A szántóföldi zöldségtermesztés nagy előnye, hogy rövid tenyészidejének köszönhetően a búzatermesztéshez képest többszörös hasznot jelent, hisz egy szezonban többször is betakarítható. Ám a rizikó is többszörös, hiszen a feldolgozók minőségi követelményei a termesztésből kizárják a hibázás lehetőségét. A növények minőségi fejlődéséhez elengedhetetlen a pontos növényvédelem, a tápanyag- és csapadékellátás pedig csak optimális feltételek mellett biztosítható. A dél-békés megyei Szarvason a nagyon magas napsütéses órák számának köszönhetően az adottságok kedveznek a zöldborsó termesztésének, amit a Geomark Kft. munkatársai immár két évtizede precízen el is végeznek.
– Ez egy társas vállalkozás, amit az akkorra már majdnem teljesen felszámolt Dózsa TSZ vezetőségi tagjai közül hatan alakítottunk meg 1993 októberében – meséli az előzményeket Tóth Imre ügyvezető. – A kárpótlási törvény idején a 90-es években volt egy mély morális és gazdasági válság, ami az agráriumra is rányomta a bélyegét, és mi akkor vágtunk bele, majdnem kényszerből. Először 500, aztán 1000, most olyan 2500 hektár területen gazdálkodva. Az első 2-3 évben bukdácsoltunk, ez volt az az időszak, amikor az ember kitapasztalta, hogy mi a módi, de sikerült minden évet nyereségesen zárnunk, és mert mindent az utolsó fillérig visszaforgattunk alapgépek, földterületek vásárlására, egy viszonylag töretlen fejlődés lett az eredmény. Akkoriban nagyon nagy gondot jelentett a finanszírozás: a banki kamatok magasak voltak, a cégeket pedig még nem minősítették be – hiszen kétéves cégeket lehetetlen is, nem volt sem eszközállomány, sem vagyon, és úgy kellett gazdálkodni. Az állami támogatás csak később jelent meg, a felvásárlók nem ismertek bennünket, és mi sem ismertünk senkit. Szájhagyomány útján terjedtek az információk arról, hogy kik a rendes, fizető cégek. Ez volt a 90-es évek közepéig, amikor több aszályos év is volt egymás után, mi pedig elkezdtünk az öntözésben gondolkodni és megerősíteni a szántóföldi zöldségtermesztést. Fokozatosan vetették meg lábukat a külföldi tulajdonú feldolgozók, mert rádöbbentek, hogy Magyarországon van értelme megfinanszírozni a termelőket. Ezek a multik adtak kis termelői támogatásokat, és a bevitt végterméket is kifizették, ami viszonylag biztos piacot jelentett, hiszen hiába termel valaki nagyon jól vagy ügyesen, ha utána nem tudja eladni. Nekünk a Bonduellel van hosszú évek óta tartó kapcsolatunk. Ez a cég szintén komolyan vette a magyarországi jelenlétét, és előbb Nagykőrösön, aztán a hozzánk közel lévő Békéscsabán fejlesztett.
Így a megtermelt zöldborsót is hozzájuk juttatják el?
– Igen. Szarvason, Dél-Békés megyében a napsütéses órák száma nagyon magas, ezért az ország egészéhez képest hamarabb tudunk vetni, ezt kihasználva nekünk nagyon korai a zöldborsónk. Ami március elején a talajba kerül, nyár elején már betakarítható, és utána még vetünk csemegekukoricát vagy zöldbabot. A munkacsúcsokat is szét tudjuk húzni, így két szezonon tudunk aratni és vetni. Ez a rendszer már évek óta jól működik, de meg kellett tanulnunk a gyorsaság fontosságát. Azt, hogy nem szabad várni, mert egy-két napon is sok múlik. Ehhez nagyon nagy szakmai felkészültség és megfelelő emberi háttér kell.
A gyakorlatban ez miként mutatkozik meg?
– A gyár nagyon szigorúan megadja a vetési ütemtervet – például 1000 ha borsót kiad 32 termelőhöz, minimum 3 fajtából, ami már legalább 100 féle vetési ütemet jelent. Így már februárban tudható, hogy például június 6-án milyen fajtából mennyit visznek be feldolgozásra. Megkapjuk a fajtát – mi mindig korait -, annak a tenyészidejét, és hogy a fejlődéséhez milyen hőösszeg kell. Az utánunk jövő termelők már lehet, hogy hosszabb tenyészidejű fajtával dolgoznak, ők az aratással és az egyéb munkálatokkal is jobban ráérnek, aztán be kell rotálni a mennyiséget, mert a gyárnak nagy baj, ha azért kell leállnia, mert nincs alapanyag, és mi sem tudunk mit kezdeni a zöldborsóval, ha ránk öregszik, mihez 1-2 nap is elég. Az időjárás még beleszólhat, és összecsúszhatnak az egyes fajták – egyik hamarabb beérik, mint kéne -, de nagy átlagban szépen lemodellezhető a folyamat. A hőösszeg-igényt naponta mérjük, így tudható, hogy a borsónak a vetéstől a betakarításig van mondjuk 90 napja, ami alatt bizonyos hőösszeg összejön (ez lehet 88-92 nap), mert a következő 92-94 nap után már az aratási ideje jön a 96-98 nap között, ez többnyire a genetikai potenciától és a talajtól függ. A fajta és annak tenyészideje, valamint a hőösszeg tehát adott, azt, hogy milyen tápanyagot és növényvédelmi kezelést adunk, mikor és milyen dózisban, szintén be kell tartani, de azt, hogy milyen mélyre vetjük el, milyen géppel vagy hogy öntözünk-e, az már a mi felelősségünk.
Mekkora területen termesztenek?
– A borsót 150 hektáron, a másodvetés már szakaszokra van osztva, 50-100 ha között.
Milyen növényeket termesztenek még?
– Van egy gabonabázis (kalászos, őszi búza és árpa), durván 1000 ha-os területen, 500 ha őszi káposztarepce, 150 ha borsó, 50 ha zöldbab, 300 ha hibridkukorica, 300 ha napraforgó, 50 ha cukorrépa és egyebek, egy kis lucerna, a zöldítő program keretében van ugaroltatott területünk is.
Milyen változásokat tapasztal a termesztési folyamatban?
– Azt gondolom, hogy együtt kell élni a természettel, mert a természet sokkal erősebb, mint mi vagyunk, és valahogy kevésbé belenyúlni a folyamatokba, mint amennyire tesszük. Mert a természet észjárását csak részben tudjuk követni. Azt látom, hogy a globális időváltozás most már nálunk is kézzelfogható. A hektikusságok, a kilengések gyakoriak. Ha a nyár nagyon korán bejön, és júniusban van 37 fok, a növény hamar öregedni kezd, mások a biokémiai folyamatai, de a rovarok és a levélbetegségek is fejlődésnek indulnak, és a gombák gyakorisága is sokkal erősebb. Aztán jöhet egy nagy lehűlés, majd újra csapadék. Erre nehéz felkészülni, a növény még több törődést igényel. Lehet, hogy többször kell belenyúlni, és ez nem jó, mert nagyobb környezetterhelést jelent. Felborul a növény életfolyamata, a rovarok is gyakrabban jönnek elő. Az unió rengeteg növényvédőszer-hatóanyagot kivon, ami növényvédelmi oldalról biztos logikus, csak helyette még nincs új, vagy az nem olyan hatékony. A klímaváltozás miatt évről-évre újabb rovarféleségek jelennek meg. Minden oldalról: a melegebbet és a csapadékot kedvelő rovarok is. Nehéz felkészülni, mert nem lehet tudni, hogy jövőre mi lesz.
A szigorú termesztési feltételeknek milyen technikai megoldásokkal tudnak megfelelni?
– A legkorszerűbbel és a leghatékonyabbal, ami szembemegy a munkaerőlétszámmal. Lehet, hogy mai szemmel nézve a mi cégünk nem jó, mert kevés munkásnak ad megélhetést, nekik azonban biztosat adunk. Tehát mi nem tudunk nagy létszámú fejlesztéseket végezni, mert a hatékonyság és a létszám nincs együtt. Az ember azért vesz nagyobb kombájnt vagy bármilyen gépet, mert az hatékonyabban dolgozik, de abban nem ül 2-3 ember. A gépiparban is legalább akkora a fejlődés, mint az autóiparban, csaknem követhetetlen a technológiai változás. Szinte félévente újabb és újabb gépek jelennek meg, olyan fejlettséggel, aminek ütemével a munkaerő szakértelme nem tud fejlődni. Nem hiszem, hogy ez ennyire szükséges.
Milyen szempontok alapján választanak?
– Márkahűek vagyunk, mert bár az a cég is ugyanilyen dinamikusan fejleszt, de azt már tudjuk milyen, ismerem a szakszervizét, és van valamilyen bizalom. A legjobb márkákat vesszük, mert annak megfelelő a műszaki háttere, ugyanis mi annyira ki vagyunk hegyezve a munkálatok pontos elvégzésére, hogy műszaki meghibásodás miatt nem csúszhatunk, mert a Bonduellt nem érdekli, hogy hogyan, mert ha nem is percre, de órára pontosan kell vinni a terményt, mert ott meg várják. Nincs olyan hibázási lehetőség, mint más növénynél.
A termesztésben hol lát még fejlődési lehetőséget?
– A tápanyag-visszapótlás terén mindenképp. A növényt hagyományos értelemben ősszel műtrágyázzuk, utána nem, de ezek az intenzív kultúrák igénylik a harmonikus tápanyagellátást. Az intenzíven, sokk-szerűen kapott tápanyagot nem bírják elviselni, ezért kisebb adagokban, de folyamatosan adagoljuk a levéltrágyát, mikrogranulátumokat és talajkondicionálókat. A hőmérsékletet nem tudjuk befolyásolni, a csapadékot még úgy, ahogy, de egy óriási esőt semmiképp nem tudunk kivédeni. Az aszályt igen, mert öntözünk, de ha rájön egy 40 fokos meleg, nincs az a technológia, ami ez ellen bármit is tehetne. Ha a növény kellő kondícióban van, ezeket az esetleges szélsőségeket jobban át tudja vészelni, akár 40 fokban három hétig is kibírja.
Erre is lehet ütemtervet építeni?
– A cégek kiadják, hogy melyik növénynek mikor milyen tápanyagra van szüksége, amit mi ki is adagolunk, de az időjárási körülmények beleszólnak a növény általi felhasználás mértékébe. Ezt lehetne mérni, és elképzelhetőnek tartom, hogy ennek vizsgálata a termesztési folyamat következő mérföldköve lesz. Levélanalízisnél egy hét múlva ugyan látjuk, hogy miben van hiány, de akkor az már – például a zöldborsó esetében – nem aktuális. A növényekben még sokkal nagyobb az a potenciális termőképesség, mint amit ki tudunk hozni belőlük, és azt meg lehetne találni, hiszen a talaj az adott, a növény is adott, a hozamok pedig ilyenek.
Mire fontos különösen odafigyelni?
– Ma a világban nagyon nagy a bizonytalanság. A jó irány az, hogy jó szakemberekkel kell dolgoznunk, jó gépekkel, meg mindig ott kell lenni a piacon, és fülelni, hogy mit mondanak, mi az, ami a következő évben kapaszkodó lehet. Ehhez rutin kell, megérzés, szakember- és eszközellátottság, jó adag szerencse, meg rugalmasság és főként megbízhatóság. Mert amit mi bevállalunk, azt minden körülmények között megpróbáljuk betartani, és ugyanezt a partnereinktől is elvárjuk, mert az elmúlt több mint húsz évben sok vargabetű után már megtanultuk, hogy kiben mennyire lehet bízni. Ez már emberi kapcsolat és felkészültség kérdése.
Az elmúlt két évtized során mennyit változott ez a világ? Élesebb szeműnek kell lenni?
– Azt szokták mondani, hogy kétféle parasztember van: szorgalmas meg lusta. Ügyeskedők mindig vannak, mert kihullanak, de aztán újraképződnek. Ahhoz már elég jó orrom van, hogy azokat kiszimatoljam. Akinek van egy kis rátermettsége, szorgalma, tapasztalata, az biztos, hogy ebben a szakmában is előre tud jutni.
Miben változott a cég működtetésének folyamata? Másképp kell dolgozni? Másképp tárgyalnak, másképp kötik az üzleteket?
– Amit látok, hogy a világ sokkal gyorsabb. Nekem sokkal gyorsabban kell döntést hoznom, mint ezelőtt 10 évvel, vagy amikor még nem volt e-mail, mobiltelefon se nagyon, és egy árajánlat több napig tudott várni. Most nem. Eladásban a multiknak naponta van árközlésük, és délután 2-ig el kell döntenem, hogy eladok vagy veszek, mindezt persze milyen áron. Nekem is az a gondom, hogy tengernyi információ kell a jó döntéshez, így a napomnak egy bizonyos része az információ begyűjtésével telik. Az már egyéni kérdés, hogy például 98 információból a jót választom ki vagy 120-ból a rosszat. Az biztos, hogy tíz évvel ezelőtt nem dolgoztam ennyit, és nem kellett annyit egy-egy feladatra koncentrálnom. Lerövidültek a határidők, szinte egy órán belül kell döntenem, kérdésekre választ adnom, és én is ugyanezt követelem. Ha pedig nem adnak választ, lépek tovább. Rá is kell érezni erre, a sikeres eredményekhez pedig a kockáztatások közepette néha kell egy kis vagányság és merészség is.
Csomós Éva
