Az őszi káposztarepce tápanyagellátása tavasszal

Az őszi káposztarepce termesztésének egyik legfontosabb technológiai eleme a tápanyag ellátás. Ennek egyik oka, hogy a növény rövid időn belül óriási zöld tömeget növeszt a tavaszi vegetáció indulása után, amihez építő elemekre, például a zöldtömeghez nitrogénre, a szár felépítéséhez, szilárdításához és az intenzív fotoszintézishez pedig nagy mennyiségű káliumra van szüksége.

A makroelemeket kellő mennyiségben csak az alap- és fejtrágyával tudjuk biztosítani, míg a mezo- és mikroelemeket (amelyekből nagyságrendileg kevesebbet igényel a repce, viszont szinte „percnyi” pontossággal kell rendelkezésre állniuk) lombtrágyák használatával.

A vetés előtt illetve a tavaszi induláskor kijuttatott műtrágyák hasznosulása függ a termőtalaj állapotától, annak tápanyag-szolgáltató képességétől. Ha a körülmények kedvezők, akkor a tápelemek jól hozzáférhetők, a repce kellő mennyiségben tudja azokat felvenni. Ha a feltáródást bármi gátolja (pl. szárazság vagy éppen belvíz), akkor a hiányzó mennyiséget, de legalább egy részét, lombon keresztül tudjuk csak pótolni.

A következő ábrán látható, hogyan alakul a repce tápanyag felvételi dinamikája a vegetáció során a különböző mezo- és makroelemeknél.

Forrás: Yara

A repce tavaszi regenerálódásához a vegetáció indulásakor nagy mennyiségű és könnyen felvehető tápanyagokat igényel. Az ábrán is látható, hogy kiemelkedően magas a kálium és a nitrogén igény. A nitrogén a fehérjeszintézishez szükséges alapelem, amelyet a legnagyobb mennyiségben a tavaszi vegetatív fejlődés idején vesz fel a növény. Elegendő mennyiséghez csak a gyökerén keresztül tud hozzájutni, de bizonyos az esetlegesen kieső kisebb mennyiséget pótolhatjuk lombon keresztül is. Erre alkalmasak a különböző nitrogén oldatok és magas nitrogén tartalmú lombtrágyák.

A kálium elsődleges fontosságú a fotoszintézishez, kedvezően hat a növények vízháztartására és szárazságtűrésére, valamint növeli a szár szilárdságát. A talajban a kálium kötött formában általában megfelelő mennyiségben megtalálható. A problémát az jelentheti, ha az oldatba jutása korlátozott (pl. szárazság, tömörödött, levegőtlen talaj), illetve a növény hirtelen megnőtt igényét a feltáródás üteme nem képes követni. Ezért mindenképpen fontos, hogy a vegetáció indulásától lényegében a virágzás végéig folyamatosan biztosítsunk káliumot a repce számára.

Érdemes még megemlíteni a repce kénigényét. Sokan elmondták már, hogy amióta az iparvidékeken a füst hatékony szűrésével erősen visszaesett a kénkibocsátás, az üzemanyagok kéntartalmának csökkentésével pedig a gépjárművekből sem jut a légkörbe több, ezért a talajokba is kevesebb kerül a levegőből. Ezt a hiányt kell pótolni az olyan igényes növények számára is, mint a repce. A kén elsődleges szerepe, hogy aminosavak illetve fehérjék alkotóeleme, ezért hiányában fontos élettani folyamatok működése válik problémássá.

A mikroelemek vegetáció során történő felvételének dinamikáját mutatja be a következő ábra. A grafikonon is látható, hogy itt is a tavaszi vegetatív fejlődés időszakában van a legintenzívebb felvétel, tehát a repce harmonikus tápanyag ellátása ilyenkor nagyon fontos feladat.

Forrás: Yara

A mikroelemek közül a repcénél a bór szerepére hívják fel legtöbben a figyelmet. Az őszi időszakban a télállóság miatt nagyon fontos, hogy ez az elem rendelkezésre álljon, tavasszal pedig a virág szerveinek kifejlődésében és a megtermékenyítésben játszott szerepe kerül előtérbe. A repce a vegetáció tavaszi indulásától folyamatosan igényli a bórt. A szükséges mennyiséget (a tápanyag talajban való felvehetőségétől függetlenül) érdemes lombon keresztül biztosítani. Amire feltétlenül ügyeljünk, hogy a virágzás kezdetekor a bór már rendelkezésre álljon a növényben, azaz a kijuttatása már szárba induláskor megtörténjen, majd a virágzás végéig folyamatos legyen.

A mikroelemek közül érdemes említést tenni a mangánról és a cinkről.

A mangán a magnéziumhoz hasonló viselkedésű és szerepű tápelem. Magas pH-jú, levegőtlen talajokban gátolt a felvétele, viszont savanyú közegben toxikus mértékben felhalmozódhat. Kiemelkedő fontosságú a növényi növekedésben és a nitrogénforgalomban játszott szerepe.

A cink a talajaink nagy részében elegendő mennyiségben megtalálható, viszont erősen kötődik az agyagásványok rácsaiban, illetve a magas P-tartalom hatására nehezen oldható formába megy át, ezért a növények nem tudják felvenni. A cink egész sor enzim alkotóeleme, így az élettani folyamatok zavartalanságához nélkülözhetetlen.

A fenti grafikonon látható, hogy a repce mangán és cink felvétele/igénye a virágzás idején ugrásszerűen megnő. Ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban gyorsan felvehető és egyből hasznosítható formában kell rendelkezésre álljanak, hogy ne alakuljanak ki a hiánytünetek, illetve a létfontosságú enzimek működése megfelelő legyen.

Záró gondolatként érdemes néhány szóban említést tenni a tápelemek felszívódását és hasznosulását segítő anyagokról, amelyek a zökkenőmentes tápanyag ellátásnak nélkülözhetetlen elemei.

Felhasználásuk a tápanyaggazdálkodás szempontjából a következő esetekben indokolt:

· a lombon keresztül kijuttatott tápanyagok (és növényvédő szerek) jobb hasznosulását segítik mint ún. organikus kelátképző anyagok (pl. huminsav, fulvosav, aminosav);

· a növényeket ért abiotikus- és biotikus stresszhatások megelőzése és kezelése;

· az élettani folyamatok serkentése, aktivizálása segíti az építő folyamatokat (pl. növekedés, fehérjeszintézis, olaj- és cukortartalom);

· a fehérjeszintézis beindításához és „felpörgetéséhez” építőelemeket biztosít (aminosavak);

· a tápanyagfelvétel javítás a gyökértömeg növelésével (huminsavak);

· a növekedés, fejlődés serkentése hormonális módon (algák).

A növénytermesztés hatékonyságát, a kiadott input anyagok veszteségmentes felhasználását és a növények gyors tápanyag reakcióját hivatottak segíteni a különböző biostimulátorok. Ezek technológiába illesztése a mai modern növénytermesztés egyik legfontosabb feladata. A különféle növénykondicionálók hatásmechanizmusát pontosan megismerve lehetséges ezek okszerű alkalmazását a magasabb termésátlagok és a jobb termésminőség szolgálatába állítani.

Pais István