A tejtermelés már nem fenékig tejfel: zuhannak az árak

Esnek a tejárak, egyre nehezebb a termelés költségeit kigazdálkodni. Sokan már a tartalékaikhoz nyúltak. Nehéz hónapok előtt áll az ágazat, öveket becsatolni!

A hazai nyerstej termelői átlagára a Covid előtti években 90 forint körül mozgott, a világjárvány idején 110 forintos szintre emelkedett, de az igazi ugrás 2021 őszén kezdődött, amikor az energiaválság kibontakozott. 2022 végéig szinte parttalan drágulásnak vagyunk szemtanúi, amit az ársapka 2021. októberi felhelyezése a 2,8%-os UH-tejre nem tudott tompítani.

Az áruház is keresni akar

A fogyasztói árak gyorsan követték a termelői árakat, és 2023 januárjára messze meghaladták az árstopban rögzített 268 forintot. A kereskedelem ugyanis megszokta az 50-60 százalékos árrést. A decemberi 223 forintos átlagos termelői ár mellett az elvárt nyereségszintet 358 forintos fogyasztói ár mellett hozza az ágazat. A 268 forinton rögzített fogyasztói ár és az elvárt árszint közötti 90 forint különbözet a többi nem ársapkás termékre rakódott rá. E cikk írásakor, január közepén már nem lehet 400 forintért 1,5% zsírtartalmú UH-tejet találni a boltokban, ellenben megjelentek a 600-700 forintos termékek.

Ugyanez biominősítéssel már nem is tűnik soknak 1000 forintért. Az év végére a 2,8%-os UH-tejeken már veszteséget termelt a kereskedelem, a 1,5%-os UH-tejeken viszont 70-80 százalékosra emelkedett az árrés. Mindeközben a tejtermelés költségeiben is történt egy ugrás 2021 nyara óta. A takarmány költsége nagyjából az összes termelői ráfordítás felét teszi ki, de ezen a téren egy év alatt 100 százalékos drágulás következett be, miközben a bérek és a gépek üzemeltetésének, karbantartásának kiadásai is megnőttek. Az energia árát illetően pedig tavaly év végén, az új szerződések megkötését követően jött a feketeleves. Másfél évnyi csoda után, amikor egy tehénen 200 ezer forintnyi tiszta haszon keletkezett az AKI tesztüzemi rendszerének adatai szerint, visszafordultunk oda, ahonnan elindultunk: megfeleződött a gazdaságok nyereségszintje.

A növénytermesztés veszteségei

„2022 januárjában még 55 forintot fizettünk egy kilowattóráért, most pedig 125-öt. A bérek 17 százalékkal növekedtek, a külsős szolgáltatások pedig 80 százalékkal. Mivel a tej ára is csaknem megduplázódott egy év leforgása alatt, mindezt még elviseltük volna. A legnagyobb különbség a 2019-es és a mostani helyzetünk között az, hogy a növénytermesztési ágazatunk teljesen veszteséges volt, elfogytak az anyagi tartalékaink, csak a hiteleink nőnek. Egy évet még elviselünk így valahogy, de ehhez az kell, hogy a tavalyi aszály ne ismétlődjön meg” – mondja Balázs Nóra, a PélyTiszatáj Zrt. igazgatósági elnöke. Az 1200 tehenes Heves megyei gazdaságnak rengeteget kellett költenie silókukoricára, szénára, szalmára, ennek anyagi fedezetét az augusztusi gabonaértékesítés teremtette meg. Visszagondolva, nem is adhatták volna el jobbkor a kalászosaikat, a terményárak azóta csak csökkentek. A cégvezető fájlalja, hogy októberben nem jöttek meg a várva várt állatjóléti támogatások, ami megnehezíti a költségek és kiadások tervezését. A korábban elnyert beruházási pályázatot visszaadták, és tavaly saját erőből cserélték a hagyományos izzókat LED-re, illetve napelemeket szereltek fel. 2023-at az égiek kezébe ajánlják, a maguk részéről mindent megtettek, amit lehet. Egy Hajdú-Bihar megyei nagygazdaságban naponta 1400 tehenet fejnek. A növénytermesztés itt is sötét eredményt rajzolt. „75 hektáron egy szem kukoricánk sem termett, a zöldsiló a szokásos menynyiség 10 százalékát adta. Venni kellett a szalmát, 5 ezer forintot kértek mázsájáért, néhány éve a búzaszemért nem adtunk ennyit. Négy éve tárolt lucernakészleteket etettünk fel. Mindemellett most kilowattonként 230 forintot fizetek az áramért. Tudok olyan termelőtársamról, aki már eladta a marhaállomány negyedét, csak ne kelljen magát hitelbe vernie” – sorolja keserűen a cégvezető.

Szerinte még egy hónapig felfelé megy a tej ára, aztán jön a lejtmenet. Úgy véli, a legtöbb gazdaságban a beruházásokra félretett pénzeket fogják felélni idén. Egyedül abban bízik, hogy az időjárás jobb lesz, és a tej ára sem esik jobban, mint amennyit a szezonális kínálatbővülés eredményezni szokott. „Én úgy látom, hogy a kereslet csökkenésével párhuzamosan a termelés is megy vissza, túltelített piacra senki sem hivatkozhat. Abban is reménykedem, hogy az állam megvédi a termelést, ha akár a kereskedelem, akár az energiaipar árai ellehetetlenítenék.”

Borsod megyében egy sokkal kisebb méretű üzemet érünk el. Ma már talán nem is lehetne mindössze 430 tehénnel rentábilisan dolgozni, de itt évekkel ezelőtt nagy hangsúlyt fektettek a robotizációra. Nyolc fejőegység végzi a munkát, és a takarmánykiosztás is érintésmentesen zajlik. „Amikor a robotok mellett döntöttünk, az élőmunka megtakarítása volt a legfőbb célunk, de sokkal többet nyertünk vele: a robot nem lankad, nem változik a hangulata, állandó és megbízható teljesítményt nyújt. A kiszámítható környezetnél pedig nincs fontosabb egy ilyen autisztikus állat életében…”– mosolyog Kaposvári Péter, az Emődi Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgatója. A növénytermesztési ágazat itt is minimális mennyiségű abrakot tudott szolgáltatni a tehenészetnek. Saját szemes kukoricájukat idő előtt, tíztonnás zöldmennyiséggel hozták le a tábláról, és más gazdaságokból is kaptak hasonlóan reménytelennek látszó, silózásra ítélt állományokat. 30 kilométerre is elmentek érte.

„Az volt a szerencsénk, hogy most is nyárig vártunk a döntéssel, hogy eladjuk-e vagy megtartsuk a 2021. évi kukoricát. Korábban 6-700 tonna abraknak való szemes termény fogyott a gazdaságban, de 2021-ről csak 500 tonnánk volt. Megtartottuk, de most már az is vészesen fogy. Az alacsony energiatartalmú tömegtakarmány miatt idén 1000 tonna fölé fog menni a szemesigényünk. Tűkön ülve fogjuk várni az árpaaratást.”

A régi, magas beltartalmú szilázs novemberig kitartott, és a cég nagyon szép, napi 40 literes fejési átlagokat hozott. A takarmányváltás óta 37 literre csökkent a fejési teljesítmény, de legalább azt az időszakot, amikor magas volt a tejár, jó termelési színvonallal tudták maguk mögött. „Vannak még pénzügyi tartalékaink és etetnivaló is. Ha kell, a búzánkat is a teheneknek adjuk. Annyira nem tragikus a helyzet, mint a 60-70 forintos tejárnál volt” – mondja az örök optimista Kaposvári Péter, de hozzáteszi: „Ebben a szektorban a kényszermegoldások sokba kerülnek. Nagyon könnyű lerontani a termelési szintet, és a lassú ciklusok miatt nagyon nehéz visszahozni.” A telep áramszámlája most a háromszorosa a 2019. évinek, annak ellenére, hogy közben egy 150 kilowattos napelempark is létesült. Az állatjóléti támogatás kifizetését két éve halogatja a Kincstár, de még ezt is képes derűsen felfogni a cégvezető: milyen jó lesz, ha egyszer csak betoppan a pénz éppen akkor, amikor legnagyobb szükség lesz rá!

Kaposvári Pétert csak a spot piaci árak gyors esése aggasztja némiképp. Úgy látja, 180 forintos átvételi ár alatt már kigazdálkodhatatlan lenne az energiaszámla és a bérek 18 százalékos emelkedése.

Meddig megy lefelé?

Mivel a tejtermelés költségei a 2019-es szinthez képest megduplázódtak, valóban nem lenne szabad 180 forintos átvételi szint alá zuhannia a tejárnak. A piaci trendek ezt sajnos nem garantálják. Németországban január első hetében 2021 októbere óta először csökkent a nyerstej átvételi ára 50 eurócent alá (47,9 cent/kg). A kötések szerint január egészére mindössze 42 centes, februárra pedig 40,3 centes árak várhatók Németországban. Az uniós átlagárak is decemberben tetőztek, és mostanra túllendültek a csúcson. A mélypont pedig még odébb van: május-júniusban jellemzően ennél is 5-10 százalékkal gyengébb az átvételi ár, azaz benne van a pakliban egy 36-38 centes tejár, ami 146-150 forintnak felel meg, árfolyamtól függően. Ez egyértelműen veszteséges termelést jelentene az ágazat számára. Szerencsésebb országokban a 2022. évi extrabevételeket félre tudták tenni a gazdaságok a mostani lejtmenetre, Magyarországon azonban a növénytermesztési ágazat kudarca elvette ezt a lehetőséget a legtöbb teleptől.

A szezonális termelési csúcson túl az árak eséséhez hozzájárult az európai termelés újbóli növekedése, miközben Kína importja 2022-ben visszaesett, és az ország gazdaságának lassulása miatt nem várható lényeges keresletnövekedés ebből az irányból. Európában 2021-ben csökkent a vaj- és sajttermelés, 2022 nyarán azonban helyreállt a gyártás, ami őszre különösen a vaj piacán hozott árenyhülést. A tavalyi év nyarát jellemző 7000 eurós tonnánkénti vajárak idén januárra 5000 euróra szelídültek – még ha ezt mi, magyarok nem is érzékeljük a boltokban. Pedig hazánk uniós szinten is kiugró mértékben, 53 százalékkal több vajat gyártott november végéig, mint az előző évben. Elemzők szerint a hazai vajfogyasztás 2023-ban egy hajszállal egy kilogramm alatt várható, így a közel 13 ezer tonnás termelési kapacitás végre bőven fedezheti a keresletet. (A németek 500 ezer tonna vaj előállítására képesek.)

A korábbi években a magyar vajgyártás csak 85-90 százalékos önellátottságra volt elegendő. Tejtermelésünk egyébként növekvő trendet mutat, de tavaly 3 százalékkal visszaesett (szűk 1,7 millió tonna). Hogy mégis több vaj készült a kevesebb tejből, annak az az oka, hogy magasabb áron lehetett értékesíteni, mint a sajtot, tejfölt vagy túrót. A tejföl iránti kereslet egy része most ráadásul a pálmaolajjal készülő Frissföl, Farmföl stb. felé terelődik, amivel értékes tejzsírt „takarít meg” a feldolgozóipar. Mindent egybevetve nem túl jók a kilátások a hazai nyerstej piacán. Versenytársaink jobb takarmánybázissal, egyre többet, egyre olcsóbban termelnek, így versenyképességünk fokozatosan elolvad a külpiacokon. A belpiac pedig a gyengülő vásárlóerő miatt válik egyre kevésbé vonzóvá a feldolgozók és a kereskedők számára. Öveket becsatolni – nehéz hónapok előtt áll az ágazat!

Gönczi Krisztina