Családi derű pirkadat és alkonyat közt

A borász Bujdosó család történetét hallgatva az embernek az az érzése támad, mintha az időtlen harmónia, az élet egyszerű és természetes igazságainak eleven példáját látná viszont a valóságban. Olyanokat, mint a családi összetartozás és összetartás, a tehetséget megtermékenyítő szorgalom, a képesség a Természet mindennapi csodáinak gyönyörködő szemlélése… A háromgenerációs hagyomány persze hozza a kor elvárásait is: a balatonlellei pincészetben a pezsgőtermelés kibontakoztatása mellett napirenden van a bioalapú technológia bevezetése.

 

Árboctól peronoszpóráig

Aki olvassa a családi borászatot az édesapjától átvevő Bujdosó Ferenc blogját, már nem csodálkozik a lendületes fordulatokon. Például az augusztusi esők és vitorlásversenyek idején az első mondatok („Az esővel együtt megérkezett a peronoszpóra is”…) után egykettőre a sportnál tartunk („Minden várakozásunkat felülmúltuk, mert a Pannónia 70-es cirkáló nem egy gyengeszeles hajó, mégis egy ilyen viadalon győztünk először a Balaton ikonikus versenyén”). Amikor pedig Ferit arról kérdezzük, mi a legjobb pillanat a nagyapa, a fiai és a huszonéves korú unokák közös életében, nem sokat teketóriázik a válasszal: „a családi borkóstolók, a vitorlázások és a közös naplementék”. Lássuk közelebbről!

 

Dacok és különcök

A Bujdosó-borászatot idősebb Bujdosó Ferenc és felesége alapította. Míg a nagymama az orvos család ellenállása dacára, Feri papa a szüleitől kapott ösztönzés révén leste el a kertészkedés alapjait, majd az egyetemi évek után – a méltán híres Balatonboglári Állami Gazdaságban (BB) vállalt munkája mellett – megpróbálkozott a magántermelői státusszal Balatonboglár térségében. Miután az akkori rendszer nem nézte jó szemmel a „különcködést”, döntés elé állították, és a kellő nyomásnak engedve az ÁG mellett maradt. Fia szerint nem bánta meg. – A BB nemcsak mennyiségben, hanem minőségben és innovatív eljárások terén is a kor kiemelkedő szakmai műhelyének számított. Jobbat nem is képzelhet egy fiatal szakmérnök – mondja ifjabb Bujdosó Ferenc. A vérvonal leleményességét már akkor jelezte Feri bácsi trükkje: megbízható barátai nevére íratta át a kis földjeit. Aztán, amint lehetett, visszatért a magángazdálkodáshoz: földeket vásárolt, és a 90-es évekre már csaknem 20 hektáron foglalkozott szőlőtermesztéssel, borkészítéssel.

 


Bujdosó Ferenc

 

A második generáció

A nagyszülők végül úgy megszerették a boglári és lellei vidéket, hogy már nem költöztek vissza a békési és felvidéki szülőhazába. – A balatoni vidék, az itteni szőlészet és a borok egyértelművé tették, hogy nem akarnak mást, mint ezt és itt. Más kérdés aztán, hogy nekünk, a gyerekeiknek ez eleinte egyáltalán nem volt olyan vonzó és egyértelmű… A szőlőművelés fáradtságos, aprólékos munkálatai nem pont a gyerekeknek kedveznek. Mégis, mire a pályaválasztáshoz érkeztünk, a testvérem, Zsiga számára is biztos volt az irány. Persze, nekünk könnyű volt. Egyrészt számos fogás, alapismeret, jártasság már a birtokunkban volt, mert azt tanultuk, amit otthon is láttunk, gyakoroltunk. Másrészt a második generációnak mindig könnyebb, hiszen lépten-nyomon találkoztunk azzal, hogy ismerték apánkat…

 

A tehetség sem elég

A jelek szerint a hagyomány nemhogy nem szakad meg, de talán minden eddiginél lelkesebben folytatódik a Bujdosó famíliában. Ferenc fia, Ferkó – aki szintén szőlész-borász végzettséget szerzett – már 24 évesen meghívásos tagja nemzetközi borversenyek zsűrijének. Járt már szüreten Toscana, Új-Zéland és Dél-Tirol híres borvidékein, és tehetségét a mind szűkebb borász szakmában is elismerik. – De azért a tehetség sosem elég. A család több tagja közelről ismeri az élsport világát. Ferkó egy balesetéig a triatlont űzte versenyszerűen, a másik fiam, Bendegúz a Fradi NB I-es kézilabdása, de azt mindnyájan tudjuk, hogy a tehetség csak egy adottság, ami keveset ér szorgalom nélkül. Ugyanez igaz a borászatban is. Ezt a szorgalmat a feleségem, Bea és én is a szüleinktől örököltük, és e nélkül nem lenne az a Bujdosó Pincészet, amivé lett – hangsúlyozza Ferenc.

 

 

TERVEK ÉS TECHNOLÓGIA.

A Bujdosó-birtokokon általános az egyetértés az EU hatóanyag-korlátozó gyakorlatával, ezért folyamatosan igyekeznek csökkenteni a vegyszerhasználatot a növényvédelemben. – Ezt már édesapám is fontos szempontnak tartotta, aki a háti permetező használata közben ismerte fel a precíz és vegyszertakarékos kijuttatás fontosságát – erősíti meg Bujdosó Ferenc. Ma már a pincészet szőlőinek 99 százaléka keskeny sortávú, vékony lombfallal nevelt új telepítés (2006-tól folyamatosan újították fel az ültetvényeket). Ezek a tőkék nemcsak szellősebbek, de kontakt szerekkel, kíméletes növényvédelemmel is hatékonyan óvhatók. A soraljművelésben a kombináció elvét követve 4 gép összehangolt munkájával dolgoznak. A sorközben évenkénti váltással mélylazítást, beszántást végeznek, illetve már napirenden van a takarónövényes technológia bevezetése is a talajnedvesség-védelem és a talajminőség érdekében.

A Bujdosó Pincészet bár 2006-ban szűk 3 hektáron belefogott egy biológiai termesztési kísérletbe, a kedvezőtlen tapasztalatok miatt felhagyott vele. – De komoly tapasztalatokra tettünk szert. Például arra, hogy nem csak a vegyszereken múlik. Láttuk mi is, hogy a völgyekben telepített szőlő jobban kitett a gombásodásnak, fertőzéseknek, mint a széljárta domboldalon állók, amiket több légáram és napsütés ér. Eszerint irányítottuk a telepítést a jobban vagy kevésbé ellenálló fajtákkal.

Emellett olyan fajtákkal is bővült az ültetvény, amelyek jobban alkalmazkodnak a változó időjáráshoz.

Azért persze a klasszikus, idén is szépen termő fajtáink: a chardonnay, a merlot maradnak – nyugtatja meg az olvasót a borász. Emellett megerősíti azt az érvet, amit szerencsére mind több biotermesztő és biotechnológus hangoztat az utóbbi időben: a biotermékeknek „már nem kell gyenge minőségűeknek lenniük”. – Nemrég Meranóban volt egy 200 biotermelő borait felsorakoztató világtalálkozó, borverseny és kóstolás. Kiderült, hogy igenis előrébb vagyunk ezekkel az innovatív fajtákkal, és lehet szép eredményeket elérni velük.

A Bujdosó Pincészet, noha 2006-tól már készít gyöngyözőborokat, három éve fogott bele a pezsgőkészítésbe. – Meg kellett erősödni ehhez egy kicsit szakmailag, de elsősorban anyagilag, hiszen ez a leginkább finanszírozásigényes szegmens, miután a jó pezsgő 3-4 évig érlelődik. A mi 2017-es borunk tavasszal fog debütálni. Aztán jövőre már megkezdjük a könnyedebb, prosecco stílusú tankpezsgő készítését is.

 

 

Lesz kinek örömmel továbbadni

A család ma már a boglári borvidéken, csaknem 100 hektáron termeszt szőlőt. A nagypapa a szőlőkért, Ferenc (aki évek óta a borvidék elnöke is) és felesége, Bea a borkészítésért felel, míg Ferenc öccse, Zsiga a borértékesítést, a kereskedelmet irányítja. A pincészetben a harmadik generáció: a négy lány- és az öt fiúunoka is besegít. Ferenc nem is tagadja, hogy nagyban számít a „gyerekekre”. – Előre örülök annak, amikor majd átadhatom a mai, sok feladattal járó munkám egy nagy részét a fiatalabbaknak. Szeretnék többet foglalkozni a szőlővel magával, és kevesebbet a pincészettel: azt átadom majd Ferkó fiamnak – tervezi az apa. Zsiga lánya, Dana már két éve a családi pincészetben tevékenykedik: az adminisztráció mellett a turisztikai, közösségi rendezvények szervezése, új értékesítési felületek feltárása a feladata, fia, Matyi fél éve szintén a csapatot erősíti a kereskedelem és a marketing területén – és egyébként állandó társa Feriéknek a vitorlás hajón.

 

Szabadság, sport és Balaton…

Harmonikus tabló a családi összefogásról. Amikor a látogató körülnéz a pincészet családi fotói között, vagy az internetes honlap galériájában, csupa vidám, energikus arcot lát, kevés ránccal és töretlen életkedvvel a szemek fényében. Mi teszi ezt? A bor egészséges volta, vagy a táj, a természetben, szabad levegőn végzett munka éltető ereje, a családi összefogás támogató közege?

Azt hiszem, ezek közül mind fontos. A szüleink kezdettől azt akarták elérni, hogy ne kelljen másokhoz igazodni: hogy a magunk urai lehessünk. Ez a szabadságunk ma megvan, és nagyon sokat jelent az elhivatottságunkban. Emellett szinte nincs nap, hogy ne néznénk meg a naplementét, vagy ne adna inspirációt a pirkadat. A szabadban végzett munka, a balatoni sport is annyira az életünk része, hogy e nélkül el se tudjuk képzelni. Sokat kérdezik is, hogy jut időnk majdnem minden nap vitorlázni, néha szalonnasütögetésre… Hát úgy, hogy van kedvünk hajnalban kelni! – ad félreérthetetlenül tiszta magyarázatot a hétköznapok ünnepélyes derűjére Bujdosó Ferenc.

 

Kóstoló a jóból

A pincészet és a vele szorosan összefonódó família életének legszebb pillanatai – a hajnalhasadások és napnyugták mellett – a közös családi borkóstolók. E hivatalosan nem jegyzett és elsőre talán furán is hangzó eseményt véletlenül „találták fel” Bujdosóék pár éve. – Bendegúz hivatásos sommelier is, és egy karácsonykor kitaláltuk, hogy találós kérdésekkel, vakon kóstolással játszunk. Meghívtuk néhány közeli borász barátunkat is, és olyan jól sikerült, hogy most már nyáron is megrendezzük, lehetőleg napnyugtakor, a Balaton közepén…

 

 

Kohout Zoltán

 

agrár balaton bor borászat családi mezőgazdaság pincészet szőlő
..