Egy vadkár nem olyan szörnyű, mint elsőnek látszik

  • Alig egy éve alakult meg a Magyar Vadgazdálkodási Szakértők Országos Egyesülete. Milyen tervek és elképzelések vezetik az egyesület jövőjét, munkáját?

  • Az alapító 11 tag közt szerepel gyakorlott igazságügyi vadgazdálkodási szakértő, egyetemi oktató, kutatásban gyakorlattal rendelkező szakember egyaránt, akik a vadgazdálkodási szakterületet nem csak elméleti síkon művelik, hanem a mindennapi gyakorlatnak is részesei. Részt veszünk a vadkárfelmérés gyakorlatában, és részt veszünk számos bírósági szakaszba jutott eset megoldásában is. Arra törekszünk, hogy a vadgazdálkodás és a vadkár problémáira megoldásokat találjunk. Pontosabb felmérési módszereken, szakértői módszertanok kidolgozásán, jogszabály módosítási javaslatokon dolgozunk. Legfőbb törekvésünk szakmai értékeket teremteni, és ezzel a magyar vadgazdálkodást és annak megítélését, hírnevét javítani. Az egyesület olyan rendezvények megszervezését és lebonyolítását vállalja fel, amelyek során a képviselt szakterületek munkásságát bemutathatja, és az érdeklődőkkel megismertetheti, ezzel is minél szélesebb körben elfogadottabbá téve a magyar vadgazdálkodási szakértők munkásságát.

  • Mi a legsürgetőbb kérdés az egyesület előtt?

  • A vadkár egy égető probléma, a fő gond, hogy a nagyvad állomány túlszaporodott. Nincs szó arról, hogy esetleg a vadászatra jogosultak nem teljesítik a feladataikat, teljesítik, a baj forrása, hogy a vadállomány-becslések hamis számokra alapoznak. A becslés ritkán áll köszönő viszonyban a valósággal. A vadkárt jellemzően a gímszarvas, vaddisznó számlájára lehet felírni, csekélyebb mértékben az őz, dám, néhol a muflon okoz kárt, esetenként a fácán és a mezei nyúl.
  • Miért nem lehet jól megbecsülni a vadak számát?

  • A vad életmódja miatt koránt sem egyszerű a becslés, igazán jó módszer nincs, egy pontos számbavétel pedig aránytalanul nagy költséget róna a társaságokra, ráadásul egy-egy társaság önmaga nem lenne képes felmérni az állományát. A vad rejtőzködő életet folytat, rendszerint éjszaka mozog, s több ezer hektáron él, nem veszi figyelembe a megye és birtokhatárokat, számára csak a fizikai határ a határ, például egy átjáró nélküli autópálya.
    A vadkár miatt a gazdák is érzékenyek. Egy termelő a modern technológiáknak és a magas termőképességű növényfajoknak köszönhetően nagyon jó termésátlagot teljesíthet, értelem szerűen magasabb összegre rúg a vad okozta kár is. A vadászatra jogosult társaságok az elmúlt évben 2,5 milliárd forintot fizettek a gazdáknak és kb. még egyszer ekkora összeget természetben kárpótoltak, vadhúsban és más formában álltak helyt, illetve van egy összeg, amelyet egyáltalán nem fizetnek ki, mert vagy nem tudja, vagy nem akarja kifizetni a vadászatra jogosult, így bíróság elé kerül az ügy.
  • A vadhússal fizetést miért említette különös hangsúllyal?

  • A vadkár nem tartozik az szja törvény alá, emiatt mindig akadnak olyan gazdálkodók, akik szeretnének részesülni a minél nagyobb ajándék pénzből. A kártérítés egy adómentes pénz. Ez lehet a magyarázata, hogy a termelő köteles eltűrni az okozott kár 5 százalékát. A tűréshatárt a vadászatra jogosultak emelni szeretnék, a gazdák csökkenteni.

  • Az egyesület szerint hogyan lehetne enyhíteni a szembenállók vitáit?

  • Közelíteni kellene az álláspontokat, ebben nagy szerepe és feladata lenne a szakértőknek. A felkért vadkárszakértő pontosan felmérné az esetet, objektív és bizonyított adatokra támaszkodva készítené el a szakvéleményét és számítaná ki az okozott kár értékét. Attól kezdve a két fél, vagyis a gazdálkodó és a vadászatra jogosult egyezségén múlik a kár rendezése. Sajnos, zökkenőkkel működik az egyezség.
  • Miért, hiszen vadkár régen is volt?

  • A nagy állami gazdaságok és a téeszek korában könnyebb volt házon belül rendezni a konfliktust, mint napjainkban a kicsi területen gazdálkodó számos birtokossal. Egy zsebkendőnyi területű gazdaságban jobban fáj, ha kicsípünk belőle egy darabkát, addig egy nagy területen kevésbé fájdalmas. A kár rendezésének egyik jelentős hiányossága azonban, hogy felhígult a vadkárszakértői szakma, megcsorbult a szakértőkbe vetett bizalom. A vadászati törvény végrehajtási rendeltében szakértőnek tekintendő, aki középfokú végzettséggel és öt év gyakorlattal bír, vagyis vadkárbecslőként tevékenykedhet a közigazgatásban egy egyszerűsített vadkárbecslési eljárás alapján. Ennek a részleteit azonban nem dolgozták ki napjainkig.

  • A részletek rögzítése miért lenne indokolt?

  • A törvény alapján minden szakértőnek úgy kell eljárnia, mint egy igazságügyi szakértőnek, felelősen. Tisztelet a kivételnek, de a kárszakértők egy része megfelelő ismeretek híján saccolással állapítja meg a kár mértékét és összegét. Egy húszhektáros tábla sarkából nem lehet megítélni a vadkárt, főként egy magas termőértékű haszonnövény esetében. Az olyan szakvélemény, amelyet nem támasztanak alá objektív mérésekkel és számításokkal, vagy, ha csak egy jegyzőkönyvet készítenek a kárról, amiért később senki nem vállal felelősséget, nyilván vitatható lesz. A saccolókat sajnos még soha senki nem kérte számon.
  • Ennyire ne menjünk jogi ügyekbe, ám kérdés, az egyesület miként akarja növelni a vadkárbecslés tekintélyét?

  • Az tény, hogy a saccolások miatt egyre csökken a megegyezések száma, ellenben nő a pereké a bíróságon. Mire a bírósági szakaszba jut az ügy, addigra a haszonnövényt betakarították, a legtöbb esetben már az új növény díszlik a földeken. A saccoló vadkárbecslők nem készítenek részletes dokumentációt, semmivel, illetve gyenge lábon álló adatokkal bizonyítják a jegyzőkönyvben leírtakat. A bíróság nem tehet mást, kirendeli az igazságügyi szakértőt, neki lenne a feladata a kár megállapítása, azonban sorra megakad, mert utólag nem lehet megállapítani a kár értékét felelősen, nincs miből kiindulnia. Az egyesületünk tagjainak egyik célja, hogy kidolgozzunk egy megbízható kárfelmérési módszert, ami alapja lehet egy reális kár mintavételnek. Ennek része például, hogy külön értékeljük a tábla széleket, ahol a vad gyakrabban okoz kárt, és a homogén táblabelsőt, mert nem ugyanaz a termés várható a két területen. A vad előszeretettel a szegélyt eszi hamarabb, s nem mindegy, hogy a 4-5 tonnát adó kukoricás szélén lesz 10 százalékos a vadkár, vagy a 8-10 tonnás táblabelsőben. Csökkenti a későbbi vitát, ha az érintettek, vagy képviselőik jelenlétében lelkiismeretesen, akár sziszifuszi, aprólékos határbejárással mérjük fel a területeket, ahol mintákat veszünk. Onnantól kezdve a számítás egyszerű matematika, mindenki nyomon követheti az eredményeket.
  • Az így készített kárbecslések terjedésével több lett az egyezségek száma?

  • Igen, de teljes mértékben még nem értük el a céljainkat. Azt hittük, ha a bíróság elé kerül egy minden elemében kiszámított eset, akkor gyorsan ítélet születik. Ezzel szemben a bíró előtt minden megtámadható, így a nagyon kicsi hibahatárral meghatározható kár hozama is.

  • Valós esetekre hivatkozik most?

  • Többször keveredtünk olyan ügybe, hogy az egyesület valamelyik tagja által mért néhány 100 ezer forintos adatával szemben egy másik szakértő több tízmillió forint kárt állapított meg.
  • Mi a helyes magatartás? Például kinek és mikor kell bejelentenie a kárt?

  • A kár észlelését követően haladéktalanul értesíteni kell a másik felet, a gazdának a vadgazdálkodót, és fordítva, hogy lehetőséget adjunk a másiknak a védekezés fokozására vagy megkezdésére, illetve a közös közreműködésre. Ez utóbbinak nagy a jelentősége, együtt eredményesebb lehet a védekezés, mint külön-külön. A kárfelmérésnél fontos az előzetes szemle. Ha a késedelmes észlelés miatt nem állapítható meg, hogy a kárt melyik vadfajta okozta, vagy bizonytalan a károkozás, akkor a termelő terhére kell venni. A napraforgót korai fejlődésében megrágja a nyúl, később nehéz bizonyítani a tőszámcsökkenés okát. Az őz is megcsipegeti, a növény elágazik később, emiatt több apró tányért nevel, de utólag hogyan bizonyítható be a károkozás, hiszen ismertek olyan hibridek, amelyek hajlamosak az elágazódásra. Főként a termelők érdeklődnek szakértőinknél, mi a teendő, mert az őz legeli a virágzó kukoricát. Kérjenek előzetes kárfelmérést, fontos, mert ez nem jelenti, hogy a termés aratásakor is ekkora kár éri a gazdát, a napraforgó még kiheverheti a vadkár egy részét. Egyesületünk két tagjának kutatási területe a vadkár kiheverése, kompenzálása, eddigi eredményeik megnyugtathatják a gazdákat, sok esetben nem olyan szörnyű a helyzet, mint az elsőnek látszik.

  • Ezt jó, hogy mondja, sokan elkeseredésükben beszántják a kárt ért növényt, legalább másodvetéssel mentve az elmaradt bevételeit.

  • Senki ne tegye, mert elveszíti a vadkár térítésének lehetőségét. Előfordulhat indokolt eset, de például tapasztaltuk, a gyönyörű repcét a gímszarvas feketére rágta télen. A gazdálkodót rávettük, hagyja meg a kéthektáros darabot, nézzük meg a vegetáció végén is. A repce kizöldellt, és csaknem 3 tonna mennyiségű termést adott.
  • Több kerítéssel, riasztókkal, az állatok viselkedésének jobb ismeretével elejét vehetjük a vadkárnak?

  • A legtöbb esetben a gazdák és a vadászatra jogosultak önállóan cselekszenek, ami ritkán vezet eredményre. A gazdák zsinórt feszítenek ki, bálamadzagra cd-lemezt kötnek, kaviccsal megrakott sörös üveget lógatnak rá, hogy zörögjön. Máskor papírdarabkákkal cicomázzák a zsineget, egyesek emberi hajat tesznek ki, mások valamilyen mosószerrel, kölni vízzel próbálkoznak. Ezek egy része csak szemetel, a másik része veszélyes is, a hatásuk gyakorlatilag nulla. A vad napok alatt megszokja, illetve a csapadék lemossa. A vadászatra jogosultak kedvelik a vadkár elhárító vadászatot, ami lényegében nem a kár elhárítására irányul, hanem zsákmányszerzésre. A kukoricáshoz rendre nagy lendülettel érkező kocát a vadász nem lövi le a malacaival együtt, idő sem jutna rá, ellenben a jobb zsákmány reményében kivárja a nagyobb süldőt, kant. Addig a koca és malacai vígan rágják a haszonnövényt. A vadgazdálkodók és a gazdák közül többen rengeteg kerítést emelnek, addig egyesek a háztáji állatoknál használt kis teljesítményű villanypásztort állítják üzembe – eredménytelenül. Szakértelmet igényel a villanypásztor, kerítés építése egyaránt, ám a kerítés nem mindig javallt, mert csak áttereli a vadat egy másik területre, oda koncentrálja a problémát. Az állatnak táplálkoznia kell. Amikor bekerítik az erdőben a fiatal csemetéket, lényegében az állatokat kiszorítják a mezőgazdaságilag művelt területekre. Nem azért, mert rosszat akar az erdész a gazdáknak, ők is rákényszerülnek a sikerre, előírják számukra a védekezést. Ráadásul a vad jobban érzi magát a kukoricásban, amely a betakarításig egy ideális terület az állat számára, hűvöset ad, bőséges táplálékot és nyugalmat, ki sem akar jönni onnét. Ha nem koncentrálódik a vadállomány az adott területen, ha mindenkiéből csak egy kicsit legel le, ott könnyebb egyezséget kötni az érintettekkel.
  • Mit javasol, hogyan lehetne akár kerítés nélkül is jobban védekezni a vadak ellen?

  • A vetés tervezése előtt kérjük ki a vadgazdálkodáshoz értő szakemberek véleményét, a kulcsszó, próbáljuk meg a védekezést közösen. A termelt növényhez arányítottan válasszuk meg a védekezés módját, eszközeit. Egyes esetben 30-40 ezer forint elegendő a védelemhez, máskor édes kevés. Például a gyümölcsösök esetén elvárt egy kerítés építése.
  • Említette, a vad előszeretettel legeli a táblaszéleket. Csökkenthető a kár például mezsgyére vetett takarmánynövénnyel, erdősávval, bokros legelnivalókkal?

  • Egy cserjerágó, erdősáv nem biztos, hogy védelmet nyújt. Jó, ha biztosítjuk a vad számára a táplálékot, de egy ilyen célt néhány sorral nem oldottuk meg. A vadászatra jogosult szervezet kezében több a lehetőség, így a helyben tartó etetés, vadnak való vadföld művelése, nagyobb kiterjedésű cserjerágók, vadrágók telepítése, de oda, ahol az állatok zavartalanul élhetnek, táplálkozhatnak. Ezt nehéz elérni, mert az erdőt mindenki szabadon használhatja. Ha azt akarják a gazdák, hogy hatékonyan segítsen a vadászatra jogosult, beszéljék át, hova vessék a kukoricát, répát, ahol kevesebb költséggel előzhetik meg a vadkárt. Egyesületünk egyik célja a felek közötti párbeszéd erősítése. Ne ellenségeskedjenek, veszekedjenek egymással a termelők és a vadászatra jogosultak, kár esetén sem feltétlenül kell egymást ostorozni, a vadkárszakértő számításai alapján rendezhetőek a vitáik.
  • Említette, a bajaink egyike, hogy elszaporodtak a vadak, főként a gímszarvas és a disznó. Mi a vadászatra jogosult lehetősége?

  • A földművelési minisztérium meghirdette a nagyvad apasztási programot, az állományt szeretné visszaszorítani a 2000-es szintre. A feladat meghaladja egy vadászatra jogosult erejét, mert a vad vándorol, sőt a legtöbbször nem ott él, ahol a kárt okozza. A mezőgazdasági vadkár a legtöbb esetben korrekt módon mérhető, kiszámolható. Ha a gazdálkodó azt akarja, hogy jogbiztonságban legyen a termelt haszonnövényében keletkezett kár, ne fogadja el a saccolásos kárfelmérést, legyen ott a kárfelvételnél, illetve a kiszabott díjért várja el a becsületes és tisztességes kárszakértői munkát. Gondoljuk meg, egy vitatható felmérést nem fogadja el a másik fél, a bíróságon nehéz lesz a pert megnyerni. A károsult soká jut a pénzéhez, eközben könnyen megromlik a viszonya a másik féllel. Kettejük peres vitáját látva a vadkárbecslő mossa a kezeit, ő már elvette a megbízási díjat, ezek meg jól összeugrottak. Holott lehet, hogy a szubjektív, megalapozatlan szakértése vezetett az elmérgesedett helyzethez.
kalászos növénytermesztés riport takarmány vadászat vaddisznó vadgazdálkodás vadhús vadkár