Bürokráciacsökkentést hozhat a már készülő erdőtörvény-módosítás

Hamarosan indul az erdőtörvény átfogó módosítása. Bitay Márton, a Földművelésügyi Minisztérium állami földekért felelős államtitkára a Magyar Hírlapnak adott interjúban kiemelte: alapos egyeztetésekre lesz szükség arról, hogyan lehet megteremteni az erdőgazdálkodásban az összhangot a természetvédelem, a gazdasági érdekek és a közjóléti funkció között. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elmarasztaló jelentésével kapcsolatban leszögezte: minden becsületes erdészért és erdőgazdaságért kiállnak.

Pontosan mire kell gondolnunk, amikor az erdőtörvényről beszélünk?

Minden szakmának van egy alaptörvénye. Az erdészeknek és az erdőnek ez a törvény adja meg azok működésével, védelmével kapcsolatban az összes intézkedés jogszabályi hátterét. Általános zsinórmértéke az ésszerű természetvédelem, amely alapfeltétel a 21. században. Fontos a fenntarthatóság figyelembevétele, a magyarországi erdőterületek növelése, valamint a gazdasági, közjóléti és védelmi funkciók összhangjának megteremtése. Bonyolult, hosszú távú hatásokat kiváltó törvényről van szó, nem utolsó sorban pedig arról a százezer emberről, akinek közvetve vagy közvetlenül megélhetést adnak a magyar erdők.

Miért szükséges új törvényt alkotni?

A szakma 2012 óta dolgozik a törvény megújításán. Fontos megjegyezni, nem új törvényről, hanem alapos módosításról van szó. A jelenleg hatályos jogszabály tehát nem rossz, de sok mindenben változtatásra szorul, s ezt a társadalmi, erdőtulajdonosi, környezeti és technikai szempontok figyelembevételével szeretnénk elvégezni. Egyszerűbb, kevésbé bürokratikus jogszabályt szeretnénk, amely jobbá teszi az erdőgazdálkodók, az erdőtulajdonosok és az erdővel turistaként találkozók életét. A bürokráciacsökkentés hatalmas segítség a csaknem egymillió hektárt kezelő magán-erdőgazdálkodóknak és a huszonkét állami erdőgazdaságnak is. Tovább kell pontosítani az egyes erdők rendeltetéséhez igazodó szabályokat. Jelenleg egy hatályos erdőtörvény van, ezt kell alkalmazni például ártéri erdőre, fokozottan védett erdőre és alapvetően gazdasági rendeltetésű ültetett erdőre is. A részletszabályokban most is vannak különbségek, de ezeket alaposabban végig kell gondolni. Sok olyan eleme van a szabályozásnak tehát, amely az erdőjárók számára nem feltétlenül látványos. Úgy gondolom, hogy az erdészek és a természetvédők között hosszú vita várható a törvény megalkotása során, de bízom abban, hogy viták végén mindig az erdők jönnek ki nyertesen.

Hogyan lehet egyensúlyt teremteni a gazdasági és a természetvédelmi érdekek között?

Ahogy említettem, a legfontosabb a pontos szétválasztása azon jogszabályi előírásoknak, amelyek az egyik vagy másik rendeltetésű erdőre vonatkoznak. Egyértelműen ki kell mondanunk, hogy az erdőknek nagyon fontos gazdasági funkciójuk van, tehát jogunk és kötelességünk is úgy használni erdeinket, hogy azok hosszú távon fenntarthatók legyenek, és közben minden olyan gazdasági hasznot realizáljunk, amely nem gátolja az okszerű természetvédelmi funk­ciót. Arról szintén nem szabad elfeledkezni, hogy a tűzifától a fűrészáruig minden általunk felhasznált faanyag szintén az erdőkből kerül ki. Sőt a közjóléti funkciókat, a szociális tűzifától a kilátóig, csak stabil gazdasági háttérrel lehet megalapozni. Vagyis az erdők fenntartásához elengedhetetlen a kitermelési munkák szakszerű elvégzése. Mára ebben is sokkal természetközelibb megoldásokat alkalmazunk, a folyamatos erdőborítás melletti gazdálkodástól a minél kisebb környezetterhelés melletti elszállításig bezárólag. Azon a szemléleten mindenképpen változtatni kell, ami az erdésztől és az emberektől félti az erdőt. Ma az erdészek Magyarországon a legaktívabb természetvédő szakemberek, ezért tőlük semmiképpen sem kell az erdőt félteni.

Hogyan lehet különbséget tenni, hogy egy adott erdőnek gazdasági vagy védelmi funkciót kell ellátnia?

Ez szakmai kérdés, egyetemi disszertációt lehet írni belőle. Az átlagemberek számára egyszerűen úgy lehet összefoglalni, hogy ahol természetes erdőt látunk, ott általában erősebb természetvédelmi szabályok vannak, ahol pedig inkább gazdasági rendeltetésű, ültetett erdőket látunk, ott kevésbé erős természetvédelmi szabályok vannak. Mindemellett azt mondom, a reális, észszerű természetvédelmi érdeket mindenütt figyelembe kell venni.

Mi alapján döntik el, hogy milyen fafajtákat kell telepíteni?

Érdekes viták vannak ebben a kérdésben is. Ha ilyen tempóban halad tovább a klímaváltozás, akkor ezt a kérdést maga a természet válaszolja meg. Látja, itt is kapásból visszajutunk az előző kérdéshez. Mert egy alapvetően gazdasági rendeltetésű erdőben nem olyan fafajt kellene telepíteni, ami a legtöbb gazdasági hasznot hozza? A nemes nyár vagy az akác idegen honos fajnak számít, jóllehet évszázadok óta a magyar táj szerves részét képezik, hatalmas gazdasági hasznot hoznak, mégis alig engedik telepíteni.

És mi van a klímaváltozással?

Semmiképpen sem lehet figyelmen kívül hagyni, s a klímaváltozás nálunk legalább három dologban biztosan megmutatkozik: a szélsőséges hőmérsékletben, az aszályban és az egyre többször elmaradó télben. Például egyes fenyőfajoknak, pontosan a légköri aszály miatt, meg vannak számlálva a napjai. Vas és Zala megyében néhány év alatt gyakorlatilag kipusztult a lucfenyő, és az ország szinte minden pontján gondban vannak a fenyvesek, de említhetnénk más fafajokat is. Az erdősítéseknél ajánlott őshonos fafajok közül a cserrel számtalan helyen problémák vannak, míg más, nem őshonos, így felújításra és telepítésre nem is ajánlott fafajok jól alkalmazkodnak a megváltozott viszonyokhoz. Ebből is látszik, vissza kell térni a realitásokhoz, és úgy kell művelnünk az erdőt, hogy az évszázadok múlva is megmaradjon.

A gazdasági és természetvédelmi funkciókon túl említette a szociá­lis feladatokat. Mire kell gondolnunk? Olcsóbb lehet a tűzifa?

Számos szociális és közjóléti feladatot látnak el az erdők, valamint az állami erdőgazdaságok. Erdei iskolák, ökoturisztikai központok, turistaútvonalak, kilátók, kisvasutak, vidéki munkahelyek megőrzése, tanösvények, turistaházak és persze a lakossági tűzifagyűjtési akciók, valamint a szociális tűzifaprogram. Az olcsóbb tűzifa kérdésére első ránézésre egyértelmű választ tudunk adni: legyen olcsóbb. Ám azt is figyelembe kell venni, hogy csaknem egymillió hektáron magán-erdőgazdálkodók gazdálkodnak, akiknek a saját tulajdonú erdeik­ből kitermelt faanyagra nehezen lehetne egységárat szabni. Úgy gondolom, érdemes lenne végiggondolni a lakossági tűzifa áfatartalmának kérdését, mert ez anélkül jelentene árcsökkenést, hogy az erdőtulajdonosoknak bevételkiesést okozna. A kormány végre felelős gazdaságpolitikát folytat, s ennek eredményeként 2016-ban mindenki előre tud lépni egyet.

Sorozatos, rendszerszintű hiányosságot tárt fel az Állami Számvevőszék vizsgálata a huszonkét állami erdőgazdaságnál. Nagy a baj az erdészeteknél?

Valamennyi állami cég nyereséges és konszolidáltan gazdálkodik. Ez nem volt mindig így, a 2010-es kormányváltást megelőzően több társaság veszteséget termelt, vagy a jelenleginél sokkal rosszabb volt a mérlege. A vita tehát arról szól, hogy tudnak-e jobban működni, több profitot termelni, tudunk-e alaposabb nyilvántartást vezetni. A számvevőszék megállapításait tiszteletben tartjuk, és az észrevételekre megtettük a szükséges intézkedéseket.

Forrás: Magyar Hírlap, OEE