Bioterrorizmus, isteni büntetés a száj- és körömfájás?

Akárcsak a Covid idején, most is „segítenek” a bajban a kéretlen észosztók, akik az interneten különféle globális összeesküvéseket sejtetnek a száj- és körömfájás kapcsán. Szlovákiában már a kormánynak kell beavatkoznia, mert konkrétan a járványkezelést akadályozzák az álhírterjesztők.

Fájdalom, szövődmény, teljesítménycsökkenés

40-50 év után megjelent Németországban, majd Magyarországon és Szlovákiában a ragadós száj- és körömfájás vírus. Mint a neve is mutatja, rendkívül ragályos, nemcsak az állatok mozgatásával, a telepeken való közlekedéssel hurcolható be a vírus, de még a széllel is terjed. A fertőzött állatokat nem lehet kezelni, így ha egy gazdaságban akár csak egy állatnál is megerősítik a betegséget, az összes párosujjú patást le kell ölni. Ez utóbbi már csak azért is fontos, mert az állatok nagyon komoly fájdalmakat élnek át heteken, hónapokon át, majd ha – általában csak az idősebb példányok – fel is épülnek, szövődmények, drasztikusan csökkent teljesítmény jellemzi őket.

A konteók már a védekezést akadályozzák

Mindezt azért is hangsúlyozzák most tudósok és állategészségügyi szakemberek, mert az utóbbi napokban terjedni kezdtek különféle összeesküvés-elméletek és álhírek a száj- és körömfájás hatósági kezelését illetően. Akárcsak a Covid idején, most is laikusok vonják kétségbe a szakértők megállapításait és intézkedéseit. Nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákiában is, ahol már kormányzati körökben is arra panaszkodnak, hogy az álhírek és hisztériakeltés a védekezést akadályozza.

Az összeesküvés-elméletekben egyszerre szerepel „magyarázatként” a bioterror (a vírus szándékos, szabotázs-szerű terjesztésének) lehetősége, Isten büntetése a túl intenzív állattartás „bűnei” miatt, illetve a közelebbről soha meg nem nevezett „háttérhatalmak” üzleti érdeke. A kevésbé elvadult elméletek szerint leölés helyett például klór-dioxiddal kellene védekezni, vagy hagyni kellene az állományokat „átesni” a fertőzésen, hogy rezisztencia alakuljon ki. A legtürelmesebb kritikusok azt kérik számon, miért nem történik a védekezés „úgy, mint régen”…

Nem laborszökevény vírus

A szakértők nem győzik cáfolni vagy pontosítani ezeket a laikus, de a védekezés hatékonyságát csökkentő híreszteléseket. Nemrég az Inforádión az egyik legnevesebb hazai tudós volt kénytelen cáfolni, hogy szabotázsról van szó. Sótonyi Péter Széchenyi-díjas professzor szerint a németországitól eltérő magyar és szlovák változat eredete ismert, nem „laborszökevény” vírusról van szó, és nem is isteni elrendelésről. Az Állatorvostudományi Egyetem rektora szerint az állatokat elsősorban a kényszerűen gyors és radikális megelőzés, továbbá a rendkívül kínzó fájdalmak miatt kell leölni.

Az állományok felszámolásának másik oka, hogy a haszonállatokat – mint nevük is mutatja – a hasznukért: tejükért, húsukért tartják. Ha betegség miatt a teljesítményük csökken (például a száj- és körömfájást esetleg túlélő tehenek tejtermelése szövődmények nélkül is akár 80%-kal csökkenhet), a gazdaság képtelen fenntartani takarmányozásukat. Ugyanez történik a baromfitelepeken madárinfluenza esetén – illetve minden háztáji állattartónál, akik a beteg állatokat leölik.

A következetes telepfelszámolások egyben (nemzet)gazdasági érdek is. Az az ország, ahol elszabadul a járvány, nem fogadhat és nem exportálhat élő állatot és húsipari termékeket. Ez pedig nemcsak a külkereskedelemben, hanem belföldön pedig kiszámíthatatlanul hatna a hús- és tejárakra.

A klór-dioxid ígéretes, de még vizsgálják

A klór-dioxiddal kapcsolatos híreket az Állatorvosi Egyetem tudományos és innovációs rektorhelyettese, a Gyógyszertani és Méregtani Tanszék vezetője tisztázta a Telexnek. Bár kétségkívül rendkívül hatékony és széles spektrumú fertőtlenítőszerről van szó, a tudós szerint jelentős hátránya, hogy a szerves anyag jelentősen csökkenti a hatékonyságát. Emellett kevés a konkrét hatékonysági adat az állategészségügyi alkalmazásról, különös tekintettel az állatok jelenlétében. Sok vizsgálat szükséges még, hogy megállapítható legyen, mennyire hatásos tulajdonképpen egy ilyen helyzetben, ezért az Állatorvosi Egyetem erre irányuló kutatásokat folytat. Jelentős potenciál van benne, de még mindig nagyon keveset tudunk róla, főleg ilyen kritikus szituációban, írta a kutató.

A magyar tarka ellenállóbb volt

Sokan azt is felvetik, hogy régen nem voltak ilyen fertőzések, vagy ha igen, nem ölték le az állatokat. Ez egyrészt nem igaz: a súlyos angliai esetekben állatok millióit kellett levágni. Az utólagos kutatások igazolták, hogy a járvány gyors és ragályos és gyors terjedése miatt a más esetekben hatékony megelőző, megfigyelő stratégia sem válik be.

A „régen máshogy volt” típusú érvelés másik tévedése, hogy 40-50 éve még messze nem állt az állattenyésztés az intenzifikáció ilyen fokán. Mint minden más szektorban, a szarvasmarhatartásban is egyre nagyobb teljesítményű genetikai potenciálú állatokat tartanak. Cserébe ezek betegség-ellenálló képessége sokkal kisebb – ez a madárinfluenza egyik tényezője is.

Erről Csivincsik Ágnes, a MATE tudományos főmunkatársa azt mondta, az olyan fajták, mint például a magyar tarka régebbi típusának megfelelő szürkemarha, nagyobb ellenállósággal bírnak, ezért a korábbi járványok során is viszonylag kisebb mennyiségben hullottak el vagy ölték le őket.