Tapasztalatok az ATC első évéről

Az egyéves AgroFIELD Termelői Club eltelt egy évéről és eredményeiről beszélgettünk Lajos Mihállyal, a klub megalapítójával.

 

Hol tart az ATC az első év után?

– Egy év jelenthet sokat és keveset is, de mindenképp fordulópont, ami lehetőséget ad arra, hogy visszatekintsünk. Egy apró, differenciálatlan élőlény életében egy év jelentheti az egész életét is, egy ember esetében az egyéves kor – bár hatalmas fejlődés zajlik le benne – mégis csak egy gyámolítandó állapot még, az életnek meglehetősen az eleje. Ez a kezdeményezés is életének elején tart még, bár sok minden történt már velünk. A klub szervezetileg már él, a gyermek példájával élve jár és beszél, korához képest erős víziói és céljai vannak. Tekintete boldog, mentálisan ép, kiegyensúlyozott és optimista. A boldog gyermekkor időszakát éli, már sokat tapasztalt, esik-kel, de még nem „csókolta meg a forró kályhát”.

Min van már túl?

– Először is, túl van a fogantatáson és az embrionális szakaszon. Mint a gyermek, ez is „bűnben fogant”. Az agrárdigitalizáció csetlése-botlása szülte ezt az ötletet. Az agrárdigitalizáció és annak korai elődje, a precíziós gazdálkodás enyhén szólva is „megült”, pontosabban gondolkodóba esett önnön sorsa felől. No, nem azon, hogy lesz vagy nem, hiszen már van, hanem azon, hogy hogyan? Ez a legfontosabb kérdés. Lényeges létinformáció, hogy elszakad-e az agrárdigitalizáció a farmszimulátor szintjétől? Fontos különbség a valid adat jelenléte. Míg a játék elfut fiktív adatokkal is, addig a precíziós gazdálkodást a valós, használható és korszerű adat alkalmazása különböztetné meg ettől a prepubertás kori játékszenvedély kialakulását megalapozó virtuális valóságtól. Amíg 40-50 éves, 1-1,5 t/ha-os termésszinten megalkotott algoritmusokra kell alapozni a 4-5 t-ás napraforgó tápanyag-utánpótlásának tervezését (és a 7 t-ás álmokról nem is beszélek), addig mi – sportkifejezéssel élve – „kikértük az időt”, és elkezdtünk gondolkodni. (Nem mindenki tett így.) Ezt a szünetet arra használjuk, hogy megnézzük, kitermelhető-e használható adat a rendszer számára, illetve arra is fordítunk energiát, hogy legyen használható és korszerű adat nem csak a digitálisoknak. Azaz, nemcsak azokra gondolunk, akik – most már kimondhatjuk – látványosan előre- (lesre) szaladtak, hanem azokra is, akik kivártak, és maradtak az „analóg” módszereknél, de már őket is korlátozza az évtizedes kutatási és oktatási lemaradás. Így helyeztük át a súlypontot a precíziós szolgáltatásokról az azt (is) megalapozó kutatásokra. Ebben a „vágyban” fogant meg aztán az ATC gondolata, mint közösségépítő szakmai, üzleti és egyben valós tanácsadási modell. A tengerentúli tanulmányút alatt létrejött a frigy, és indult el a „barázdálódási folyamat”. Az ATC megszületésével elkezdődött a szervezet fejlődésének „posztembrionális” szakasza, az első kísérletek megtervezése, beállítása, az első tag távozása és többek érkezése. Az első közös rendezvények és tapasztalatok megszerzése. Az üzleti modell felállítása, a klubban a tagok együttműködésének szabályozása és a legfontosabb a FAQ (GYIK – gyakran ismétlődő kérdések) megszületése és kiteljesedése, ami a legtöbb felmerülő kérdésre választ adott (és ad most is). Kérdés pedig, az újdonság erejénél fogva, volt és van bőven. Természetesen nagy élmény volt az a két nap, amit a kísérleti eredmények átadásával és áttárgyalásával, illetve az éppen futó kísérleti helyek megtekintésével együtt eltöltöttünk.

 


Lajos Mihály, az AgroFIELD alapítója

 

Milyen tapasztalatokkal lettek gazdagabbak?

– Jól nem lehet gyorsan csinálni. Minden hagyományos marketingmódszer alacsony hatékonyságú a klub népszerűsítésére. Ez a hátrány előny abból a szempontból, hogy valós és hatékony termelési alapinformációk előállítására szövetkezve csak olyan tagok közelednek a közösséghez, akiknek erre kifejezett igényük és habitusuk van. A szervezet lassú és egyensúlyi, szerves növekedésével az emberi bizalom egymás iránt képes felépülni és megmaradni. Természetesen én mindig gyors sikerről álmodom, ezzel ellentétben mindig állóháborúkat nyerek. Szerintem ez is – ezen a módon – sokkal jobb és állékonyabb építmény lesz, mint általában egy-egy marketinglázálom. Ez egy forradalmian új modell, teljesen új gondolat. Mindenkinek szoknia kell. Erre meg kell érni. Nem lehet siettetni. Népszerűsíteni szükséges, tájékoztatni kell az érdeklődőket, de erőszakoskodni nem szabad. El kell azt is fogadni, hogy sokaknak sohasem lesz ez járható út. Ez így jó nekünk is. Mindenkinek a saját útját kell bejárni. A párhuzamosok csak a végtelenben fognak találkozni…

Milyen előnyökhöz juthatnak a belépők?

– Kezdem a leglényegesebbel, az anyagi előnyökkel. A klubtagsági díj mértéke elenyésző, a termelési költségek 0,5-1%-a vagy az elérhető eredmény 1–10%-a, de nagyon jó helyzetben gazdálkodó esetében is van benne annyi tartalék, hogy a befektetést évente bőven meghozza. A tagdíj jelenleg 15 kg nitrogén hatóanyag ára hektáronként vagy egy átlagos egyszeri növényvédelmi megmozdulás szerköltségének a fele. Egyik jellemző példa az eredményekből, hogy a népszerűségi listákon vezető hibridek között a tavalyi évben 20 kukoricahibrid esetében a „fajtasor” eleje és vége között (négy kísérleti helyszín átlagában!) 3 t/ha terméskülönbség adódott. Igen, 3 tonna, és ez nem vélt, hanem mért adat. (Volt olyan évjárat, ahol szélesebb „hibridmerítésben” az első és az utolsó hibrid eredménye között 6 tonna volt a különbség.) A fajtaválasztás – csak a kisebb számmal számolva is – 100–150 ezer forintos bevételkülönbség-döntés hektáronként. Ehhez adódik hozzá az az információhiány, ha a „választott” hibridet egy számára alkalmatlan tőszám- és nitrogénellátottsági környezetben indítjuk. Ez az az előny, amit láthat a belépő termelő.

 


Az adatok elemzése

 

Mi okozza a nehézségeiket?

– Van egy kialakult helyzet, amit tudomásul kell venni, és ehhez alakítani a terveket és a stratégiát. „Az akadályok azért vannak, hogy leküzdjük, a félelem, hogy legyőzzük.” A mezőgazdaságban a szaktudás az elmúlt évtizedekben elinflálódott. Nincs becsülete, sem értéke. (Egy informatikus pénzhegyeket kaszál azon, hogy elkészít egy alkalmazást, de az azt irányító szakmai (agronómiai) algoritmus értéke zéróhoz konvergál.) A mezőgazdasági szaktudást sajnos nem kezeljük értékén, és nem tartjuk értéknek. Az csak ingyen kell. Egy vetőmag elengedhetetlen termelési eszköz, ha nem veszem meg, lemondok 300-500 ezer forint árbevételről hektáronként, ezt ugye nem tehetem meg. A kísérleti eredmények példájával élve viszont úgy látszik, hogy termelőként lemondhatok arról, hogy ez a 300 ezres bevétel esetleg 500 ezer legyen, mert a kereskedő éppen a gyengébb genetika kínálásában érdekelt, ugyanakkor az egyéb körülményeket hibáztatom a kialakult kedvezőtlen termésszintért. A bennünket, termelőket körülvevő szerencsés gazdasági helyzetben a gazdák, a gazdaságok a megelégedettség, a megérkezettség állapotában vannak, minek hatására a jólét megöli a kreativitást. Aki nem éhes, annak nehéz a kedvére tenni bármily finomsággal. Ez a pillanatnyi lélektani állapot, ez az általános miliő, ez jellemzi a jelent, melyben alkotni kell és lehet. Az ATC egy új gondolat, nincs még helye a költségtervek „számolótábláiban”, a mi feladatunk kialakítani a költségcellánkat. Amióta a szakmában forgolódom, annyi új megoldásnak, anyagnak kialakult már a termelői tudatban a költséghelye, mindezek ellenére számos esetben évtizedek óta fel sem vetődik, hogy hoz-e valójában valamit, csak alkalmazzuk. Úgy gondolom – a valós hasznot szem előtt tartva – nem rosszak az esélyeink egy ideális szakmai közösség létrehozására, akár ezen az üzleti alapon is. A klub tevékenységének indikátora az elért haszon. Itt hamar kiderül az értéktelenség, ami máshol bevezetett újdonság haszna esetén, évtizedeken át meg sem kérdőjeleződik. Nem gondolom, hogy ez a haszonra figyelő elemi – túlélési – ösztön teljesen kihalt volna, csak szükség hiányában nem tölti be a szerepét. Ezt a „szunnyadó erőt” szükséges nekünk kíméletesen vitalizálni, és eljuttatni üzeneteinket az irányunkba nyitott füleknek.

 


Búzatrágyázási kísérlet, Püski, 2020

 

Hogy alakul a versenytársi helyzet?

– Klasszikus értelemben vett versenytársunk jelenleg nincs, de bízom benne, hogy lesz, azaz a jó példa és a jó szándék ragadós lesz. Ez azt jelenti, hogy a mi valódi versenytársunk is termékfüggetlen és valós információt ad majd a gazdának, és nem arra használja tudását, hogy a termelőt megrövidítve felesleges inputhalmozásra ösztönözze. Fontos ezt a kétféle szemléletmódot elkülöníteni. Az ATC nem azért jött létre, hogy mindenáron mindent a piacra bevezessen, ellenkezőleg, mi nem a zavart kívánjuk fokozni az inputtúlkínálatban és az inputbeszerzésben, hanem éppen a tisztánlátást. A tagoknak – zárt körben – segítünk szétválasztani a hatásos termelési elemeket a kevésbé hatásos vagy esetleg hatástalan elgondolásoktól. Akik hasonlóan gondolkodnak, azokkal egy fejlődésre ösztönző versenyt lehet kialakítani, illetve a részleges együttműködést, feladatmegosztást sem látom elképzelhetetlennek. Az nem versenytárs, aki csak a látványt másolja le a munkánkból, és szándékosan, piacvezérelten gyártja az adatokat az eladásösztönzéshez. Az sem konkurencia, aki módszertanilag képtelen felérni és felmérni, hogy hogyan kell valóban segíteni egy jó kísérlet kivitelezésével és az abból származó adattal a termelőt. Ezt a módszertani „hülyeséget” az előzővel, a szándékos félrevezetéssel kombinálva nagyon veszélyesnek, egyenesen büntetendő kategóriának tartom. Az ilyen és hasonló szaktanácsadók és „fejlesztők” számunkra nem versenytársak – teljesen más, mint amit mi csinálunk. Ettől nekünk markánsan meg kell különböztetni magunkat. A mi indikátorunk a termékfüggetlenség és a mért, valós haszon. Ezt kell keresni, és akkor senki sem téveszt össze bennünket olyanokkal, akik valójában nem is a mi utunkon járnak.

Hogyan lépnek tovább?

– A legjobb reklám a tag elégedettsége. Erre törekedni kell. A klub aktuális jelszava ebben a témában, hogy elégedettségével mindenki hozzon egy új tagot! Ez meglévő emberi, baráti kapcsolatokon nyugvó egyensúlyi növekedési folyamatot jelent. Az általános marketingzajon át csak az elégedettség lehet az egyetlen hiteles üzenet. Ezt pedig nem lehet villámháborúban elnyerni. Nemcsak a tagok toborzása a fontos, hanem a közösségben dolgozó gyakorlott, tapasztalt szakemberek, specialisták gyűjtése is elengedhetetlen, akik szívesen alkotnának egy tiszta környezetben, akik ráuntak a „csinált adatok” mantrázására, akik szívesen dolgoznának egy alkotóközösségben. A jó szakemberek munkája legalább olyan fontos a termelői klub szempontjából, mint a tagok részvétele, egyben az ő toborzásuk is hasonlóan komoly feladat, erre is hangsúlyt kell fektetni a jelenben és a jövőben is. Jelenleg folyamatosan foglalkozunk a futó kísérletekkel, és közben már tervezni kell a következő évi repce- és kalászoskísérleteket.

 


Kukorica-tőszámkísérletek szemléje

 

Fontos továbbá, hogy a tagok őszi-téli döntéshozatalához időben rendelkezésre álljanak az idei kísérleti adatok, ugyanis ezek az információk alapozhatják meg a jó és hasznos döntéseket, melyek a bázisát adják az úgy óhajtott elégedettségnek, ami minden sikerünk mozgatóereje.

Mik a rövid távú tervek?

Készülünk az őszi AgroFIELD Roadshow rendezvénysorozatunkra. Szeptember elején három helyszínen, három napon keresztül várjuk az érdeklődőket, beleértve a jövőbeni tagjainkat és munkatársainkat. Megtekintjük az aktuális és látogatható helyszíneken a tőszám- és N-trágyázási kísérleteket, és beszámolunk a már betakarított kalászoskísérletek aktuális eredményeiről. Az őszi rendezvénysorozatunkat kifejezetten toborzórendezvénynek szervezzük. Várjuk azokat a termelőket, akik kíváncsiak a munkánkra, és nyitottak az AgroField Termelői Club szellemiségére és eredményeire.

 


agrárdigitalizáció AgroFIELD ATC fajtaválasztás farmszimulátor információ kalászoskísérlet mért-valós haszon precíziós gazdálkodás rendezvénysorozat roadshow tápanyag-utánpótlás termékfüggetlenség Termelői Club tőszám- és N-trágyázási kísérlet valid adat