Egy időben felhagytak a kultivátorozással a gazdák, mostanra viszont újra előtérbe került, főként a kapás növények termesztésében. Az igények késztették a termelőket arra, hogy érdeklődjenek a kultivátorozás előnyei iránt, amely nem csak gazdaságos, hanem mezőgazdasági és környezetvédelmi szempontból is hasznos.
Elsősorban a kapásnövények, közte a kukorica és a napraforgó termesztésében növekvő érdeklődés kíséri a növényvédelemre létrehozott sorközművelő kultivátorozást. A tavalyi sok esőzéstől a talajok eltömődtek, a növények szenvedtek, hiszen a levegőtlen talajból nehezen tudták felvenni a növekedéshez szükséges tápanyagokat, például a foszfort. A talajszellőztetés különösen fontossá vált, a gazdák igyekeztek a munka elvégzésével, noha a szinte folyamatos esőzésben egyes vidékeken nehéz volt rámenni a földekre.
A kultivátorozás széles lehetőségét az elvégzendő munka alapján csoportosítja, illetve összegzi Páska Norbert agrármérnök-tanár, a Güttler Kft. értékesítési igazgatója, aki tömören így fogalmaz: megkülönböztetünk talajművelésre (hagyományos kultivátorok, kombinátorok, grubberek) vagy növényvédelemre létrehozott kultivátorokat (például sorközművelő kultivátorok), sőt a műveleti mélység alapján is csoportosíthatók a különböző kultivátorok. A magágymélységben könnyű kultivátorokat, 5-15 centiméter mélységben középnehéz kultivátorokat, 15-30 centiméter mélységben szántóföldi nehézkultivátorokat, míg a 30-50 centiméter mélységű művelésre mélylazítókat használnak. A klasszikus értelemben azonban csak az első három kategóriát szoktuk kultivátorozásként említeni.
A művelőelemek alakját tekintve is többféle kultivátor kialakításról beszélünk, mint például az egyenes késes, vagy az ívelt lándzsás kialakításról, illetve vannak lúdtalp, ötszögletű és szárnyas kultivátorkapa megoldások. Ezzel még korán sincs vége a kultivátorozás összegzésének, hiszen például a kultivátorkapák szára háromféle lehet: merev, félmerev és rugós.
Érvek sokasága
„A klasszikus értelemben vett könnyű kultivátorokkal legfeljebb 15 cm mélységben dolgozhatunk. Ezek a kultivátorok elsősorban lazító munkát végeznek – mutat rá a Güttler szakértője. A lazítás lényege, hogy a tömörödött, összeállt talajrészeket szétválasszuk, hogy ezzel javítsuk a talaj levegőellátottságát és kedvezően befolyásoljuk a talajéletet. A lazítás tovább javítja a talaj fizikai és kémiai állapotát, illetve elősegíti a megfelelő vízgazdálkodást. A könnyű kultivátorok feladata még a talaj keverése is. Ezzel a művelettel a szármaradványokat, illetve a kijuttatott növényvédő szereket tudjuk optimálisan eloszlatni a talajban. Mindannyian tudjuk jól, hogy milyen fontossággal bír a különböző műtrágyák esetében a hatóanyag megőrzés miatt a kijuttatás utáni mielőbbi bekeverés. Csekély mértékben porhanyító hatása is van a könnyű kultivátoroknak, bár ez a tulajdonság nem minden esetben kedvez a talaj fizikai állapotának. Összességében azonban elmondható, hogy a jó állapotban lévő talajok esetében elfogadható mértékű ez a porhanyító hatás.”
A szakirodalom számos további előnyt is felsorol a kultivátorozás melletti érvekből, például megemlíti a sorközben kikelő gyomok egyszerű és a növénytermesztés technológiájába illeszthető eltávolítását, elpusztítását, illetve hogy porhanyítja a rögöket, bedolgozza a talajba a műtrágyát, valamint javítja a talaj szerkezetét, elősegíti a talaj felmelegedését. Javítja a talaj biológiai aktivitását, míg a gyomok kordában tartásával korlátozza a kártevők tevékenységét (meztelen csigák). Folytatva a sort, nem utolsósorban jelentős gazdasági haszonnal is jár a kultivátorozás, ha helyi, közvetlen kijuttatással végezzük a műtrágya adagolást, illetve csökkenthető a gyomirtó szer mennyisége, ha a permetezést a kultúrnövény sorára összpontosíthatjuk. A tavalyi sok és gyakori esőben ugyan nem emelkedett ki azon előnyös tulajdonsága, hogy a talajfelszín lazítása kedvezően hat a vízgazdálkodásra is, de például egy aszályos időszakban egyetlen kultivátorozással megtakarítható akár két öntözés!
A gyom maradjon kordában
Radvány Béla, a Syngenta növényvédelmi fejlesztőmérnöke a kultivátorozás beillesztésének a fontosságát emelte ki a kapás növények termesztéstechnológiájában. A kukorica, napraforgó, cukorrépa stb. minden esetben meghálálja a kultivátorozást. Gyakorlati megfigyelések igazolják, ahol fellazítjuk a talaj felső rétegét, az ott lévő növények rövid időn belül akár 15-20 százalékkal fejlettebbek lesznek. Egy nyírségi határszemlén a Syngenta szakértője azzal szembesült, hogy a kultivátorozott területen fejlettebb volt a napraforgó, mint a hagyományosan kezelt gyommentes parcellarészeken. Kiemeli, a kultivátorozás mélységét nehéz íróasztal mellett meghatározni, ebben támaszkodjunk a tapasztalatokra. Az ideális talajművelés megválasztása más ugyanis egy homokos, és más egy magas szerves anyaggal telített kötött talajon. A kultivátorozás optimális mélységét helyben kell megítélni, amelyet főként a talaj típusa, szerkezete és a pillanati nedvességtartalma határozza meg. Abban azonban határozott, hogy a kultivátorozás fontos kiegészítő művelete a vegyszeres gyomirtásnak. Az angol nyelvű szakirodalom újabban a gyomirtás szabályozásáról beszél, s nem a kultúrnövény teljes gyommentességének az eléréséről. A Syngenta környezetkímélő technológiája is arra alapoz, hogy miként lehet minél kevesebb gyomirtó szer felhasználásával a legjobb termést elérni. Terjednek az olyan környezetet is óvó technológiák, amelyekben csak a kukorica, napraforgó sorát gyomirtózzák, ellenben a sorközt kultivátorozzák. Ez ott alkalmazható, ahol legalább 4-5 éve helyes műveléssel korlátozzák a gyomokat, ennek egyik eszköze éppen a kultivátorozás” – tette hozzá Radvány Béla. Ugyanakkor jelezte, a napraforgó esetében nagyobb a kultivátorozással szembeni kihívás, mint a kukoricában. Míg a kukorica esetén szinte minden fejlettségi szakaszában ki lehet venni a gyomnövényt, addig a napraforgónál nincs ilyen „szuper” gyomirtó készítmény.
Időzítés 4-5-6 leveles fejlettséghez
Tapasztalatból ismert, minél kisebb a gyom, annál hatásosabb a kultivátorozás gyomritkító, pusztító hatása. Az első művelettel célszerű megvárni, hogy minél több gaz kikeljen, de ne várjuk meg a gyomok megerősödését. A napraforgó esetében annyival bonyolultabb a helyzet, hogy a gyomirtó szert filmszerűen kell rápermetezni az elmunkált, aprómorzsás talajfelszínre. Lehetőleg ezt a filmet ne törjük meg, hiszen romlana a gyomirtás hatásfoka. A kultivátorozást a napraforgó 6 leveles fejlettségére időzítsük. Ezt követően az újbóli jelentős mértékű gyomosodásra kicsi az esély, hiszen a vegetáció második felében a kultúrnövény beárnyékolja a sorközöket, vagyis maga „végzi” a gyomirtást. Radvány Béla szerint a kukorica kultivátorozás idejének a megválasztását is nehéz előre megmondani. A munkálatok elvégzése itt is függ az időjárástól, a talajtól és a csapadéktól. A kukorica esetében általában 4-5 leveles fejlettségnél kezdődhet a munka, s szükség szerint megismételhető, ha a gépek el tudnak menni a sorok között. Általában egy kultivátorozással teljesíthető a kukorica igénye is.
Séta kizárva
A derecskei Börcsök Lajos mezőgazdasági gépgyártó és szerelő vállalkozása 25 éve gyárt közepes kategóriájú kultivátorokat, többféle műszaki tartalommal, jellemzően 4-6 soros kivitelben. Mint mondta, a nagy teljesítményű külföldi eszközök megjelenésével csökkent a megrendelések száma, amelyet csak részben pótol, hogy újabban – főként a közepes és a kisgazdaságokban – keresetté váltak a többfajta kapataggal is gyártott kultivátorok. Ezek közt szerepel a két kivitelben készített rugós kombinátor, amelynek a mérete 3,30 méter illetve 4,40 méter. A közúti közlekedésben való részvétel miatt terveznek fix és felhajtós változatot egyaránt. A kultivátor kései élfeltöltöttek, elhasználódás után cserélhetők. A legkeresettebb a 6 soros kivitel, abból is a felhajtható két szélső kapatagos. A kapasort középen lúdtalppal szereik fel. Ez teszi lehetővé, hogy a kultúrnövény tövéhez kis mennyiségű földet terel, hogy betakarja a kikelő kicsi gyomot, illetve stabilabbá teszi például a napraforgó gyökérkapaszkodását. Börcsök Lajos szerint a függőleges és oldalirányban állítható kapataggal felszerelt kultivátorait főként sarabolásra használják, előnye, hogy porhanyóssá teszi a talajt. A sorközművelő kultivátor igény szerint műtrágya adagolóval szerelhető fel, az adagolás hektáronként 50-200 kg lehet.
„Egyes prospektusokban látni, egyes nagy mezőgazdaságigép-gyártók hihetetlen kombinációkban készítenek kultivátort. Összevonnak több munkafogást. Kiegészítő rendszerekkel szerelik fel, több fajta kapát alkalmaznak, közte az egyszerű körömkapától a rugós kapáig számosat. A derecskén gyártott kultivátor talajhajtású műtrágya adagolóval egészíthető ki. A sorközművelő adagolást akkor kell használni, amikor a kukorica meghaladta a 20 centiméter magasságot. Így használva kevesebb műtrágya szükséges az őszi szántáskor, a kultivátorozáskor kiszórt műtrágya pontosan a tőhöz szórható, jobban hasznosul” – foglalta össze Börcsök Lajos a kultivátorozással elérhető előnyök egyikét. Mint mondta, egy közepes teljesítményű kultivátor működtetéséhez akár egy 40-55 lóerős traktor megfelelő. Markáns „ellensúly” kell hozzá, hogy irányban tartsa a traktort, a kultivátor ne rángassa, ne „sétáljon” kárt okozva a sorok között. A talaj felső rétegének művelése hasznos a növénynek, több gazda a vízgazdálkodás miatt a serdülő növényt 2-3-szor is meghúzza, porhanyóssá teszi a sorközöket. Lezárják a párolgás útját, és nem feltétlenül csak a gaz irtása miatt.
