Az Európai Unió újabb kísérletet tesz arra, hogy helyrebillentse az agrár-élelmiszeripari ellátási lánc eltorzult egyensúlyát. A Tanács friss tárgyalási megbízatása szerint a mezőgazdasági termelők pozícióját jogszabályi változtatásokkal erősítenék – legalábbis papíron.
Az új jogi csomag: rendet a szerződéses káoszban
A cél nem kevesebb, mint a gazdák alkupozíciójának megerősítése, méltányosabb jövedelmek biztosítása és a láncban régóta megbillent bizalom helyreállítása. A kérdés persze adott: elegendőek lesznek-e ezek az eszközök a valóságos hatalmi erőviszonyok átrendezéséhez?
A közös agrárpolitika (KAP) egyik központi elemének, a közös piacszervezésről szóló rendeletnek a célzott módosításai kulcsfontosságú területekre fókuszálnak. Mindenekelőtt előírnák az írásos szerződések kötelezővé tételét a gazdák és vásárlóik között. A hosszú távú szerződések piacérzékenyebb kialakítása és a felülvizsgálati záradék bevezetése elméletileg megóvná a termelőket a kiszolgáltatottságtól.
A gyakorlatban azonban az új szabályozás – a Tanács javaslatára – jelentős rugalmasságot biztosít a tagállamoknak. Például nem lesz kötelező szerződést kötni, ha a vevő mikrovállalkozás, ha az adásvétel és fizetés azonnal megtörténik, vagy ha a szállítás értéke nem haladja meg a 20 000 eurót. Ez ugyan könnyíti az adminisztrációt, de kérdés, nem épp ezzel gyengíti a szabályozás élét?
Strukturális megerősítés – de kinek és mennyiből?
A hosszú távú szerződések újrafogalmazásának lehetősége – a Bizottság javasolt 6 hónapja helyett immár 12 hónapos időtávval – némi mozgásteret ad a gazdáknak. Az viszont, hogy a szerződésmódosítási viták békés rendezését szolgáló közvetítői mechanizmus nem lesz kötelező, hanem csupán ajánlott, ismét felveti a kérdést: valóban minden tagállam él majd ezzel az eszközzel?
Az új szabályok egyik legígéretesebb iránya a termelői szervezetek pozíciójának megerősítése. A jogi elismerés egyszerűsítése, a KAP-forrásokon keresztül nyújtható tagállami támogatás növelése, valamint a fiatal gazdák ösztönzése a csatlakozásra valóban a kollektív fellépés felé terelheti az ágazatot. De ennek sikere attól függ, a nemzeti kormányzatok mennyire hajlandók élni ezekkel a lehetőségekkel – és mennyi pénzt hajlandók ráfordítani a háttérből.
„Tisztességes”, „méltányos” – szavakban vagy tettekben?
Új elemként kerültek be a mezőgazdasági termékek forgalmazásával kapcsolatos választható kifejezések, mint a „tisztességes”, „méltányos” vagy „rövid ellátási lánc”. A szabályozás célja e címkék hiteles használatának biztosítása. De hogy ezek a szavak csupán marketingfogások maradnak-e, vagy valódi garanciává válnak, az a gyakorlaton múlik – a felhasználás ellenőrzésén, az átláthatóságon és azon, hogy a fogyasztók mennyire veszik komolyan az értéküket.
A Tanács – kétéves átmeneti időszakot javasolva – készen áll az Európai Parlamenttel való tárgyalások megkezdésére. A háttérben pedig tovább gyűrűznek a feszültségek: növekvő inputköltségek, geopolitikai bizonytalanság, szigorodó termelési előírások. A gazdák problémája ma nemcsak gazdasági kérdés, hanem politikai, társadalmi és szociális kihívás is.
A mostani rendeletmódosítás lehetőség – de csak akkor ér valamit, ha a nemzeti szinten történő végrehajtása is következetes, és ha a gazdák nemcsak papíron, hanem a valóságban is valódi alkupozícióba kerülnek.
Mit hoz akkor a 2028-as KAP?
A 2027 után életbe lépő új Közös Agrárpolitika (KAP) már most komoly aggodalmakat és kérdéseket vet fel – többek között erről szólt a BASF Hungária Kft. és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) közös kerekasztalbeszélgetése is, amelyen döntéshozók, szakmai szervezetek és termelők osztották meg gondolataikat.
Az Európai Unió költségvetését a következő évekre számos új kiadás terheli: az adósságszolgálat, a védelmi kiadások, valamint Ukrajna lehetséges csatlakozásának előköltségei is szűkítik a mozgásteret. Ennek következményeként várhatóan csökkenni fog a KAP-ra szánt keretösszeg is.
Mezei Dávid Európai Parlamenti tanácsadó szerint már nem az agrárszektor igényei, hanem a költségvetési lehetőségek diktálják az uniós agrárpolitika alakulását. „Most a gombhoz varrják a kabátot, a csökkenő pénzhez alakítják a közös agrárpolitikát” – hangsúlyozta a szakértő, tehát várhatóan a területalapú támogatások célzottabb kiosztása kerülhet előtérbe, ami azt is jelenti, hogy bizonyos gazdaságok ki fognak esni a támogatott körből. Elképzelhető, hogy csak a kisebb gazdaságok jutnának alaptámogatáshoz, de a mérethatárokról még nincs végleges döntés, ami bizonytalanságot szül. Az is egyértelműnek látszik, hogy a leendő támogatásokat ezentúl még inkább a különböző többletvállalásokhoz kötik, elsősorban környezeti és fenntarthatósági szempontok alapján.
Átalakuló támogatási rendszer: elbúcsúzhatunk a két pillértől?
Felmerült az is, hogy megszűnhet a KAP kétpilléres rendszere, és azt – a többi uniós forrással együtt – egy közös nagy pénzügyi alapba olvasztanák be. Ez ugyan látványosan nagy költségvetésnek tűnhet, valójában azonban kisebb lenne, mint a jelenlegi önálló pénzügyi alapok összeadva is. A szakértők – köztük Mezei Dávid és Balázs Viktor – hangsúlyozták: a két pillér eltörlése veszélyeztetné az agrártámogatások önállóságát és átláthatóságát. Petőházi Tamás GOSZ-elnök szerint a két pillér összevonása nemcsak átláthatósági kérdéseket vet fel, hanem a támogatások politikai befolyásolhatóságát is fokozná: „Ez megteremtené a politika belenyúlásának is az esélyét, 2-3 évente.”
A kerekasztal-beszélgetés egyik legsúlyosabb kritikája az volt, hogy az európai gazdákra egyre nagyobb terhet ró a fenntarthatósági elvárások teljesítése, miközben a harmadik országból érkező élelmiszereknél ezek nem érvényesülnek. Az uniós szabályozás jelenleg ugyanis csak akkor tilt be egy importterméket, ha közvetlen egészségügyi veszélyt jelent – technológiai különbségek vagy tiltott hatóanyagok használata esetén nem. Jelenleg egyébként a határellenőrzés gyakorlatilag képtelen kiszűrni az ilyen problémákat, így az EU gazdái hátrányos helyzetbe kerülnek saját piacukon. „Senki nem csinál magának olyan szigorításokat a világon, mint az Európai Unió” – hangzott el válaszreakcióként egy termelői hozzászólásban, mint ahogy termelői tapasztalat alapján tudtuk meg azt is, hogy Thaiföldön ugyan engedélyezett több Európában betiltott növényvédő szer, de a japán export piacra termelő gazdálkodók önként, saját érdekükben nem használják ezeket a szereket, hisz ezzel a kinti erős ellenőrzésen a pozíciójukat veszélyeztetnék.
Az adminisztrációs teher már most is túl sok
A legtöbb termelő szerint az egyik legnagyobb kihívás a növekvő adminisztrációs teher egy mai gazdaságban. A tíz évvel ezelőtti 2/3-1/3 arány a fizikai és irodai munkakörök között mára megfordult, és a vállalatirányítási rendszerek ellenére is egyre kevesebb idő jut a tényleges mezőgazdasági munkára – érkezett a termelői panasz.
Balázs Viktor (alelnök, NAK) szerint már dolgoznak azon, hogy automatizált, előre betöltött adatbeviteli rendszerek segítsék a gazdákat, akár a személyijövedelemadó-bevallás elvének, egyszerűsített beadásának és elfogadásának mintájára, de e téren még sok a teendő. A NAK egyébként már most is segíti a gazdákat a falugazdász hálózaton keresztül, különösen ott, ahol erre nincs külön adminisztratív személyzet a gazdaságban.
Kihívás vagy lehetőség?
A beszélgetés egyértelműen rávilágított: a következő évek a felkészülés, alkalmazkodás és innováció időszaka lesz a mezőgazdaságban. A támogatások csökkenése, az adminisztráció növekedése, az alacsony árú és kétes előéletű import, valamint az éghajlatváltozás egyaránt kihívás elé állítja a termelőket.
