Drónhasználat: sok az ötlet, kevés a működő módszer

A Goldmann Sachs Research szerint a műszaki tudásban élenjáró országok 60 milliárd dollárt irányoztak elő a dróntechnológia fejlesztésére és a bevezetéséhez szükséges technikai és infrastrukturális keretek megalkotására. Sőt, egyes források 100 milliárd dollárról is említést tesznek. Az összegek mutatják, hogy a drónok sorsa eldőlt, innen már csak előre van út.

Készülőben a törvényi szabályozás

Hazánkban a drónügy élére a HungaroControl állt, amely Európában is szerepet vállal. A drónok szabályozatlan helyzete komoly repülésbiztonsági kockázatot jelent már napjainkban is, és a számuk robbanásszerű emelkedésével a rizikó kezelhetetlen méretűvé válik. Ezt a várható vészhelyzetet felismerve fejlesztette ki a HungaroControl a myDronespace alkalmazást, melynek élesítése után a drónozásba integráltan használhatók a NetBriefing repülésinformációs rendszer percre kész adatai, melyeket a repülésben már régóta napi szinten alkalmaznak. A törvényi szabályozás megszületése után a rendszer – az elkészült jogszabályi feltételek mentén – azonnal élesíthető. A kerettörvényeken az Európai Unió is dolgozik, de a drónhasználat részletes nemzeti szabályozására még ennek megszületése előtt szükség lenne. Úgy gondoljuk, erős nyomás hatására hamarosan elkészül a vonatkozó törvény, és ez az akadály is elhárul a „dróngradáció” elől.

Fontos infrastrukturális feladat a „drónökoszisztémák” megalkotása, annak kialakítása, hogy hogyan válnak a drónok az elkövetkező években, évtizedekben életünk részévé. Az U-space I. projektben erre tervek, kutatások készültek, és természetesen anyagi források is rendelkezésre állnak. A projekt alapján a folyamat szakaszai a következők:

U-1 fázis: online regisztráció, azonosítás.

U-2 fázis: online repüléstervezés, kérelem, jóváhagyás.

U-3 fázis: dinamikus geofencing légtérvédelem (repterek, hadászati és egyéb titkos területek drónok elleni automatikus lehatárolása, de akár a privát szféra védelmét is jelentheti).

U-4 fázis: autonóm repülés teljesen integrált módon, azaz a drónok 2030-ra, 12 éven belül teljesen az életünk részévé válnak.

Az U1-U2 fázis elvárásait már a myDronespace alkalmazás teljesíti vagy jelentős részben teljesíti. A jövő ezzel hozzánk is megérkezett.

Az U3-U4 fázis nagyban épít az 5. generációs hálózati megoldásokra (5G). Ideális esetben minden jármű online kapcsolatban van az összes többivel, egymásról tudnak, és például a forgalmi prioritásaikat mesterséges intelligencia (MI) határozza meg az adott körülmények között. A drónok úgy jönnek-mennek majd közöttünk, mint a háziállatok, csak nem botlunk beléjük.

Valójában túl keveset tudunk

Ezzel szemben hol tart ma a mezőgazdasági drónhasználat? Az előbbiekhez képest majdnem sehol, annak ellenére, hogy a drónok alkalmazási területei közül a mezőgazdaság a harmadik legfontosabb! A technológia ebben az ágazatban is viharos tempóban fejlődik, de az agronómiai alapok alacsony szintűek, kidolgozatlanok és hiányosak. A jogi szabályozáson talán még nem is gondolkodnak. Ha megkérdezünk egy szakértőt, akkor például permetezéstechnikai szempontból egyértelműen a légi járművekhez, technológiákhoz sorolja a drónokat, szerintünk nem véletlenül. Ugyanakkor a bevezetni tervezett alkalmazástechnika hajmeresztő megoldásokat kínál. A növényvédelem „legvadabb” éveiben sem volt akkora a kockázat, mint ami most a permeteződrónok esetében formálódik. De először beszéljünk az egyéb felhasználási módokról! A drónokat alkalmazhatjuk a mezőgazdaságban megfigyelésre, felvételezésre. Ez olyan feladat, amely a látható hullámhossztartományban elvégezhető, és viszonylag egyszerű, például vadkárbecslés. Szóba kerülhet a foltszerűen megjelenő károsítók felmérése: gyomok (mezei acat, fenyércirok), állati kártevők (vetésfehérítő, hörcsög, mezei pocok) és bizonyos betegségek is felvételezhetők ezzel a módszerrel.

Ha a kórokozóknem a látható hullámhossztartományokkal mérhetők fel, akkor alkalmazhatjuk a multi- és hiperspektrális kamerákat. Az egyik ilyen általánosan használt információ az NDVI (Normalizált Vegetációs Index), amelyet ma a precíziós gazdálkodás „aszpirinjének” is tekinthetünk, és amely sok kisebb-nagyobb problémát megmutat, de nagy növényvédelmi kérdésekre nem ad választ. Egyelőre azok az indexek, amelyek a multi- és hiperspektrális információkból kiszűrhetők vagy kiszámíthatók lennének, jelenleg nem elterjedtek a gyakorlatban, illetve számos elméletről még nem tudjuk, hogy válik be a gyakorlatban. Nem tudjuk pontosan azt sem, mely kórokozók ellen védekezhetünk – megelőző jelleggel, szerencsés esetben csupán foltszerűen, mivel ezt a károsító biológiája lehetővé teszi – egy ilyen felmérés alapján, pedig ez teremtené meg igazán a drónok létjogosultságát a növényvédelemben. Ennek kiemelt fejlesztési céllá kell válnia a jövőben.

Nem biztonságos a drónos permetezés

A következő problémakör a permeteződrónok kérdése, itt vannak a legnagyobb hiányosságok:

• jogi szabályozás teljes hiánya, ex lex állapot;
• a megalapozott védekezéshez nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségű szakmai információ;
• tisztázatlan, hogy az alacsony lé mennyiség milyen hatékonysági, fedettségi, behatolási és elsodródási problémákat okoz;
• szintén tisztázatlan a drónok megfelelő permetezési sebessége, repülési magassága, az elsodródási problémák;
• nincs elegendő információ a készítmények kombinálhatóságáról tömény, illetve alig oldott állapotban;
• alkalmazható, drónnal történő kijuttatásra engedélyezett készítmények hiánya;
• a hatóanyag-kivonások miatt a hatékony kémiai megoldások és készítmények száma drámaian csökkent;
• drónpilótaképzés.

A felsorolásból látható, hogy a kérdések száma több, mint a válaszoké. Az, hogy ennyi és ilyen léptékű megválaszolatlan kérdés mellett „komplett” szolgáltatások vannak a piacon, és egyes információk szerint tavaszra országosan akár több tízezer hektáron is lehet igény drónnal végzett permetezésre, meglepő. Mindez természetesen a környezettudatosság jegyében.

Szükséges tennivalók

Mielőbb szükség lenne a drónhasználat szabályozására, a veszélyes, megalapozatlan eljárások megszüntetésére, elsősorban a következő területeken:

• Először is megalapozottan kellene dönteni arról, hogy a permeteződrón szántóföldi vagy légi eszköz. Véleményünk szerint mindenképpen légi jármű, ráadásul a minőségi munkához, azaz az elégséges fedettség eléréséhez szükséges rendkívül apró cseppméret miatt különösen kockázatos. A drónok gyári ajánlásában javasolt permetezési sebességek mellett tulajdonképpen zéró területteljesítménnyel rendelkeznek ahhoz, hogy a hidas permetezőket még úgynevezett autonóm rajba szerveződve is kiváltsák, pedig ez lenne a cél. Ha a permetezési sebesség nő, akkor a rotorszél alól kilépő permetfátyol önálló életre kel, és ezt a problémát már csekély széláramlás is jelentősen fokozhatja. A „tétet” az ULV cseppképzéssel emelve – leszámítva néhány speciális helyzetet – a környezetre különlegesen veszélyes helyzet alakulhat ki.
• A felvételező drónoknál megemlítettük, hogy a növényvédelemben széles körben használható algoritmusok még hiányosak. Kevés a jól bevált alapinformáció a drónokkal végzett precíziós megelőző kezelésekhez.
• Az alacsony lémennyiség önmagában jelentős hatékonyságromlást okozhat. A fedettség javítása adjuvánsokkal („drónvíz”) hasznos lehet, demindenképpen vizsgálandó. Hiszen nem tudjuk, mi történik olyan készítményekkel létrehozott kombinációkban, amelyek már gyári kombinációban tartalmaznak valamilyen adalékanyagot. A dózis felére csökkentése több száz literes lémennyiségnél is felveti a hatékonyságcsökkenés lehetőségét, de a rezisztencia kialakulásának veszélyét biztosan. Természetesen ebben az esetben azzal kellene kalkulálnunk, hogy nincs permetezési veszteség (elsodródás), és minden hatóanyag célba ér, noha a rendszer minden elemében hordozza a céltévesztés veszélyét.
• A drónnal végzett permetezés nagyon speciális eljárás, amely előtt minden készítményt felelősséggel meg kellene vizsgálni és engedélyeztetni. Ebben a helyzetben a permeteződrónok státusza nem tisztázott, a kemikáliák engedélye pedig nem terjed ki rájuk.
• Az egyik legnagyobb probléma a mai és a jövőbeni növényvédelemben, hogy egyes kultúrákban lassan elfogynak a hatékony vegyszerek. Hatékony „lőszer” nélkül pedig csak „díszrepülések” végezhetők.
• A drónpilótaképzés is sarkalatos pontja a permeteződrón-problémának. Költői a kérdés, hogy elég-e a permeteződrónnal való munkavégzésre egy 8 órás tanfolyam, amikor a házi kerti, háti gépes „hobbipermetezéshez” is 80 óra az előírás, egy szántóföldi permetezőhöz pedig 300 órás képzés szükségeltetik. Nem is beszélve a „hagyományos” permetező légi járművek vezetéséhez szükséges szakmai tudásról, oktatási és vizsgafeladatokról.

Összefoglalásként elmondható, hogy a drónok kora kétségtelenül elérkezett, előretörésük megállíthatatlan. A mezőgazdaság jelentheti az egyik kiemelt alkalmazási területüket, ám a használható védekezési döntéstámogató algoritmusokhoz még jelentős innováció szükséges.

Ezen belül is a permeteződrónok alkalmazása a növényvédelemben jelenleg teljesen tisztázatlan, így az aktuális helyzet jelentős környezeti és gazdasági kockázatot hordoz magában. Gyors változást csak kapkodással lehetne elérni, ami a jelenlegi helyzetet tovább rontaná. A permeteződrón alkalmazásának minden elemét át kell gondolni, meg kell vizsgálni, és a növényvédő szerek technológiába illeszthetőségét engedélyezési eljárásban ellenőrizni kell. Hiszen nem szabad egy jövőbeni esetleges jó technikai megoldást feláldozni a pillanatnyi haszonszerzés oltárán.

Lajos Mihály – Ifj. Forgács János