Talajélet = talajegészség

Az emberi egészség egyik fontos tényezője az egészséges táplálék. Minden szervezetnek – legyen az növényi vagy állati – megfelelő tápanyagokra van szüksége ahhoz, hogy optimálisan fejlődjön, és hosszan tartó, egészséges életet élhessen. Mindennek bázisa, a termőtalaj – az ember legősibb termelőeszköze – természetes erőforrás, és sajátos „élő organizmus”. Jellemzője, hogy anyagcsere-körfolyamatok következtében állandó változásban van, de önszabályozó és dinamikus egyensúlyt tart fenn (homeosztázis), képes a megújulásra.

A termőföld mint az árutermelés eszköze?!

A természetes egyensúlyi állapot, amit nevezhetünk egészségnek is, mindaddig fennáll, amíg egy természetesnek nem mondható külső hatás, például emberi beavatkozás nem éri. Mint minden összetett rendszer, a talaj is képes bizonyos korlátok között jelentős romlás nélkül tolerálni az ember tevékenységét. A talajok leromlása akkor vett gyorsuló tendenciát, amikor a több évszázados, évezredes szemlélet – miszerint a talaj az élelmiszer (emberi és állati táplálék) megtermelésének közege – megváltozott és a termőföldre pusztán úgy tekintettek, mint a kereskedelmi célú árutermelés eszközére. A gazdaságossági szemlélet megelőzte a fenntarthatóság elvét.

Megváltozott körülmények

A különféle talajművelési módszerek – de különösen az intenzív gazdálkodás – negatívan befolyásolják a talajok állapotát, termékenységét, tápanyag-szolgáltató, vízmegkötő képességét. A kedvezőtlen hatást tovább fokozza a peszticidek, kemikáliák használata, így az évszázadokig alkalmazott szervestrágyázás helyett a különféle nagy dózisú műtrágyák dominanciája és a tarlómaradványok elhordásából eredő további tápanyagkivonás.

Az ilyen jellegű talajhasználat hatására talajaink szervesanyag-készlete folyamatosan csökken, romlik a termékenység, valamint egyre több helyen figyelhető meg a talajerózió és az akadályozott levegő- és vízháztartás. A megváltozott körülmények kedvezőtlen életfeltételeket teremtenek a talajélet számára, így a mikroflóra és fauna mennyisége és fajgazdagsága visszaesett, összetétele jelentősen megváltozott.

Ez könnyen belátható, mivel talajaink olyan körülmények között alakultak ki, ahol természetes társulásként számos növényfaj működött együtt egy közösségként. Az intenzív mezőgazdaság megjelenésével azonban ezeket az évelő polikultúrákat egyéves monokultúrák váltották fel, így a talaj mikroközösségének az addig változatos gyökérzóna-tápközege egyféle, és csak időszakosan jelenlévő (egyéves) növény gyökérváladékaira korlátozódott.

Éppen ezért elkerülhetetlen, hogy az eddigi talajművelési és tápanyag-utánpótlási módszereken alapvetően változtassunk. A biológiai szemlélet, a talajtani és talajbiológiai ismereteink alkalmazása lehet a megoldás arra, hogy a mezőgazdasági termesztés valóban fenntartható legyen, és termőtalajainkat az utánunk jövő generációknak minél jobb kondícióban adhassuk át. Minél inkább igyekszünk a talaj élőszervezeteinek életfeltételeit megteremteni, javítani, annál élénkebben fejtik ki tevékenységüket, és ezzel a talaj termékenységét fokozzák. Ugyanakkor minden olyan tevékenység, amely a talaj biológiai aktivitására negatív hatással van, a talajok leromlásához és a terméshozamok csökkenéséhez vezet.

A talajélet serkentése

A talajélet nemcsak mozgatórugója, de fontos indikátora is a talaj egészségének és termékenységi potenciáljának, így serkentése gazdasági érdek is a termelők számára.

Mára számos kutatás igazolta, a talajélet az, ami elsősorban meghatározza a humusztartalmat. Tehát a mikrobiológiai talajoltókkal is kiválóan pótolhatók azok a mikrobák, amik hatást gyakorolnak a humuszképződésre, a gyors és intenzív szárbontásra, valamint a talajban található lekötött tápanyagok felszabadítására.

A humuszképződés a természet egyik legfontosabb anyagáramának, a szén (C) körforgásának kiemelt állomása. A folyamat során az élő szervezetekből, pl. növényi maradványokból származó szerves anyagokat a talajmikrobák lebontják, egy részét a növények számára felvehető formára alakítják, a további részük a humuszképződés során a talaj szervesanyag-raktárát gyarapítja.

Tápanyag-hasznosulás

Mivel a mikrobiológiai talajoltókkal kijuttatott mikroszervezetek nagy része a növényi gyökerek felszínét telepíti be (kolonizálja), így a kultúrnövényeinkre kifejtett közvetlen hatásuk különösen jelentős. A baktériumok lebontó-feltáró élettevékenységeik révén a növényt közvetlenül táplálják a talaj kötött tápanyagkészletéből, a kijuttatott szerves és műtrágyákból, valamint a helyben hagyott tarlómaradványokból felszabadított tápelemekkel. Így a fajlagos tápanyag-hasznosulás jelentősen megnő egy-egy talajoltóval kezelt táblán, ezáltal az egységnyi hozamok fajlagos előállítási költsége is jelentősen csökkenhet.

Bár a talajlakó mikrobák legfontosabb szerepe a szénkörforgás szabályozása, de élettevékenységük jóval túlmutat ezen. Számos talajoltásra is alkalmas baktérium rendelkezik az ún. sziderofór képességgel, mellyel önmagukat és életterüket védik többek között a talajban élő növénypatogén mikrogombákkal szemben. Ezáltal csökken a növénykórtani nyomás, így csökkenthető a peszticidhasználat és így a környezeti terhelés. A talaj-mikroszervezeteknek a peszticidmaradványok bontásában is kiemelt szerepük van, ezért talajoltókban történő alkalmazásuk végeredményben egy „egészségesebb” talajt is eredményez.

Míg a talajoltók hozzájárulnak a növénypatogén gombák visszaszorításához, addig önmaguk számára kedvező életfeltételeket teremtenek ún. exopoliszacharid típusú gélképző óriásmolekulák kiválasztásával, amelyek a mikroszervezetek körül mintegy védőburokként funkcionálnak. A túlművelés miatt romló talajszerkezet helyreállításában fokozott jelentősége van ezeknek a morzsaképző nyálkás ragasztóanyagoknak.

A talaj túlzott igénybevétele lerontja annak szerkezetét, ezáltal megszünteti a talaj pórustereit, így romlik a levegőellátás és a víz beszivárgása a termőrétegben. Egyúttal megsemmisülnek az említett biológiai ragasztók, amik összetartják a talaj szerkezeti elemeit. A talajbolygatás minimalizálására törekvő agrotechnika és többsejtes általános talajoltók alkalmazásával a káros tendencia visszafordítható, és az ideális morzsás szerkezet helyreállítható.

A hazai mindig jobb…

A talajoltás sikerességét az eddigieken túlmenően további alkalmazási kérdések is befolyásolják. Az egyik ilyen a megfelelő mikrobiológiai céltermék kiválasztása, hiszen a talajoltás által adott termelőnél vagy adott táblán elérni kívánt hatást más-más baktérium-összetétel biztosítja megfelelően. Míg egy tarlókezelőben a szármaradványok gyors és hatékony lebontására alkalmas célbaktériumok dominálnak, addig a hüvelyes kultúrák alá alkalmazható termékek esetén a N-gyűjtő gümőképző fajok vannak túlsúlyban.

A soksejtes talajoltók pedig az általános hatású készítmények mellett különböző, akár speciális talajigényekre szabott termékekkel is állnak a gazdák rendelkezésére. Külön érdemes figyelmet fordítanunk arra a tényre is, ami a termesztett növényfajták kiválasztásánál is igaz: az itthoni mindig jobban teljesít. Javasolt tehát a hazai fejlesztésű termékek használata, mivel ezek gyorsabban alkalmazkodnak a helyi talaj- és éghajlati viszonyokhoz, és nem hordoznak olyan idegen fajokat, amelyek a talajéletet akár jelentősen átalakítják, vagy a meglévő baktériumórát elnyomhatják.

A hazai mikrobiológiai termékek alkalmazása lehetővé teszi a termőtalaj biológiai egyensúlyának fenntartását, ezáltal segítve a hosszú távú termékenység megőrzését és a környezetbarát gazdálkodást.

Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége