelemre is szükség van, ami gyakorlati tapasztalatokra épül.
Hőstressz kutatások a legeltetett húsmarhatartásban
A nyári aszály már az állattartókat is komoly kihívások elé állítja, a hőstressz a hazai legeltetett húsmarhatartásban is egyre súlyosbodó problémává válik: a gyakoribb és intenzívebbé váló hőségperiódusok hatással vannak a legeltetett állatok jóllétére, egészségi állapotára és szaporodásbiológiai mutatóira, ami jelentős gazdasági veszteséget okozhat az állattartóknak. A digitális technológiák lehetőséget adnak a hőstressz korai felismerésére legeltetett körülmények között is, ami elősegíti a felkészülést és a célzott beavatkozások megtételét. Mindez kulcsfontosságú a hőstressz negatív hatásainak mérséklésében. A bevált, jó gyakorlatok segítségével a már régóta extrém időjárású, hústermelő országok világszerte könnyebben megküzdenek a problémával, de hazánkban is folynak kutatások a hőstressz állatokra gyakorolt hatásának mérséklésével kapcsolatban.
A klímaváltozás hatására Magyarországon is évről évre emelkedik a hőségnapok (Tmax ≥ 30 °C), valamint a trópusi éjszakák (Tmin ≥ 20 °C) száma (HungaroMet, Hőségindexek). Ez azért kritikus, mert ezekben az időszakokban az állatok a természetes hűtőmechanizmusaik (párologtatás, izzadás, lihegés – súlyos esetekben – nyálzás) révén az éjszakai órákban sem tudják megfelelően visszahűteni a testüket, így nagyobb hőstressz-kockázatnak vannak kitéve.
Amíg számos tanulmány foglalkozik a tejelő szarvasmarha-állományokat érintő hőstressz kezelésével, addig a legeltetett húsmarhatartásban e kérdés eddig jóval kevesebb figyelmet kapott. Kevés információ áll rendelkezésre arról, hogy a nyári tartós meleg hogyan befolyásolja a legelő állatok életét, jóllétét és teljesítményét. Ennek oka részben az, hogy a legelőkön a hőstressz negatív hatásai nehezebben mérhetőek és hosszabb távon jelentkeznek, mint az istállózott tejelő állományoknál, így kevésbé kézzelfogható a gazdasági veszteség. Pedig a hőség okozta stressz különösen kritikus lehet azokban az állományokban, ahol nem áll rendelkezésre árnyékoló növényzet a legelőn és az állatok ki vannak téve a napsugárzás direkt hatásának.
A húsmarhák optimális hőmérsékleti zónája -5 °C és +25 °C között van. E fölötti hőmérséklet esetén, beindulnak azok a kompenzáló mechanizmusok, melyek segítségével az állat megpróbálja fenntartani a belső környezetének egyensúlyát, többek között az állandó testhőmérsékletét (38–39 °C).
Hőség idején az állatokra jellemző az árnyékkeresés: sok időt töltenek állva, hogy minél nagyobb testfelületen tudjanak párologtatni és a légmozgás segítse a hőleadást. Ilyenkor megnő a vízfogyasztásuk és jelentősen csökken az étvágyuk, amelynek következtében negatív energiamérleg alakulhat ki, megbomlik az elektrolit és a sav-bázis egyensúly. Szélsőséges esetekben az állat elhullása is bekövetkezhet. Pedig a fiziológiai stabilitás alapvető az állat egészsége, termelékenysége és jólléte szempontjából.
Az egyedek hőtűrő képessége között jelentős eltérések lehetnek, de emellett számos tényező befolyásolja a hőség elviselését, mint pl. a bőr és a szőrzet színe. A világosabb színű, gyérebb szőrzetű fajták hőtoleránsabbak, mint sötét szőrű fajtársaik (pl. black angus). Az állat kora, ivara, testkondíciója és egészségi állapota szintén jelentős hatással bír a hőtűrésre.
Azokban a marhahústermelő országokban, ahol a klíma meleg vagy az év bizonyos időszakában extrém hőséggel lehet számolni (pl. Ausztrália, Brazília, Egyesült Államok déli része stb.) komplexebb indexekkel igyekeznek felmérni a hőstressz mértékét. Ilyen az ún. hőterhelési index (HLI, Heat Load Index), ami egy adott időpontban a napsugárzás, szélsebesség, állatok színe, hővisszaverő képesség és a talajfelszín hőmérsékletének figyelembevételével számol, ezért egy sokkal pontosabb becslést ad. A tartós hőterhelés mérésére az ún. AHLU (Accumulated Heat Load Units), vagyis az akkumulált hőterhelési egységet alkalmazzák, ami azt mutatja meg, hogy egy adott időszak alatt milyen mértékű és mennyi ideig tartó hőterhelés érte az állatot, ami objektív mérőszámnak tekinthető a hőstressz intenzitását és időtartamát illetően.
Forrás: Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi)
Agrárágazat Tudástár: Precíziós legeltetés – A kérődzés digitális nyomon követése kulcs az egészségi állapot, a hőstressz és a legelőterhelés optimalizálásához szabadtartásban is, szenzorokkal és meteorológiai adatokkal támogatva a gazdák döntéseit.
