A talajjavító mezőgazdasági gyakorlatok jelentősége Magyarországon

Az utóbbi évtizedekben hazánkban jelentős mértékben csökkent az állatállomány, ami a szervestrágyázás lehetőségeit korlátozza, különösen a kisebb gazdaságokban. Ezért a talajszerkezet fenntartása és a helyes tápanyag-gazdálkodás egyre inkább a talajjavító mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazásán múlik.

A talajélet és humusz szerepe a termékenység fenntartásában

A talaj termékenysége nagymértékben a talajban élő mikroorganizmusok és egyéb élőlények közösségén múlik, amelyek a tápanyagok átalakításával, a növények védelmével és a szerves anyagok lebontásával hozzájárulnak a talaj egészségéhez. A talaj mikrobiális biomasszájának jelentős része a felső 25 cm-es rétegben található, ahol a legintenzívebb a növények gyökértevékenysége is.

A humusz javítja a talaj víz- és tápanyagmegtartó képességét, szerkezetét és a mikrobiológiai aktivitást, amely nélkülözhetetlen a fenntartható növénytermesztéshez. Ugyanakkor a talajban található humusz évente mintegy 2%-ban mineralizálódik, ezért folyamatos pótlására és talajjavító gyakorlatok bevonására van szükség a termékenység megőrzése érdekében. A talajjavító gyakorlatok közé olyan technológiai elemeket sorolhatunk, mint a vetésforgó és takarónövények alkalmazása, a talajkímélő művelési rendszerek bevezetése és a szervesanyag- és tápanyag-utánpótlás, valamint a regeneratív gazdálkodás. Ezek közül ezúttal a talajkímélő művelést járjuk körbe részletesebben.

Mitől lesz talajkímélő(bb) a művelésünk?

A talajkímélő gazdálkodás különböző fokozatai közül a csökkentett talajművelés az első lépés, amikor szántást csak bizonyos kultúrák előtt végeznek, és más művelési módokat alkalmaznak. A forgatás nélküli művelés a második lépcsőfok, amelynek során a szántást teljesen elhagyják, de a talajt még művelik. A no-till technológia a talajművelés teljes elhagyását jelenti, ahol direktvető gépeket és takarónövényeket alkalmaznak. Ez a teljes átmenet 6–10 év alatt eredményez olyan talajállapotot, amely kevesebb növényvédelmi és tápanyag-utánpótlási igénnyel jár.

A talajművelésnél alkalmazható technikák közé tartozik a lazítás, grubberezés, kultivátorozás, valamint az aprított szármaradványok talajon hagyása, amely mind hozzájárul a talajszerkezet javításához és a vízmegtartó képesség növeléséhez.

A talajkímélő művelés a fenntartható mezőgazdaság egyik legfontosabb eleme, amely a talaj termőképességének megőrzését, a talajerózió csökkentését és a gazdálkodás költséghatékonyságát szolgálja. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a legfontosabb talajkímélő művelési módszereket, azok gyakorlati alkalmazását, előnyeit és a hazai tapasztalatait.

Takarónövények alkalmazása

A takarónövények vetése a talajkímélő rendszerek fontos eleme, hiszen segít megvédeni a talajt a kiszáradástól, eróziótól, és javítja a talaj szervesanyag-tartalmát.

Gyakorlati megvalósítás:

• Őszi vagy tavaszi vetésű takarónövények, mint például mustár, olajretek, bükköny, herefélék vetése.

• Keverékek alkalmazása, amelyek különböző gyökérzónákat fednek le, így javítva a talajszerkezetet.

• A takarónövények zöldtrágyaként való bedolgozása vagy felszántás nélküli elhagyása a talajon.

A technológia megköti a légköri nitrogént, így csökkenti a műtrágyaigényt, valamint növeli a talaj szervesanyag-tartalmát 1-2%-kal 3–5 év alatt. További előnye, hogy elnyomja a gyomnövényeket, csökkenti a kártevők számát, valamint javítja a talaj biológiai aktivitását és vízmegtartó képességét.

A talaj tömörödöttsége a termékenység egyik legnagyobb ellensége

A lazító és mélylazító eszközök használata elengedhetetlen a talajkímélő rendszerekben, 30–50 cm mélységben, a talajtömörödés megszüntetésére. A lazítást lehetőleg száraz talajon végezzük, hogy ne tömörítsük tovább a talajt, a lazítás után pedig a talajt takarjuk növényi maradványokkal vagy takarónövényekkel a nedvesség megőrzése érdekében.

A technológia javítja a talaj levegőzöttségét és vízáteresztő képességét, csökkenti a talajtömörödésből eredő károkat, ezáltal segíti a gyökerek mélyebb növekedését és a tápanyagfelvételt. Különösen a kötött és tömörödött talajokon fontos a rendszeres lazítás, amelynek hatására javul a talaj szerkezete és a növények termőképessége.

Csökkentett talajművelés (min-till)

A csökkentett talajművelés lényege, hogy a talajt nem forgatjuk fel teljes mélységében, hanem csak a szükséges mértékben, kisebb intenzitással és sekélyebb műveléssel dolgozzuk meg. Ez a módszer jelentősen csökkenti a talajbolygatást, ezáltal megőrzi a talaj szerkezetét és élővilágát.

Gyakorlati megvalósítás:

• A szántás elhagyása vagy csak bizonyos kultúrák előtt végzett szántás.

• Sekély lazítás, kultivátorozás vagy grubberezés alkalmazása a talaj fellazítására.

• A tarlómaradványok talajon hagyása, amelyek védik a talajt a kiszáradástól és eróziótól.

• A művelési mélység csökkentése, például 10–15 cm mélységű művelés a hagyományos 25–30 cm helyett.

Ez a megoldás tekinthető akár kezdeti lépésnek. Nyilvánvalóan már ez is csökkenti a talajeróziót és deflációt, mivel a talajfelszínt növényi maradványok fedik, megőrzi a talajnedvességet, ami különösen fontos aszályos időszakokban. A technológia csökkenti a munkagépek üzemanyag-felhasználását és a művelési időt, akár 66%-kal rövidíthető a talaj-előkészítés ideje. De ami a talaj szempontjából a legfontosabb: javítja a talaj biológiai aktivitását és szerkezetét hosszú távon.

Magyarországon a csökkentett talajművelés egyre elterjedtebb, különösen a szántóföldi növénytermesztésben. Egyes gazdák például búza vetése előtt csak sekélyen művelnek, vagy tarlóhántást végeznek, amely kedvezőbb talajállapotot eredményez a csapadékos időszakokban is.

Forgatás nélküli művelés (no-till)

A no-till technológia során a talajt egyáltalán nem forgatják meg, a vetés speciális direktvető gépekkel történik közvetlenül a tarlómaradványok közé. Ez a módszer a talaj természetes rétegződését és szerkezetét maximálisan megőrzi.

Gyakorlati megvalósítás:

• direktvető gépek alkalmazása, amelyek képesek a növényi maradványok között vetni.

• Tarlóhántás vagy sekély talajfelszíni művelés elhagyása.

• Takarónövények vagy zöldtrágyázó növények bevetése a talaj védelmére és javítására.

Ez a technológia már jelentősen csökkenti az üzemanyag-fogyasztást, akár 70%-kal kevesebb lehet az energiafelhasználás a hagyományos műveléshez képest. A talaj szempontjából csökkenti a talajnedvesség-veszteséget, így javítja a vízgazdálkodást, valamint növeli a talaj szervesanyag-tartalmát és mikrobiológiai aktivitását. Mivel csökkenti a talaj tömörödését és porosodását is, kiemelkedő erózióvédelmet biztosít, különösen szintvonalas művelés esetén.

Mind a no-till, mind a min-till módszerek alkalmazása csökkenti a talaj eróziót, javítja a talaj vízmegtartó képességét és szerkezetét, növeli a talaj biológiai aktivitását, valamint mérsékli a mezőgazdasági termelés környezeti terhelését az üzemanyag-felhasználás és a vegyszerek csökkentésével. Ezzel párhuzamosan hozzájárulnak a talaj szénmegkötő képességének növeléséhez, ami a klímaváltozás elleni küzdelem fontos eszköze.

A no-till és min-till művelési rendszerek alkalmazása számos jelentős környezeti előnnyel jár, amelyek hozzájárulnak a talaj egészségének megőrzéséhez, a klímaváltozás elleni küzdelemhez és a fenntartható mezőgazdasági termeléshez. De nézzük, hogyan befolyásolja a no-till technológia a termesztési költségeket?

A pénz (is) beszél

A no-till technológia alkalmazása jelentősen befolyásolja a termesztési költségeket, elsősorban költségcsökkentő hatásán keresztül.

• A no-till módszerrel elhagyható a hagyományos szántás és többfokozatú talajművelés, így például az őszi gabona vetése előtti talaj-előkészítés költsége bérmunkával számolva akár 25 000 Ft/ha megtakarítást is jelenthet, mivel a talajmunkák elmaradnak.

• Mivel nincs szükség a talaj forgatására, csökken a munkagépek üzemórája és az ehhez kapcsolódó munkaerő-igény, ami további költségmegtakarítást eredményez.

• A gépek kevesebb üzemanyagot használnak, mivel a talajművelési műveletek száma jelentősen csökken, akár 40–70%-kal kevesebb energia szükséges a talaj-előkészítéshez a hagyományos műveléshez képest.

• A no-till technológia javítja a talaj biológiai aktivitását és vízmegtartóképességét, ami által csökken a műtrágya- és permetezőszer-szükséglet, így ezek költségei is mérséklődnek.

• A talaj jobb állapota és a növények gyorsabb növekedése miatt a terméshozamok javulhatnak, ami növeli a gazdaság jövedelmezőségét, így a költségcsökkentés mellett a bevételek is nőnek.

• Az tagadhatatlan, hogy a no-till technológia bevezetésekor speciális direktvető gépek beszerzése szükséges, ami kezdeti többletköltséget jelenthet, de hosszú távon ez megtérül a működési költségek csökkenése és a jobb terméshozamok révén.

Összességében a no-till technológia alkalmazása a termesztési költségeket jelentősen csökkenti, főként a talajművelési munkák, munkaerő és üzemanyag-felhasználás mérséklésével, miközben javítja a terméshozamot és a gazdaság jövedelmezőségét.

Minden talajtípuson eléri a no-till technológia az elvárt eredményt?

A no-till technológia legnagyobb hatékonysággal elsősorban olyan talajtípusokon bizonyít, ahol kedvezőbbek a talajélet és a humuszképződés feltételei, illetve ahol a talaj vízmegtartó képessége és szerkezete jó alapot ad a talajkímélő gazdálkodásnak.

A no-till hatékonyabb olyan talajokon, ahol a humusztartalom már eleve megfelelő szinten van, mert itt gyorsabban beindul a talajélet és a mikrobiológiai folyamatok, amelyek támogatják a növények fejlődését. Alacsony humusztartalmú, szegény talajokon az átállás lassabb és nehezebb lehet.

A kötött, agyagos talajokon a no-till technológia előnye, hogy megőrzi a talajszerkezetet, javítja a vízmegtartó képességet és csökkenti a tömörödést, így a talaj kevésbé szárad ki, és jobban ellenáll az eróziónak.

Bár a no-till alkalmazása homokos talajokon is lehetséges, a talaj gyors kiszáradása és alacsony tápanyag-, illetve víztartalma miatt az átállás nehezebb, és több időt, valamint takarónövények alkalmazását igényli a talaj javításához.

A no-till különösen hatékony az erózióval veszélyeztetett, dombos vagy lejtős területeken, mivel a talajt növényi maradványok fedik, így csökken a víz és szél okozta talajveszteség.

Klímaválság idején rossz hír, de a no-till technológia előnyei akkor érvényesülnek leginkább, ha a talaj nem szárad ki túl gyorsan, tehát mérsékeltebb csapadékú vagy öntözött területeken, ahol a talajnedvesség megtartása kulcsfontosságú.

A hazai mezőgazdaság fenntartható fejlődése szempontjából elengedhetetlen a talajjavító mezőgazdasági gyakorlatok széles körű alkalmazása. A talajélet támogatása, a humusztartalom megőrzése, a vetésforgó és takarónövények tudatos használata, valamint a talajkímélő művelési rendszerek bevezetése együttesen biztosíthatja a talaj hosszú távú termőképességét és a gazdaságok versenyképességét. A regeneratív és agroökológiai megközelítések pedig további lehetőségeket kínálnak a talaj egészségének javítására és a környezeti fenntarthatóság erősítésére.

Sándor Ildikó