Agrárdiplomával a zsebben?

Az oktatásra költött pénz hosszú távú beruházás, megtérülése csak években vagy évtizedekben mérhető a hallgatónak, a szülői háttérnek és a társadalomnak egyaránt. A hozzáadott értéknek viszont hasznosulnia kell, ez jogos elvárás lenne mindegyik oldalon. Ahogy a felsőoktatási felvételi rendszer fejlesztője és üzemeltetője, az Educatio Nonprofit Kft. elemzése fogalmaz: „…nem szabad ezt a hasznosságot szűken értelmezni, például kizárólag munkaerő-piaci szempontból vizsgálni, hiszen számos más tényező is létezik. Így pl. a tehetség kérdését is szem előtt kell tartani, annál is inkább, mert a munkaerő-piaci sikeresség megítélésben a jövedelem és karrier mellett az is számít, hogy mennyire érzi jól magát az illető, mennyire tud szakmailag kiteljesedni.” Tegyük hozzá, ez már akkor szempont, amikor valóban sikerül elhelyezkednie a szakembernek, diplomával vagy anélkül.

Oktatáspolitika kontra munkaerőpiac

Az oktatási intézményeknek követniük kell a gazdasági környezet, az innovatív felvevőpiac, azaz a munkaerőpiac alakulását, hiszen könnyen elképzelhető, hogy egy teljesen más környezetben találhatják magukat a frissdiplomások, mint mikor tanulmányaikat elkezdték. Viszont előre jósolni vagy ad hoc jelleggel improvizálni az egyetemeken sem lehet, sőt a hallgatók rugalmasságán és hajlandóságán is sok múlik, mert a XXI. században ez a tényező már elengedhetetlen.

A felsőoktatási rendszer és a hallgatók ezirányú hajlandóságáról beszélgettem Dr. Gyuricza Csabával, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának dékánjával.

– Kezdjük a legelején, miért választja egy 18 éves pályájának a mezőgazdaságot, milyen perspektívát lát benne a mai gazdasági környezetben?

Míg a rendszerváltás idején leértékelődött az agrárdiplomások megítélése, mára ebből kilábalt az ágazat, aminek oka a szemléletváltásban is keresendő. Hiszen ma a mindennapi életünkben és értékrendünkben is nagyobb szerep jut az egészséges életmódnak, ennek kapcsán az egészséges élelmiszer előállításának, valamint a megújuló energiaforrásaink felkutatásának és használatának is. Mivel mindezek társadalmi megítélése nőtt a közelmúltban, sőt már gazdasági, gazdaságpolitikai intézkedések is társultak az elvekhez, ez hallgatói és oktatói oldalról is igényt generált.

Ugyanakkor a hagyományos szakok iránti igény is emelkedik, ma pl. a mezőgazdasági mérnöki képzésünk a legkeresettebb, sőt növénytermesztői szakunkat már levelezőn is elindítottuk. Ez a siker részben a generációváltásra vezethető vissza. A rendszerváltáskor gazdálkodásba fogó kis- és nagytermelők gyermekei mára tudatosan és képzetten szeretnék továbbvinni a gazdálkodást, ez a tendencia a növénytermesztésben, kertészetben és állattenyésztésben egyértelműen látszik. Ezeket a hallgatókat csiszolatlan gyémántoknak tekintjük, hiszen a gyakorlati hátteret és az összefüggéseket már saját tapasztalatból ismerik, sőt indíttatásuk, céljaik határozottak, ők általában aktívabbak is, saját gazdálkodásuk fejlesztéséről már önálló elképzelésük van, amit a szakirányú diploma egyértelműen tovább bővít.

– Tehát egy agrárfelsőoktatási intézménybe jelentkező hallgató elhelyezkedési esélyei jobbak a munkaerőpiacon, mert már konkrét céllal, sőt gyakran saját/családi gazdálkodói háttérrel rendelkezik?

Az agrárdiplomával sem egyszerű elhelyezkedni a munkaerőpiacon, a saját gazdálkodói háttér valóban megoldást jelenthet, de nagyságrendileg csak szűk rétege a hallgatóinknak. Az elhelyezkedési lehetőségek ettől sokkal szélesebbek, míg korábban ez a mezőgazdasági termelésre koncentrálódott, ma már emellett a bankszektor, a szakigazgatás, a különböző hivatalok, a szaksajtó, a tanácsadó és pályázatíró cégek, értékesítéssel foglalkozó vállalatok is tájékozott, szakirányú végzettséggel rendelkező, lehetőleg diplomás munkatársakat keresnek. Így az élet szinte minden területén találunk agrárdiplomával rendelkező, tudását, ha csak érintőlegesen is, de feltétlen használó szakembereket.

Épp a sokrétű lehetőségek miatt nehéz is lenne konkrétan meghatározni, hogy kit nevezhetünk ebben az esetben pályaelhagyónak. Hallgatóink visszajelzései is pozitívak, a diploma megszerzése után fél éven belül többnyire elhelyezkednek. De ez természetesen szak- és emberfüggő, hiszen a megszerzett szaktudás mellett elengedhetetlen a nyelvtudás és informatikai ismeret megléte is.

– Ma már korosztálytól és végzettségtől független jelenség a külföldön való elhelyezkedés. Mennyire jelent ez megoldást ebben a szektorban?

Ennek megítélése a munkától, az időtartamtól és ismét az egyéntől függ. Hiszen lehet ez időleges és végleges is, ráadásul nem lehet feltétlen előre tudni az időtartamát. Az oka is két tényezőre vezethető vissza, rosszabbik esetben nem sikerült itthon elhelyezkednie, jobbik esetben már külföldi kutatói vagy gyakorlati képzésbe illetve munkába kapcsolódik be. Ez viszont már azt bizonyítja, hogy van értéke a hazai agrárdiplomának. Ezek arányában nem tapasztalunk jelentősebb eltérést a mezőgazdasági végzettségűek arányában.

– Kardinális kérdés pályaválasztás idején a leendő diploma megszerzésének költsége. Az agrárdiplomának „mi az ára” itt Gödöllőn?

A magyar felsőoktatási intézmények, így a mi egyetemünk is minden olyan jelentkező befogadására és képzésére nyitott, aki megfelelő felkészültség birtokában jelentkezik és eléri a meghatározott minimum pontot. Ők térítésmentesen tanulhatnak. Akik nem érik el azt a teljesítményszintet, amellyel bekerülhetnek az államilag finanszírozott keretszámba, azoknak lehetőségük van arra, hogy saját finanszírozással tanuljanak. Az agrár-felsőoktatásban azonban a másod (és sokad) – diplomások teszik ki a költségtérítéses hallgatók 20-30%-os arányát, mivel épp az elhelyezkedési lehetőségek vagy a már meglévő munkakörök és munkaadók igénylik a további képzést, az újabb diploma levelező szakon való megszerzését. Így összességében a Bsc képzésen hallgatóink 26,9%-a, az Msc képzésen pedig 22,7%-a önköltségen végzi tanulmányait.

+kép 53.ábra

– Nézzük a másik oldalt inkább. Minden ágazatban ismerünk siker sztorikat, amikor a hallgatóra már egyetemi tanulmányai alatt felfigyelt egy „nagy cég”, magának szakmai utánpótlását, a hallgatónak pedig biztos elhelyezkedést biztosítva. Az agrár-felsőoktatásban is van erre lehetőség?

Igen, eddig is volt egy-egy példa erre. Ettől az évtől viszont szeretnénk ezt generálni, ezért az alapképzéseink 2. évfolyamától ösztöndíjprogramot indítunk. A 13 tagú Kari Tanácsadó Testületünkkel közösen választjuk ki a gyakorlati élet, konkrétan a vállalkozók, a piaci szereplők igénye alapján a legtehetségesebb tanulók pályázatai közül azt a 40-50 főt, akiknek segítik kutatói, TDK-s munkájukat, gyakorlati helyet, szerencsés esetben és természetesen a hallgató aktivitását és eredményeit figyelembe véve a jövőben munkalehetőséget is felajánlva. Ez gyakorlatilag a hallgató, a munkaadó és az egyetem közös érdeke is. Erre a megoldásra nyitottak voltak a piaci szereplők is, így a növénytermesztés, gépészet, kertészet, állattenyésztés, tehát minden szakterület képviseltette magát a közreműködésben. Ez anyagi és elhelyezkedési lehetőségeket is jelent, a hallgatói figyelmet és aktivitást egy-egy szakterület felé orientálja, hosszú távon pedig az oktatói munkánkat értékeli és segíti.

– El is jutottunk az oktatói munka mellett a kutatás szerepéig. Az elhelyezkedés egyik – szintén speciális – példája a kari utánpótlás biztosítása is.

A Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar oktatói és kutatói intenzív kutatási és pályázati tevékenységet folytatnak. A Kar számos hazai és nemzetközi kutatóintézettel, egyetemmel, vállalattal tart fenn kapcsolatot, végez közös kutatásfejlesztéseket. Ehhez a kari utánpótlást is gyakran magunknak „neveljük ki”, TDK-sainkat, ifjú kutatóinkat természetesen szívesen foglalkoztatjuk.

Karunk egyik küldetése az élhető környezet megteremtése és megtartása, amihez olyan kutatásokat végzünk, melyek az agrár-környezetgazdálkodást, a vidék- és területfejlesztést, a természetvédelmet szolgálják, de nem hagyják figyelmen kívül az életminőség javítását, a versenyképesség-, az élelmiszer- és jövedelemtermelés feladatait sem.

A megújuló természeti erőforrások, mint alapanyagok, új lehetőséget adnak a környezettudatos és energiatakarékos, a meglévő erőforrásokkal gazdálkodni tudó életmód kialakításához. A mezőgazdaságnak ezért egy új kihívással is meg kell küzdenie: a korábban élelmiszerként/takarmányként termelt növények (vagy azok előállítására használt termőterületek) egy részére ma már az energiaszektor is igényt tart (bioetanol, biodízel vagy más felhasználású biomassza előállítása céljából).