Az éghajlati stressz szerepe és mérséklésének lehetőségei

Napjainkban tanúi lehetünk olyan klimatikus folyamatoknak, amelyek nem csak a Kárpát–medencében, de globális szinten is egyre intenzívebb időjárási szélsőségeket eredményeznek. Ez a folyamat hatással van nem csak saját egészségünkre (frontérzékenység, légúti megbetegedés stb.), de a mezőgazdaságra is, ahol talán a legnagyobb volumenű behatást tapasztalhatjuk.

Gondoljunk csak az utóbbi évek egyenetlen csapadék-eloszlására, a jelentősen megnövekedett hőség- és forró napok számára, vagy a kora tavaszi fagyokra, jégeső okozta károkra. Talán a témakör vizsgálatakor az agrárium helyzete a legkényesebb téma, hiszen ez szorosan összefügg a jövőbeli élelmiszer-ellátással. Írásomban e jelenségeket veszem górcső alá, és egy viszonylag új megközelítéssel kívánok megoldást találni a változott, vagy éppen változóban lévő időjárási anomáliák eredményezte termelési viszonyokra.

Éghajlat

Ahhoz, hogy értelmezni lehessen az éghajlati stresszkörülmények mértékét, nélkülözhetetlen rövid kitekintést tenni hazánk klímájára. Egységesített szoláris rendszert tekintve, Magyarország területe a mérsékeltövben fekszik. Jellemzése viszont nem ilyen egyszerű. Elhelyezkedésének és geomorfológiai viszonyainak köszönhetően klímáját egyaránt befolyásolja a csapadékos, de kiegyenlített hőmérsékletű óceáni, a száraz és szélsőséges kontinentális, és a télen enyhe és csapadékos, nyáron meleg és száraz mediterrán éghajlat. Éppen ezért viszonylag kis területe ellenére változatosnak tekinthető hazánk időjárása.

Évszakok szélsőségei

A szélsőségek tehát a fent említettek tudatában szintén nehezen kategorizálhatóak. Ki gondolta volna például, hogy idén novemberben 25oC feletti hőmérsékletet mérhetünk? Ettől függetlenül az eddigi tapasztalatok alapján, évszakok szerinti lebontásban leírhatóak a gyakori kárfaktorok.

Az 1-es táblázatban jól elkülöníthetőek a jellemző éghajlati stresszek. Úgy gondolom, pontos meghatározásukhoz érdemes részletesebben megismerkedni a témával.

Tavasszal a már sokat említett eklektikus időjárás miatt a növények tenyészidőszaka nagy valószínűséggel megváltozik, így a fejlődési időszakok eltolódnak. Ez azt jelenti, hogy a korai fagyok sokkal intenzívebb károkat vonnak maguk után. A túl korai felmelegedés szintén megzavarja a növény nyugalmi állapotát, ezért a szokásos április végi, májusi lehűlés még nagyobb stresszt okoz például a virágzó gyümölcsfáknak. Ugyancsak hatalmas problémát eredményezhet – a kvázi eltűnőben lévő tavaszi időjárás miatt – a vetési idő rövidülése.

Nyáron legnagyobb „ellenség” az aszály, ami jelentős terméskiesést vonhat maga után. Emellett az egyeletlen csapadékeloszlás is veszélyes tud lenni számoskultúránk számára. További monumentális károkat okozhat a jégeső. A jégverés során legyengült növény sokkal fogékonyabb lesz a betegségekre, így a fejlődésében is jelentős elmaradást eredményezhet.

Az őszi időszakban problémát jelenthet a megnyúlt vegetációs időszak vagy éppen a korai fagyok. De idén többen tapasztalhatták a rekord hosszúságú csapadékhiányos időszakot, mely a növények kelésében okozott problémát. Időjárási körülményektől függően a vetési-aratási időszakok is jelentősen megváltozhatnak.

Igaz, ritkábban, de téli hónapokban a hótakaró nélküli fagy veszteséget is idéz elő. A hóborítottság –mely egyre ritkább az utóbbi években – hatásárára a növény bizonyos védelmet kap a fagyokkal szemben. Természetes szigetelőként, a hótakaró alsó határán jelentősen magasabb a hőmérséklet, így segítve a növény áttelelését. Ennek hiánya a talaj számára sem kedvező, ergo a földmunkába fektetett idő, pénz és energia is kárba veszhet (Mika J., 2011.).
A fenti problémákra többféle megoldás létezik. Környezettudatos gazdálkodók révén figyelmet kell fordítani arra, hogy lehetőségeinkhez mérten a saját élőhelyünk szennyezését és károsítását mi is csökkentsük. Az antropogén hatások tagadhatatlanul negatív irányba vezetik saját mikro- és makrokörnyezetünk egészségét. A földi populáció viszont folyamatosan nő. Olyan lehetőségeket kell keresni, melyek az agrárium számára segítség, de magunkra nézve nem károsak. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a jelenlegi viszonyok egy nehezen visszafordítható vagy esetleg visszafordíthatatlan folyamat részei. Ez esetben alkalmazkodni kell az újuló normákhoz.

1. táblázat: Mika J (2011) alapján

Alkalmazási technikák

Gazdák körében köztudott, hogy egy éves termés eredményét három nagy tényező alakítja: a rendelkezésre álló agrártechnika, a talajviszonyok, és az időjárás. Ezek közül a legkönnyebben az agrártechnika befolyásolható. Mindemellett napjainkra lehetőségünk van arra, hogy a másik két komponenst – ha nem is 100%-ban, de – módosítsuk (Mika J., 2011).

Igaz, a történelem során léteztek már kísérletek egyes anomáliák kiküszöbölésére. Vegyük példának az öntözéses fölművelést vagy a vetésforgót, melyek a régmúlt megoldásai voltak. Véleményem szerint a mai kísérletek viszont nem kizárólag a külső tényezőket, hanem magát a növényt és a stressztűrését befolyásolják. Ide sorolhatók azok a nemesített fajok, melyek már szárazság- vagy téltűrőbbek, mint társaik. Másik lehetőség a vetési idő kitolása, a már fentebb említett okok miatt. Ez viszont veszélyekkel járhat, ugyanis az időjárási szélsőségek ellen igazi védelmet nem nyújtanak.

Organikus eredetű biostimulátorok

A gyors reagálás érdekében érdemes biostimulátorokat is kijuttatni. Az aminosavak szerepe a mezőgazdaságban megkérdőjelezhetetlen. Növények képesek mind a 20 féle aminosavat szintetizálni, de ez elég hosszas folyamat, ami jelentős erőtartalékot felemészt. Ha komplex, aminosav-tartalmú lombtrágyát permetezünk, akkor a növény időt és energiát spórol, így könnyebben és gyorsabban előállítja a számára nélkülözhetetlen fehérjéket, enzimeket. Ezzel segítjük a gyorsabb fejlődési, érési folyamatot, illetve átsegítjük a növényeket a stresszhelyzeteken. Az aminosavak nemcsak a fehérjék építőelemei, hanem kiindulási anyagai, közreműködői számos szerves vegyület (pl. hormonok, vitaminok) szintézisének. Hormonok elővegyületeiként hatással vannak a sejtosztódásra és a fejlődésre, amely gyorsabb növekedést eredményez. Az aminosavak segítik a pollentermelődést, a megtermékenyülési idő csökkenése növeli a gyümölcsberakódás lehetőségét. Emellett komplexképző hatásuk miatt lehetővé teszik, hogy egyes elemek gyorsabban szívódjanak fel, és növényen belül is növekedjen a szállítási sebességük. Az aminosavak antioxidáns hatásuk révén védenek a stressztől, erős besugárzás során a növényt érő negatív hatásoktól. Néhány aminosav közvetlenül részt vesz az érésben, befolyással van az ízre, aromára és a gyümölcsök piros színére.

Fel kell ismerni azt a lehetőséget, hogy a növény saját védelmét, ha úgy tetszik, immunrendszerét erősítsük. Egyes lombtrágyák, biostimulátorok, növénykondicionálók ehhez kínálnak természetes, környezetkímélő és szélsőséges időjárási helyzetekben is biztos segítséget. Világszinten egyre elterjedtebb és elfogadottabb az a tény, hogy használatuk nem csak az időjárási stresszel szembeni ellenállásra, de terméshozam növelés elérésére is alkalmas. A Liebig-minimum sokak számára egy ismert tétel, mégis úgy gondolom, nem kellően elfogadott a fontossága. Egy növény csak annyira erős, amennyire a számára rendelkezésre álló tápanyagokat hasznosítani tudja. Erre nyújtanak megoldást a humuszanyagot tartalmazó termékek. Mit is takar ez pontosan?

A humuszanyagok javarészt az elhalt növényi eredetű maradványok bomlása, majd humifikációja során, megfelelő közegben, természetes úton képződnek. Előfordulásuk barnakőszénben, lignitben, és tőzegben a leggyakoribb. Humuszanyagnak minősülnek a huminsavak, a fluvosavak és a huminanyagok. Mai ismereteink szerint a legjobb minőségű huminsavak tőzegből kinyerhetők.

Fulvosavak szerkezete

Nélkülözhetetlen szerepük van a növény tápanyag-gazdálkodásában, a mikro- és makroelemek felvételében, ezek bazipetális és akripetális mozgásában. Oxigénszállító hatásuk a növény egész anyagcseréjét segítik. Lombtrágya formájában a fulvosavak például maradéktalanul képesek bármilyen PH-érték mellett felszívódni. A levélfelület felső epidermiszén átjutva egészen a sejtfal membránjait megcélozva segít bármilyen stresszfaktor során.

A huminsavak és fulvosavak előnyei

• Növeli a klorofiltartalmat, ezzel fényszegényebb időszakban is aktivizálja a fotoszintézist.
• A sejten belül redukálódik a protoplazma-viszkozitás, nő a növény nedvességállománya, ezzel képes befolyásolni a szárasságtűrést.
• A fulvosavak hordozóként funkcionálva képesek belépni a sejtfalba, ezzel segítve a kontaktszerek hatását.
• Vele együtt kijuttatott tápanyagok adszorpciós kötésekkel kapcsolódnak a huminsavakhoz, így segítik bármilyen hiánytünet kezelését.
• A fulvosav természetes antivirális és antibakteriális hatású.
• A mikroelemek arányai, valamint a fulvosav, indirekt módon erősítik a növény immunrendszerét.
• A természetes fulvosav növeli a gyökértömeget, és javítja a gyökér regenerálódóképességét.
• A fulvosav mint a természet egyik legerősebb elektrolitképzője gyorsítja, javítja az anyagcsere-folyamatokat.
• A fulvosav és a mikroelem-komplexek növelik a kloroplasztiszok aktivitását, így a növény fényszegény helyeken is jobban hasznosítja a fényt.

Összegzés

A mai időjárási viszonyok jelentősen képesek negatív irányban befolyásolni a mezőgazdaságot. Többféle védekezés lehetséges, de mindenképpen fontolóra kell venni, egy természetes, élőhelyünket és környezetünket nem károsító, de működő lehetőséget. A huminsavat tartalmazó lombtrágyák hatékony védelmet, és magasabb terméshozamot nyújtanak megfelelő használat mellett. Ahogy Dr. Linus Pauling kétszeres Nobel-Díjas kémikus mondta: „……nincs az élő szervezetnek az a megbetegedése, ami ne lenne visszavezethető valamely mikroelemek hiányára…..”

(A források a szerkesztőségben elérhetőek.)

Tánczos István, Bödör Bence