Elfelejtett finomság: a naspolya

A keltáktól a füvészkönyvig

Roach (1985) úgy tudja, hogy Silchesterben (Anglia) is találtak a régészek római kori rétegekben naspolyamagvakat, mégis az archeobotanikai leletek bizonyítéka szerint a keltákig visszavezethető a termesztése. Érdekességként említhető, hogy Kis-Ázsiában pedig amerikai régészek hettita ásatási területen is találtak naspolyamagvakat.

1. ábra Magashegyi régióban gyakori (Kisázsia, Balkán) (2002

A Hollandi fajta a XVII. században már ismert a Németalföldön és a szigetországban, amely a Setania változata lehet, és eleinte díszfaként ültették. 1326-ban az egyik neves angol püspök kertjében is álltak naspolyafák, évszázadok múltán Bunyard (1881) több fajtáját írta le (3-5. ábra). A szerző úgy ítéli meg, hogy a középkorban Angliában és Franciaországban (Orleans vidékén) nagyobb arányban termesztették a naspolyát, mint manapság. Nagy Károly a Capitularejában (Kr. u. 800 körül) ugyancsak megtalálható a naspolya. A XV-XVI. századi füvészkönyvek még csak két alakját említik: Neapolitan (Nápolyi) és Greater (Nagyobb). Később a választék bővülni kezdett, Switzer (1724) új néven, de valószínűleg a régi angol (normann?) naspolyákat írta le. Hogg (1875) jegyzékében pedig feltűnik a Magnélküli fajta is, sőt a díszes levelű változatok leírása ugyancsak olvasható egyes tanulmányokban.

2. ábra Szentesi rózsa virága

Fajták, félék, finomságok

A vad formák hajtásrendszere tövises, a kultúralakok fajtái csak elvétve; a levelei megnyúltak, visszás-tojásdad alakúak, kb. 1013 hosszúak, a fonákjuk molyhos.

3. ábra Sokféleség bizonyítéka (2006)

4. ábra Bordó gyümölcsű típus (2006)

5. ábra Lapított forma (2006)

6. ábra Royal (2005)

A rövid hajtások csúcsán ülő virágai nagyok, magányosak, fehérek; fellevelük halványzöld, a csészecső hosszú cimpában végződnek, amelyek nemezesen szőrösek, a gyümölcsön maradók. Bibeszáluk félig szabad része kb. 1215 mm hosszú, a portokok vörösek. Későn, május-júniusban virágoznak, a relatív porzómagasság az öntermékenyülést lehetővé teszi (vö. Tóth 1975) (2. ábra).

Az aszmagok az alsóállású termő miatt zárt aszmagcsoportot alkotnak. A vad formák termése 2-3 cm, a termesztett fajtáké 5-8 cm átmérőjűek és 20-60 g-osak. A terméshéj felülete vékony vagy vastag, illetve sima vagy molyhos; színe barna, zöldes-, sárgás- és vörösesbarna. Utóérés után fogyasztható, ilyenkor húsa megpuhul (barna színű lesz) és kellemesen édessé válik (Mohácsy 1946). Kedvező környezetben 2-300 éves fácskáikat is tudunk. Többféle rendszerezése ismert a Mespilus germanicának, így említhető Mohácsy (1946)-rendszere különböző alakokba sorolta a naspolya-fajtákat: f. macrocarpa Hort. (nagygyümölcsű), f. gigan- tea Hort. (óriás), f. abortiva Kirch. (magnélküli), f. aureo-variegata Zbl. (sárgafoltos) és f. argenteo-variegata Zbl. (vö. HEGI 1924). Terpó (1974) viszont két provar.-t különböztet meg: provar. (var.) macrocarpa (nagygyümölcsű) DC.; ezen belül vannak a subprovar. maliformis (alma alakú) és subprovar. pyriformis (körte alakú) naspolyák, a másik a provar. (var.) apyrina (magnélküli) DC. A rendszertani munkák egyöntetű véleménye a Mespilus-nemzetségről, hogy kevés faj alkotja. Ehhez képest a génbank nyilvántartásokban összesen 26 faj található. A M. obtusifolia (Pers.) Poir. és a M. nitida (Engelm. ex Britton & N. E. Br.) Daniels fontosabb fajoknak tekinthetők, de kicsi a pomológiai értékük. Viszont megemlítendő a nemzetségnek egy új faja is, amelyet a közelmúltban fedezett fel PHIPP (1990); Ez a törzses vagy amerikai naspolya, a Mespilus canescens Phipps, Arkansasban őshonos. A naspolya montán faj (1. ábra), 1000-1200 m tengerszint magasságig megél, elsősorban mész- kő és dolomit alapkőzeten, mert bírja a talaj mésztartalmát. A termesztésbe vételéről nagyon kevés adatunk van, a domesztikációs folyamatok analógiájával származnak a feltételezések.

7. ábra Hollandi óriás (2005)

8. ábra Notthingan (2005)

9. ábra Breda (2005)

10. ábra Szentesi rózsavirágú (2008)

Bor, sör, pálinka, lekvár, sajt

Mai napig házikerti gyümölcsként foglalkoznak vele, pedig kistermetű fája miatt lehetséges lenne belőle nagy egyedszámú ültetvényt is létesíteni. Mivel szinte ritkaságnak számít fája, gyümölcse csak drágán vásárolható. Most lassan szedhető a gyümölcse, de még másfél-két hónap is kell, hogy az utóérése után fogyasztani lehessen. Szinte már az sem tudott róla, mire is „érdemes”: éretten tehát fogyasztható, lekvár, esetleg dzsem, ivólé és sajt is készíthető belőle. A nagy magjai miatt, és mert a kocsány felöl legegyszerűbb kiszívni a puha húsát, sok embernek nem tetszetős. Holott jó minőségű bor, pálinka és sör is készül belőle. Nálunk – mint említettük – házikertekbe ültetik, de Nyugat-Európában, Kis- és Közép-Ázsiában ültetvényekben van jelen. A gyümölcsével szokás volt a szőlőbort deríteni, de ez mára kiveszett a szokásból. Mivel későn virágzik, a fagyoktól nem szenved, viszont a kis- és nagyfarontó ágrendszerét és a törzsét egyaránt károsítja, ami a fácskája pusztulásához vezet. Gyakran magoncait szemzik be, a galagonyát is használják alanynak (vö. 12. ábra). Nagyobb előfordulása a naspolyának Csongrád és Békés megyében, a Duna-Tisza köze déli részén (Észak-Bácska), Fejérben és Somogyban figyelhető meg. Utoljára 1935-ben mérték fel egyedszámát, amely mára is érvényes a relatív sűrűségben, mert a felsorolt régiókban őrzik a tradícióját. A leggyakoribb a Szentesi rózsavirágú, de szép számmal akadnak más fajták is.

Breda

Valószínűleg az Óriás hollandi fajtával közeli rokonságban álló, valószínűleg holland tájfajta. Gyümölcse kicsi, középnagy, molyhos felületű; húsa sárgás világosbarna, kiváló ízű. Igen bőtermő, a gyümölcse november derekán fogyasztható. Levelei nagyok, sötétzöldek, sima felületűek. A nemzetközi irodalomban jól öntermékenyülőnek írták le. Valószínűleg keverten, az ún. házi naspolyák között még van Breda is (vö. ROACH 1985).

Hollandi óriás

(Large Dutch, Krupnoplodnaja)

Régi, igen nagy gyümölcsű, feltehetőleg holland eredetű fajta, a Francia óriással azonosnak tekinthető (Angyal 1925); gömbölyded, két vége felöl kissé, héja élénk világosbarna. levele is igen nagy. Közepes ízű és zamatú, igen nagy magvakat képez; a kertekben országszerte még találkozhatunk vele (pl. a Jászságban is). Középnagy, nagy virágai gyengén öntermékenyülők, sziromleveleik fodrosak; gyengén terem (Szabó 1998). Az erősen lapított (lasponya)-jellegű klónja Romániában külön néven szerepel (Néflier de Hollande à fuit monstruex) (lásd Román pomológia 1964).

Notthingam

Angol fajta, orosz nyelvterületen Szkoroplodnaja néven ismerik. A Szentesi rózsa után érik, gyümölcse majdnem kerekded, középnagy méretű, a csészelevelek vágottak rajta. Az árnyékos oldalán zöldes barna, a napos felén jellegzetesen „naspolya (vöröses)-barna”. Virágai nagyok, öntermékenyülők. Kevésbé savas és leves, mint a Szentesi rózsa (Szabó 1998).

Francia óriás

Igen nagy gyümölcsű, feltehetőleg a Francia óriástól csak klónfajta mértékben különbözik (Angyal 1925); gömbölyded, két vége felől lapított, héja világosbarna. Közepes ízű és zamatú, igen nagy magvakat képez; inkább dunántúli kertekben fordul még elő. Nagy virágai közepesen öntermékenyülők, sziromleveleik fodrosak; gyengén terem. Levelei igen nagyok, világoszöldek.

Royal

(Királyi naspolya)

Valószínűleg normann eredetű fajta, így mind Franciaországban, mind Angliában elterjedt; gyümölcse nagy, középnagy, gömbölyded. Régi hazai faiskolai jegyzékek szerint termőképessége jó, és rendszeresen terem. A gyümölcshéja zöldesbarna-barna, erősen molyhos felületű, a húsa hasonlóképp barna, kellemes ízű, közepes illatú. November derekán már fogyasztható. Zalában és Somogyban ritkán ugyan, de előfordul, „házilag” szaporítják.

Szentesi rózsavirágú

Legkorábban érő igen értékes fajta, Brózik (1993) Szentes és Pomáz környékén egyaránt megtalálta, a szentesi egyed került törzskönyvezésre, elterjesztésében Zatykó Sándor faiskolás érdemeket szerzett. Virágai középnagyok, hólyagos szirmúak, igen jól öntermékenyülők. Gyümölcse középnagy, mutatós körtealakú, héja és húsa világos barna, enyhén molyhos, magvai aprók. Íze és zamata kiváló. Levelei kicsik, csavarodottak. Csongrád és Békés megyében fogyasztása és feldolgozása régen a legsokfélébb volt, pl. lekvárt és sajtot is készítettek belőle.

Egyéb magyar tájfajták

Házi naspolya. Tisztázatlan származású, középnagy, körtealakú gyümölcsöt terem, jó termőképességű. Ma Románia területén elég gyakori fajta. Magnélküli (Apyrina, Seedless) (11. ábra) Apró, nagyon jó ízű, igen bőtermő. A Noszvaji és Gödöllői óriás leírása is megtörtént, egyetemi diploma dolgozatban érhető el. Egyéb helyi fajták ugyancsak ismertek, pl. a Fehérvári, a Lasponya (erősen lapított), Somogyi (körtealakú) naspolyák igazolják a faj mikroevolúciós potenciálját és egyes fajták képességét az elvadulásra (vö. SURÁNYI 1985).

11. ábra Vad jellegű naspolya (2008)