Hihetetlen számok mutatják, milyen lehetetlen tulajdoni arányokat, helyzeteket produkál a magyar mezőgazdaságban az osztatlan közös földtulajdonok ügye. De az abszurd cseppet sem mulatságos, fejlesztési beruházások, jövedelmezőség, agrotechnológiai minőség múlik azon, mennyire fragmentált vagy inkább koncentrált a birtokszerkezet.
1600 tulajdonos 8 hektárra…
Elképesztő adatok: Magyarországon 4 millió termőföld-tulajdonos van, de csak 200 ezer gazdálkodik, ráadásul 100 csak bérli a földet. Győr-Moson-Sopron megyében van olyan bő 8 hektáros szántó, amelynek – nem tévedés! – 1643 tulajdonosa van, és Bőny térségében is akad szántó, amin 972 tulaj osztozik. Halásziban egy 52,5 hektáros táblának 852, másutt egy 9 hektáros legelőnek 1209 tulajdonosa van. A szédületes abszurdot erősíti, hogy sok esetben fellelni is nehéz ezeket a tulajdonosokat, így aztán gazdálkodó legyen a talpán, aki merészel jelentős, hosszú távú beruházásba fogni ilyen földeken… A probléma 3-3,5 millió embert és 2,4 millió hektárnyi termőföldet érintett még az utóbbi években is.
Rendszerváltás, földosztás, fékezés
A magyar mezőgazdaság egyik legnagyobb öröksége a rendszerváltás utáni kárpótlási időszakhoz kapcsolódik. A kilencvenes évek földosztási intézkedései, majd a törvényes öröklés szabályai olyan széttöredezett birtokszerkezetet eredményeztek, amelynek következményeit a mai napig viseli az ágazat. Jelenleg több mint 4 millió földtulajdonos van Magyarországon, a termőföldek közel fele pedig osztatlan közös tulajdonban áll. Ez a szerkezet hosszú távon is lassítja a birtokkoncentráció folyamatát, és a földhasználat racionalizálását.
A földek jelentős részét ma nem a tulajdonos, hanem haszonbérlő műveli. Ez sok esetben csökkenti a gazdálkodás jövedelmezőségét, hiszen a megtermelt bevétel jelentős hányadát bérleti díjként kell átadni a tulajdonosnak. Az állam az elmúlt években egyszerűsített eljárásokkal igyekezett segíteni az osztatlan közös megszüntetését, és változtatott a földöröklés szabályain is. Ám a folyamat nagyságrendjéből adódóan érdemi elmozdulás évtizedekbe telhet – vetíti előre a MAGOSZ friss háttéranyaga.
Átalakuló birtokszerkezet
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, 2023-as adatai jól mutatják a földhasználati viszonyok átalakulását. A termőföldek több mint felét ma már az 50 és 500 hektár közötti, jellemzően családi gazdaságok művelik. Az elmúlt tíz évben a legnagyobb növekedést a 100 és 300 hektár közötti birtokméretű gazdaságok mutatták: ez a szegmens közel 50 százalékkal bővült. A Földforgalmi törvény célja, a családi gazdaságok megerősítése, tehát kézzelfogható eredményt hozott. Más szóval, 2013 és 2023 között a legkisebb, a 4000 eurónál kevesebb standard termelési értékkel (STÉ) rendelkező gazdaságok száma felére csökkent. A 4 és 8 ezer euró közötti kibocsátással rendelkező gazdaságok száma durván harmadára mérséklődött. A három legnagyobb méretkategóriába tartozó gazdaságok száma jelentősen nőtt ezen időszakban. Figyelemre méltó ugyanakkor a nagybirtokok (100 ezer és 500 ezer eurós STÉ) számának bő duplázódása (+135%). Ezek a változások jelentősen átalakították a gazdaságszerkezetet (és a foglalkoztatást is): míg 2013-ban a két legkisebb méretkategóriába tartozó gazdaságok az összes gazdaság 80%-át tették ki, 2023-ra ez az arány 61%-ra csökkent, ezzel szemben a 15 ezer eurónál nagyobb STÉ-vel rendelkező gazdaságok részesedése 12-ről 27%-ra emelkedett.
Míg egy évtizeddel ezelőtt a gazdasági társaságok művelték a termőterületek többségét, ma már fordult a mérleg: a földek kétharmadát egyéni gazdaságok – őstermelők és egyéni vállalkozók – használják, a cégek részesedése egyharmadra szorult vissza. Ez a változás a magyar agrár-középosztály stabilizálódását jelzi.
Növekvő átlagos birtokméret
Ezzel párhuzamosan azonban egy másik, kedvezőtlen tendencia is megfigyelhető. Az elmúlt tíz évben drasztikusan, harmadára csökkent az 1 hektár alatti birtokok száma. Ezek jellemzően idősebb gazdákhoz kötődtek, akik kilépésével a kisebb gazdaságok fokozatosan eltűnnek. Itthon az egy gazdaságra jutó átlagos szántóterület jelenleg 29 hektár, ami jelentős növekedés a 2013-as 20 hektárhoz képest. A birtokszerkezet fokozatosan koncentrálódik, a kisebb gazdaságok száma csökken, miközben a közepes méretű családi gazdaságok egyre meghatározóbb szereplővé válnak. Magyarországon is ebbe az irányba halad a folyamat, amely hosszabb távon stabilabb, versenyképesebb agrárszerkezetet eredményezhet.
