Elengedhetetlen védekezési eljárások repcében

Az őszi káposztarepcének a napraforgó mellett biztos piacot teremtett a tüzelő- és az alternatív hajtóanyagok iránt megnövekedett kereslet. Az új fajtákkal és hibridekkel intenzívvé vált a termesztéstechnológia. A sikeres repcetermesztéshez – és így a biztos bevétel eléréséhez – azonban mindenképpen szükséges a kártevő rovarok elleni megfelelő növényvédelem.

A tábla- és a fajtaválasztás, a vetésforgó és a tápanyag-utánpótlás mind engedhetetlen az erős és egészséges káposztarepce-termesztéshez. A jól és egészségesen áttelelt repce ellenállóbb a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben. A következőkben áttekintést adok az előrejelzés és a védekezés lehetőségeiről, és a legfontosabb tavasszal károsító rovarfajokról.

Megjelenésük és jelzésük

A repceszárormányos

Fontos, hogy tavasszal fokozott figyelemmel kísérjük az időjárás alakulását, mert a repceszár-ormányosok (Ceutorhynchus quadridens, 1. kép), amelyek imágóalakban telelnek, alacsony léghőmérsékleten, már 7-8 °C-on előjönnek a telelőhelyekről, de tömegesen csak 15 °C felett repülnek. A repceszár-ormányos egynemzedékes kártevő, a petéit több csomóban helyezi el a legfejlettebb felső levelek nyelébe és főerébe. A kikelő lárvák (kukacok) a repce szárában rágva járatokat alakítanak ki, így a meggyengült növények az erős szélben megdőlhetnek. Az ettől legyengült és szilárdságukat vesztett növények generatív hajtásai rosszabbul fejlődnek, így kevesebb magot érlelnek. A hőmérséklet és a tápnövény minőségének függvényében 2554 nap elteltével a lárvák lefúrnak a talajba, és ott bábozódnak, az imágók június közepétől jelennek meg, és érési táplálkozást folytatnak. Ekkor a repce zöld részeit és becőit károsítják.

Az imágók jól előre jelezhetők, így a védekezés időben elvégezhető. Ehhez segítséget nyújtanak a sárgatálak és a fűhálók. A sárgatálak rögzítése fontos, mert a tavaszi szeles időjárás felboríthatja őket. Fontos a folyamatos ellenőrzés, illetve ügyelni kell arra, hogy a víz ne párologjon el belőle. A repce mellett más keresztesvirágúakon is károsít a repce-szárormányos, így a káposztán, a karalábén és karfiolon is.

A második az ormányosbogarak közül a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi, 1. kép). Az imágók a legkülönfélébb keresztesvirágú növényeken végeznek érési táplálkozást, petéket azonban csak a repcére, káposztára, karórépára és szapora zsomborra raknak. Egynemzedékes faj, imágóalakban telel át.

A bogarak a talajt akkor hagyják el, ha a talaj hőmérséklete eléri a 6 °C-ot. A kártevő felszaporodásának kedvező a száraz, meleg tavaszi időjárás. A repcetáblára történő betelepedés utáni csapadék negatív hatással van a kártevőre. Az imágók tömegesen 12 °C felett repülnek, tehát már a repceszárormányos előtt betelepednek a repcetáblákra. Ez általában március közepén következik be. A sárgatálak itt is segítenek a rajzásdinamika megfigyelésében. A kártétel megelőzése érdekében az első ormányosbogarak megjelenését követő 12-14 napon belül védekezni kell.

A nőstények petéiket egyesével helyezik el a repce szárába. Közvetlenül a vezérhajtás és a csúcsrügy alatti részbe, az esetek nagy számában az alsó oldalhajtásokba is. Egy nőstény 20-60 petét rak le. A peterakás helyén szövetburjánzás indul be, ennek következtében csavarodik, elhajlik a szár, az esetek nagy részében fel is reped.

1. Nagy repceormányos és repceszár-ormányos a fűhálóban (Fotó: Molnár Szilárd)

2. Repcebecő-ormányosok a repcevirágon (Fotó: Molnár Szilárd)

A lárvák embrionális fejlődése 1020 nap, a lábnélküli kukacok a szár belsejében élnek, és ott járatokat rágnak. Károsításuk következtében a szilárdságukat vesztett növények generatív hajtásai rosszabbul fejlődnek, így kevesebb magot érlelnek. Teljes kifejlődésük 32-47 nap alatt megy végbe. Ez általában május végéig, június elejéig tart, ekkor a növényből kibújva a talajra esnek, és a talaj felszínéhez közel először előbábbá, majd bábbá, később imágóvá alakulnak. A bogarak a talajban telelnek.

A sárgatálakat háromnaponta ellenőrizni kell. Ha 15 db repceszárormányost, és/vagy 10 db nagy repceormányost találtunk benne, akkor el kell kezdeni a kémiai védekezést.

A harmadik ormányosbogár, amelynek a károsítását meg kell előzni a repcében: a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus, 2. kép). A bogár és a lárva egyaránt károsít. Fő kártevő a lárva. Szintén egynemzedékes faj, és itt is az imágó telel át. Szereti a párás, meleg időt, ez kedvez a tömeges megjelenésének. A repcetáblára történő betelepedése szintén az időjárás függvénye, de általában 10-12 °C feletti hőmérséklet szükséges ehhez.

Amennyiben a sárgatálban, melyet háromnaponta ellenőrizni kell, 10 db repcebecő-ormányost találtunk, akkor a kémiai védekezést el kell kezdeni.

A repce legjelentősebb magkártevője. Ha egy becőben 2-3 lárva károsít, a termésveszteség elérheti a 70-80%-ot is. Az imágó a növény vegetatív és generatív részeit egyaránt fogyasztja. A károsított becő korábban érik, és lehullik. A repcebecő-ormányos kártétele elősegíti a repcebecő-gubacsszúnyog peterakását is, mivel a gubacsszúnyog csak a sérült becőkbe tud petét rakni, és az ormányosbogarak által károsított becőket jobban szereti: ezekbe több petét rak, mint a mechanikai úton sérültekbe.

A repcebecő gubacsszúnyog

(Dasyneura brassicae, 3. kép) báb alakban telel. Kedveli a csapadékos, esős időjárást, jellemzően csak ekkor jelenik meg nagy egyedszámmal. Évente 5-6 nemzedéke fejlődik ki, az őszi káposztarepce szempontjából az áttelelt és nyári első nemzedék ellen kell védekezni. Rajzása április második felében indul. Peterakásához létfontosságúak a repcebolha vagy a repcebecő-ormányos által ejtett sérülések. Petéit más módon nem képes a növény szövetébe süllyeszteni. A kikelő lárvák – becőnként 10-30 darab is lehet – belső falát és a magvakat megsértik, így ezzel kárt okoznak. Ettől a magok megsárgulnak, zölden felnyílnak, és kihullnak. A kifejlett lárvák a becőket elhagyva a talajra hullnak, és abban egy bábbölcsőben bábozódnak. A bábnyugalom 7-14 napig tart. A báboknak csak egy kis része kel ki abban az évben, a többi átfekszik, így biztosítva a faj fennmaradását. A sárgatálas csapdával ez a faj is jól előre jelezhető. A védekezés alapja a repcebolha, repcebecő-ormányos elleni védekezés, azok létszámának csökkentése.

A bundásbogár

(Epicometis hirta, 4. kép), elsősorban a gyümölcsösök virágkártevője, de kedvenc vad tápnövényei a keresztesvirágúak mellett a fészkes virágzatúak közül kerülnek ki. Az utóbbi években megfigyelhető változás a bundásbogár károsításában, hogy ma már nemcsak a gyümölcsösök kártevője, hanem az őszi káposztarepcéké is. Nagy egyedszámban elsősorban a tábla szélén, a szegélyén van jelen. Ha a repcetábla kicsi, akkor az egész táblán károsít. Ez a faj is a kinyílt virágot és a bimbókat károsítja: a porzót, a bibét, a sziromleveleket megrágja, meghiúsítva ezzel a megtermékenyülést.

A lárvája, amely pajor, nem károsítja a repcét, elhalt korhadó szerves anyagokkal táplálkozik a talajban, a faj egynemzedékes. Az imágók a kökényvirágzás idején, március közepén-végén jelennek meg. Szintén sárgatállal és hálózással jelezhetjük előre a fajt.

3. A repcebecő gubacsszúnyog nagy károkat tud okozni (Fotó: Molnár Szilárd)

 

4. Bundásbogár és repcefénybogár által tönkretett repcevirág (Fotó: Molnár Szilárd)

Könnyebb ellenfelek

A következőkben olyan ízeltlábú kártevőkről lesz szó, amelyek hazánkban jelenleg nem okoznak számottevő gazdasági kárt, és jellemzően a fentebb felsorolt kártevők elleni védekezés hatékony ellenük.

A repce-gyökértest felszínhez közeli részében a tavaszi káposztalégy (Delia radicum), a levelekben aknázólegyek nyűi (Phytomyza rufipes, Phytomyza atricornis) élnek és károsítanak.

A levelein különböző bagolylepkefajok, a tarka kertibagoly (Lacanobia suasa), a gammabagoly (Autographa gamma), a nappali lepkefajok közül a káposztalepke (Pieris brassicae), a repcelepke (Pieris napi) és a káposztamoly (Plutella xylostella) hernyói károsítanak. A káposztapoloska (Eurydema ventrale) április közepétől-végétől jelenik meg.

A jól megtervezett védekezés esetén a repcebecőmoly (Evergestis extimalis) lárvája már nem tud a becőn károsítani.

Ugyanakkor a mezei pocok (5. kép), ha betelepül egy repcetáblába, vagy közvetlenül mellette egy lucernatáblán van, súlyos károkat tud okozni. Mielőtt védekeznénk, bizonyosodjunk meg arról, hogy milyen a fertőzöttség mértéke a területünkön. A járatok betaposásával és 1-2 nap utáni visszaellenőrzésével győződhetünk meg arról, hogy mennyi pocok maradt életben. Amennyiben az egyedszámuk eléri a 1-2 lakott járat/100 m2 értéket, csak ebben az esetben van szükség a védekezésre. A mezei pocok ellen a vegyszeres védekezés egyes esetekben szükséghelyzeti engedélyhez kötött.

Rovarölős védelem

A tavaszi időszakban 2 inszekticides kezeléssel a kártevők visszaszorítása megoldható. Előreláthatóan a 2020-as év is ilyen lesz, azokon a területeken, ahol a március közepi fagy és a későn leesett hó a rajzó ormányosbogarakat a növényeken érte. Persze lehetnek rossz évek is, amikor három kezelés sem elég a rovarkártevők gyérítésére. E kezelések ütemezése fontos az eredményes védekezéshez. Tél végén, a tavasz kezdetén ki kell menni a repcetáblákra, s nemcsak azért, hogy megtudjuk, hogy teleltek a növények, hanem a meglepetések elkerülése végett is, amelyek ormányosbogarak formájában jelenhetnek meg!

Általában rozettaképzés és a szárba indulás között már az első kezelést ki kell juttatni az ormányosbogarak ellen, ha kell, akkor a fungiciddel együtt. A rügyképződés és az intenzív növekedés időszaka is egy kritikus pont. Ekkor károsítanak azok a fajok, amelyek pollennel táplálkoznak, így ebben az időszakban fokozott odafigyelésre van szükség. Virágzásban a fénybogarak károsításának csökkentése a cél, hűvös csapadékos időben kártételük kisebb, mint meleg száraz napos időben. Virágzásban már csak méhkímélő technológia keretében kerülhet sor a védekezésre.

Összegezve a leírtakat, fontos a repcetáblák tavaszi, gyakori bejárása, a fűhálózás, a sárgatál kihelyezése, a napi hőmérséklet mérése, és ha kell az azonnali beavatkozás.

5. Mezei pocok által okozott kár (Fotó: Molnár Szilárd)

A következőkben szó lesz az inszekticid rezisztenciáról és annak kialakulásának okairól. Az inszekticid-rezisztencia elsősorban az egyoldalú és gyakori szerhasználat miatt alakul ki. Magyarországon már vannak a repce-fénybogárnak piretroid-rezisztens populációi. A rezisztencia elkerülése érdekében szükséges a növényvédőszer-hatóanyagok okszerű, az engedélyokiratban leírtak szerinti használata. Szükséges a hatóanyagok egy vegetációs időszakon belüli rotációja is. Tehát, piretroidos kezelés után más hatóanyagot válasszunk a rezisztencia elkerülése érdekében.

A repcetermesztésben a következő hatóanyagok állnak a repcetermesztők rendelkezésére:

– Méhekre kifejezetten kockázatos: indoxakarb, béta-ciflutrin, pimetrozin, cipermetrin.

– Méhekre mérsékelten kockázatos: deltametrin, lambda-cihalotrin, eszfenvalerát.

– Méhekre nem jelölésköteles: tiakloprid, tau-fluvalinát, acetamiprid.

Ha az acetamipridet tebukonazollal együttesen használjuk, méhkímélő technológia alkalmazása szükséges.

A méhkímélő technológia keretében méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására kerülhet sor: Méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg, és legkésőbb 23 óráig tarthat.

Takács Attila
növényvédelmi entomológus

bogár bundásbogár gubacsszúnyog kártevő ormányos pocok repce