Az alma tárolása

Magyarország legjelentősebb gyümölcskultúrája az alma. Pár évtizeddel ezelőtt közel egymillió tonna almát termesztettünk. Az elmúlt 10 év termésátlaga 586 ezer tonna körül realizálódott, ami a korábbi évtizedekre jellemző termésmennyiség fele. Ez a szám a rendkívül rossz termésbiztonságról árulkodik, ugyanis volt példa 214 ezer és 920 ezer tonna termésre is.

 

De mi az oka a kevesebb termésnek?

Az ingadozó termésmennyiség több okra vezethető vissza, ilyen például az elöregedő állomány, gyakran a szakértelem hiánya és a nem megfelelő növényvédelem. Felmérések alapján a jelen 25 ezer hektárból hozzávetőlegesen 10 ezer hektár idejétmúlt ültetvény. A magas színvonalú, öntözőberendezéssel, jéghálóval felszerelt intenzív művelésű ültetvények mindössze körülbelül 2500 hektárra tehetőek. A korszerű termesztés alappillére a fajtaválasztás, ami meghatározza a termesztési célt, termesztési módot, növényvédelmet. Magyarországon is már rendelkezésre állnak a piacon olyan fajták, melyek az alma jelentős betegségeivel szemben toleránsak vagy akár rezisztensek is.

 

A tárolásról

Az alma az a gyümölcsünk, melytől elvárjuk, hogy a szüretet követően még sokáig fogyasztható és élvezhető legyen. Ma az a tendencia, hogy míg pár évvel ezelőtt a háztartások ládaszámra vették és tárolták be az almát, addig manapság sokkal inkább a kis kiszerelésű, pár kg-os mennyiségek fogynak. Így azonban a nagy egységekben, hosszú ideig tárolt almák váltak általánossá. Ahhoz azonban, hogy a termés még hónapokkal később is élvezhető maradjon, tennünk is kell. Az alma hosszú távú tárolására akkor van lehetőségünk, ha megfelelő, szabályozott körülmények között egészséges gyümölcsöt raktározunk el.

 


1. kép. Glöospóriumos rothadás (forrás: agroforum.hu)


2. kép. Botritisz okozta csészerothadás (forrás: agroforum.hu)

 

Hosszú távú tárolásra azok a berendezések megfelelők, melyekben szabályozható a hőmérséklet, a páratartalom. Általánosságban ennek a kritériumnak a régebbi típusú hűtőházak felelnek meg. Speciálisabb esetben a sejtlégzés szabályozásával, vagyis a tárolóban levő gázok, mint pl. oxigén, szén-dioxid, etilén, mennyiségnek szabályozásával csökkenteni tudjuk a sejtlégzés intenzitását, aminek eredménye a gyümölcs lassabb érése, a sejtek korlátozottabb öregedése. Erre alkalmasak a modern hűtőkamrák, melyeket idegen kifejezéssel ULO (Ultra Low Oxigen) tárolóknak nevezünk. Ezekben a kamrákban a levegő oxigénszintje a normálishoz képest alacsonyabban, 1,5–2,5%-on van, míg a szén-dioxidé magasabban, 1–2,5%-on van beállítva. Ennek a szabályozásnak a hatására az érés szinte teljesen leáll, így hónapokkal később is friss lesz a gyümölcs. Az alma eltarthatóságát nem csak külső, de beltartalmi értékek is befolyásolják. A magasabb savszázalékkal rendelkező gyümölcsök jobban polcon tarthatók. A vastagabb héjú fajták külső behatásra kevésbé érzékenyek, így sérüléseknek jobban ellenállnak. A tárolhatóságot ezenfelül alapjaiban megszabja a fajta. Rövid ideig, 2–4 hónapig tárolható az elstar és jonatán fajta. Hosszú ideig őrzi meg frissességét az idared, jonagold, golden és starking fajta, ezek akár 6–10 hónapig tárolhatók.

 

A tárolt alma betegségei

Vannak olyan betegségek, melyek kártételétől elsősorban nem a vegetáció során kell tartanunk, mert inkább betárolt gyümölcseinket veszélyeztetik. Az alma glöospóriumos vagy más néven keserű rothadása a hosszú időn át tárolt gyümölcsre jellemző betegség. Kezdetben a gyümölcs felületén jelentkezik barna, rothadó folt, mely egyre mélyebb, besüppedőbb lesz. A betegséget több gombafaj is okozhatja, a leggyakrabban a Gloeosporium perennans és Gloeosporium album, míg a Gloeosporium fructigenum kártétele jelentkezik legritkábban. A kórokozók fás részeken maradnak fenn vagy a fán maradt aszalódott gyümölcsmúmiákon, majd innen indítja el a fertőzést. A glöospóriumos gyümölcsrothadás ellen megelőzéssel van lehetőségünk védekezni, fontos a betakarítást követő gyors betárolás alacsony hőmérsékleten.

Hazánkban az egyik legjelentősebb tárolási problémát okozó betegség a botritisz, mely rendkívül széles gazdanövénykörrel rendelkezik. A kórokozó csak a gyümölcsöt károsítja. A Botrytis cinerea okozhat a csésze körül néhány mm kiterjedésű barna foltokat, melyek enyhén besüppednek. A rothadás a foltokra és a közeli szövetekre terjed csak ki, a gyümölcs húsa jellemzően nem sérül, ám az alma piacossága romlik. Súlyosabb esetben a gyümölcs teljes rothadását eredményezi a kórokozó. Jellemzően sebzésekből, kocsánytól és a csészétől indul el a fertőzés, majd az egész gyümölcsre kiterjed, melynek húsa szivacsos állagú lesz és megbarnul.

 


3.kép. Botritisz okozta teljes rothadás (forrás: agroforum.hu)


4. kép. Alternáriás rothadás (forrás: agroforum.hu)

 

A botritisz csapadékos idő esetén már tavasszal, virágzás idején fertőzheti az almát. Fertőzött növényi maradványokon áttelelt kórokozó, nedvesség hatására jelentős mennyiségű konídiumot termel, melyek a bibére és később sebzésre, ill. kocsányra kerülve hatolnak a gyümölcsbe. A betegség fontosságát jelzi, hogy a betárolt gyümölcsök érintkezés útján is képesek megfertőzni egymást, így könnyen alakulnak ki beteg gócok. Helyes agrotechnikával csökkenteni tudjuk a kártételt. A jól szellőzött lomb kialakításával kisebb az esélye a betegség terjedésének és megtelepedésének, ugyanis a száraz idő korlátozza a gombát. Indokolt esetben alkalmazhatók gombaölő készítmények virágzás idején és tárolás előtt. De elsődleges fontosságú, hogy csak egészséges, sérülésmentes gyümölcsöt tároljunk be. A szabályozott légterű tárolók alkalmazása ebben az esetben is hatékony megoldás.

Az alternária nagyon jelentős tárolási betegség az alma esetében. Az Alternaria alternata kórokozó a gyümölcs felületén a kocsány és sebzések körül okoz sötétbarna, besüppedő foltokat, amik a hús barnulását, rothadását is eredményezik. Starking fajtákra jellemző, hogy magházbetegséget idéz elő a gomba. A kórokozó fertőzött növényi maradványokon képes fennmaradni, micéliummal és konídiumokkal egyaránt. Vegetációs időben innen indul el a fertőzés. A konídiumok a gyümölcsre és kocsányra kerülnek. Starking fajtáknál gyakori a bibecsatornákon keresztül történő behatolás. Leggyakrabban tárolás alatt a lenticellákon keresztül jutnak a konídiumok a gyümölcsbe. Védekezésre a szabályozott légterű tárolók nyújtanak lehetőséget.

Nem szabad szó nélkül elmennünk az alma penicilliumos gyümölcsrothadása mellett sem. A kék vagy zöld rothadás néven is ismert betegség hasonlóan széles gazdanövénykörrel bír, mint a botritisz. A kórokozó az érett gyümölcsök kedvelője, almafajták közül sem válogat. A kártétel elég jellegzetes vizenyős foltokkal kezdődik a gyümölcs héján. Gyorsan nagyobbodik, nem csak széltében, mivel az alma húsa is elrohad, hasonlóan vizenyős állagú lesz. A betegség következtében a héj könnyen felreped, majd ezek mentén alakul ki a kékes-zöldes színű konídiumtartó gyep is. Penicillium expansum fertőzött növényi maradványokon képes fennmaradni, mind szabadföldön, mind pedig a tárolóban. A betegség elsősorban sebparazita, így mindenképpen kerülni kell a sérült termés betárolását. Túlérett gyümölcs esetében azonban nincs szüksége mesterséges nyílásra, fertőzni enélkül is tud. Az almán belül már micéliummal terjed, viszonylag gyorsan, a konídiumképződés szinte folyamatos és nagyszámú, ezért jelentős fertőzési veszélyt jelent. Az egészséges és nem túlérett gyümölcs betárolása az elsődleges megelőzés.

 


5. kép. Fekete alma és penicilliumos rothadás (fotó: Kálmán Anna Léda)


6. kép. Fekete alma (fotó: Kálmán Anna Léda)

 

A tárolási betegségeket taglalva mindenképpen meg kell említenünk a moníliás gyümölcsrothadást is. A betegség nem csak szabadföldön tud gondot okozni a gazdáknak, tárolókban sem kíméli a termést. A fertőzés kialakulásáért a Monilia fructigena és Monilia laxa tehető felelőssé. A kórokozó sebzésen keresztül képes megfertőzni a gyümölcsöt, de érintkezés útján, paraszemölcsökön keresztül is lehetséges a terjedése. A sérülés körül egyre növekvő, barna folt alakul ki, mely akár az egész almát elboríthatja. A M. fructigena fertőzése esetén a rohadó folt felületén a penészgyep koncentrikusan, míg M. laxa-nál elszórtan helyezkedik el. Kimondottan a tárolás során jelentkező tünet az alma teljes elfeketedése, melynek következtében szivacsos állagú, barnás-feketés színű lesz az egész gyümölcs. Ez az állag akkor is változatlan marad, ha kiszáradás következtében megaszalódik a termés. A monília szempontjából optimális a magas hőmérséklet és páratartalom. A kórokozó fertőzött növényi maradványokon, de főleg a gyümölcsmúmiákon képes fennmaradni, ezért ezek eltávolítása mind a fákról, mind pedig a tárolóból hatékonyan csökkentheti a fertőzés kialakulását. Továbbá rovarkártevőktől és betakarítás okozta sérülésektől mentes alma betárolása a kívánatos.

 


7. kép. Monilia fructigena tünete körtén (fotó: Kálmán Anna Léda)

 

A tárolás során keletkező veszteségek gyérítésére alkalmazhatók gombaölő készítmények, melyeket vegetációs idő alatt, betakarítás előtt kell kijuttatni. Fontos figyelemmel lennünk az élelmezés-egészségügyi várakozási időre. Fungicidek alkalmazásakor minden esetben a felhasználási feltételeknek megfelelően kell eljárni, és a beavatkozást más készítményekkel szükséges kiegészíteni.

Kálmán Anna Léda
növényorvos

Alternaria betegség botritisz eltarthatóság fertőzés fungicid glöospórium gyümölcs gyümölcskultúra hőmérséklet ingadozó termésmennyiség páratartalom rothadás tárolás tárolási betegség ULO veszteség