Tejeskávé-fejés, hamburgerfa: hatalmas az agrár-tudatlanság

Ha az átlagemberek egyre nagyobb hányada nem tudja – márpedig nem tudja –, „honnan jön” a tejeskávé, a hot dog, akkor hogyan is várhatnánk, hogy az európai agrárpolitika vitáit nyugodt, szakmai érvek mentén lehet megvitatni? A legfrissebb felmérések szerint az európaiaknak csupán 6 százaléka (!) kerül közvetlen kapcsolatba haszonállatokkal. A gyerekek egyre nagyobb hányada nem tudja, honnan erednek az élelmiszerek – ez is napirendje a nemrég indított európai kezdeményezésnek.

Tessék kapaszkodni: ijesztő a tájékozatlanság

A Food and Wine amerikai szakfolyóirat szerint 16,4 millió amerikai abban a hitben él, hogy a csokoládéturmixot közvetlenül a tehén tőgyéből lehet inni. A felmérések adatai alapján vélhető, hogy az amerikai lakosság (nem tévedés!) fele nem biztos benne, mi is az a tehén. A megkérdezettek majdnem fele úgy vélte, a sült krumpli állati eredetű, viszont 40 százalék a szalonnát, a hamburgert és a hot dogot növényi eredetűnek gondolta.

Mielőtt hagyományosan megmosolyognánk az USA-beli alapszintű oktatás nívóját, íme, egy friss európai felmérés: az Eurobarométer szerint az európaiak mindössze 6%-a kerül rendszeres kapcsolatba haszonállatokkal. Így már az sem csoda, ha az ilyen felmérések szerint a megkérdezettek több mint 77 százaléka ehetetlennek tartja a tehenet vagy a sertést… Vagyis a közvélemény ágazatról alkotott véleménye, az állattenyésztés és az állatitermék-előállítás lakosság általi megítélése nem a gazdálkodása közvetlen ismerete alapján alakul ki, hanem a médiából. Számos magyar tudós is tapasztalja, a tájékozatlanság olyan fokú, hogy a diákok már nem tudják összekapcsolni a tojást a tyúkkal…

Hogyan lehet így bonyolult agrárpolitikákat megvitatni?

Mindez önmagában is kétségbeejtő, hiszen az európai-nyugati civilizáció a széleskörű tájékozottságon alapszik. csakhogy a világ népességének 85 százaléka ma már nem falun, tanyán vagy falusias kisvárosban, hanem több tíz-vagy szárezres, milliós nagyvárosokban él. A nagyszülők, ha még élnek sem tudják már átadni a létfenntartást jelentő régi tudásokat: fát metszeni, gabonát vetni, állatot hizlalni és vágni, alapanyagból készételt csinálni.

Mindemögött a vidék elnéptelenedése áll: miközben a világ összlakosságának száma nő, a vidéken élők száma logikusan egyre csökken. A mezőgazdaságban dolgozók és élők száma is rohamosan esik; az ágazatban ezért is nő az átlagéletkor.

Továbbá ez a trend is meghúzódik a mezőgazdaságok modernizációját övező viták mögött. A kulturált nyugati civilizációban mindenütt napirenden van a műtrágyák, vegyszeralapú növényvédő szerek, a húsfogyasztás mérséklésének kérdése. Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy e kérdéseket áthatják a kereskedelmi, politikai és civil szervezeti lobbiérdekek. Környezet- és állatvédők vitáznak politikusokkal, inputanyaggyártók vitatkoznak társadalmi szervezetekkel – a vidéktől elszakadt városok lakói mindeközben a (közösségi) médiából szerzett, megbízhatatlan félinformációkból kénytelenek „tájékozódni”.

A kiáltvány újra összehozná a vidéket és a várost

Ezért is jó hír, hogy az Európai Állattenyésztés Hangja csoport 5 pontos kiáltványt tett közzé, amelynek egyik hangsúlyos pontja a városi és vidéki Európa újbóli összekapcsolása. Erről ebben a cikkben írtunk nemrég. A városok és a vidéki területek közötti növekvő eltávolodás csökkentése érdekében átfogó, a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó tananyag iskolai tantervekbe történő beépítését, az éttermekben és a közétkeztetésben résztvevő egységekben történő tájékoztatás bővítését javasolják, illetve mezőgazdasági üzemlátogatások szervezését és a közösségi médiakampányokat a gazdálkodási gyakorlatok mélyebb megértése érdekében.