A jól emészthető tavaszi betakarítású tömegtakarmányok jelentősége
Tavasszal dől el, hogy lesz-e elegendő „többfunkciós rostunk” a nyári időszakban, vagy vásárolt termékekkel kell helyettesítenünk a hiányzó táplálóanyagokat. A nyári tejtermelés fenntartása, a szaporodásbiológiai eredmények javítása azonban ma már nemcsak hatékonysági kérdésként jelenik meg, a termelés szerkezete ugyanis az üvegházhatású gázok kibocsátása (emissziója) szempontjából is fontos.
A hőstressz és a „többfunkciós” rost
A tavaszi betakarítás egyik feladata, hogy a struktúrrost legyen minél nagyobb hányadban emészthető rost is egyben, lehetőleg kevés emészthetetlen rosthányaddal (1. ábra, 1. táblázat). Ez a tavaszi betakarítású szilázsok esetében a növény fajától és fejlettségétől függ elsősorban, azaz, hogy időben, kalászhányás előtt takarítjuk-e be a gabonát és a füvet, vagy később.
A lucerna esetében azonban még korai betakarítás esetében sem várhatunk 200 g/kg értéknél több emészthető rostot. De ezzel még nem teljes a kép. Fontos puzzledarab az iNDF240. A bendőtartalom bendőben való tartózkodásának ideje határozza meg a passzázst a kérődzőknél, és indirekt módon hatással van az étvágyra (szárazanyag-felvételre). Annyi idő kell a lebontáshoz, hogy a takarmányrészecskék átférjenek a recés-százrétű nyíláson (majd utána az oltógyomorba jussanak). A takarmány bendőben való tartózkodásának ideje ezért elsősorban a takarmány lebomló NDF- és nem lebomló NDF-tartalmától, valamint ezek arányától függ. A takarmány frakciómérete (a legújabb kutatási eredmények szerint) nincs hatással az áthaladási sebességre, inkább az evési időt határozza meg. Ennek az az oka, hogy a falatban a részecskék méretét a tehén „egalizálja” a rágás révén (megközelítően egyforma hosszú a szalmából vagy a szilázsból származó részecske a falatban). Tehát hosszabban rág, és kevesebbet eszik a hosszú szálú TMR-ből. Visszatérve, a rost lebonthatósága azonban hatással van a potenciális szárazanyag-felvételre, azaz az étvágyra.
Mivel a sejt belsejében lévő anyagok védelme elsődleges a növény életben maradása érdekében, ezért a növényt elfogyasztó állat emésztőenzimjeinek és a bendőbaktériumoknak nehéz a dolguk: az öregebb (lignifikáltabb) rostból lassabban tudják kibontani a sejteket, míg a fiatal (hemicellulózban gazdagabb) rostból gyorsabban. A rost lebontásának a bendőben ezért speciális dinamikája van. A jól emészthető rost gyorsan fermentálódik (erjed), a frakciómérete pedig rövid idő alatt csökken (feldarabolódik), majd egy része távozik a bendőből az oltógyomorba. A gyorsan lebomló rost tehát meglehetősen „dinamikusan” mozog a bendőben. A relatíve gyorsan lebomló rost erjedése és kiürülése által létrehozott „üres hely” pedig növeli a szárazanyag-felvételt. Tehát minél gyorsabban emésztődik a rost, annál több hely keletkezik a bendőben a következő takarmányadagnak. A dNDF48ideális mennyisége kb. 4 kg/nap/tehén.
Ezzel ellentétben az emészthetetlen rost (iNDF240) lassan ürül ki, telíti a bélcsatornát (töltőhatás), miközben csökkenti az erjedés és a passzázs sebességét, ezért inkább statikus, mint dinamikus elem. Mivel lassan ürül, ezért (nagyobb arányban etetve) csökkenti a szárazanyag-felvételt. A nagyobb lignintartalmú rost a bendőben nem bomlik le, viszont javul a kérődzés, a tejzsírképződés, mert stabilizálódik a bendő kémhatása. Az iNDF240ideális mennyisége ezért kb. 2 kg/nap/tehén. Melyik szilázsból tud tehát többet megenni a tehén? Amelyiknek kevesebb a nem emészthető hányada, az iNDF240-tartalma. Az ilyen szilázs segíti a 30 kg/nap/tehén szárazanyag-felvétel megközelítését, fenntartását és megtartását a nyári időszakban is.
A fű- és rozsszilázsok rendkívül kedvező, alacsony koncentrációban tartalmaznak iNDF240-t.
Átlagosan 115 g/kg sza. az értéke (10 év), míg a legjobb fűszilázsban kb. 60 g/kg sza., a legjobb rozsszilázsban pedig átlagosan 112 g/kg sza.-koncentrációt mértünk a 2013–2023-as mintákban. Ezzel szemben a lucernaszilázs átlagos iNDF-tartalma kb. 217 g/kg sza. volt (10 év), és a legjobb érték is elérte a 170 g/kg sza. koncentrációt. A korai betakarítású gabonák és füvek esetében az emészthető rost 1,5–2-szerese az emészthetetlen rostnak (dNDF48: 300–350 g/kg sza.). A közepes minőségű lucernaszilázsok esetében az emészthető rost kevesebb, mint a nem emészthető (1. ábra)!
Tehát a lucerna lehet jó emészthetőségű (OMd-értékű) a kezdeti gyors lebomlása, azaz a „törékenysége” miatt, de az étvágyat korlátozza a magas lignintartalma révén (1. táblázat). Ez a végső magyarázata, hogy miért tartja fenn a szárazanyag-felvételt a nyári időszakban a jó fű- és rozsszilázs, szemben a lucernaszilázzsal és szénával. Az emészthető rost gyorsabban ürül, növelve a potenciális szárazanyag-felvételt, miközben segíti a kérődzést, fenntartja a megfelelő bendő pH-t, és a tejzsír képződését is támogatja alapanyaggal. Ezzel szemben a nem emészthető rost megüli a bendőt, és lassítja a bendőből való kiáramlást, csökkentve ezáltal az étvágyat. Az RFV számított adat, alapja az NDF- és ADF-tartalom, tehát rostalapú paraméter.
A lucernaszilázsok és -szenázsok RFV-értéke nem volt ideális az elmúlt 10 év során (átlagérték 142, tartomány: 132–151, közepes minőség). A mért és számított adatok szerint, valamint az USA-szabvány alapján lucernaszilázsaink és -szenázsaink 32%-a adható (termeléscsökkenés nélkül) tejelő tehénnek. A lucernaszilázs- és -szenázs-minták 68%-át csak növendékekkel szabadna etetni az USA-standard és a mért rostminőség alapján. Ennek oka a lucerna esetében a késői fenológiai fázisban történő kaszálás (a tavaszi időjárás változékonysága és a még mindig hozamközpontú betakarítás miatt). Ne felejtsük el az energiatartalmat sem. Jól végzi az a növénytermesztő a dolgát, aki el tudja érni a tavaszi betakarítású gabona-, fű- és lucernaszilázs/-szenázsok esetében a 6,0 MJ NEl-tartalmat! A rost energiatartalma, még az emészthető rost energiatartalma sem lesz olyan, mint a keményítőé vagy a zsíré, de önmagához képest komoly javulás érhető el a kaszálás helyes időpontjának megválasztásával. A kulcs az emészthetőség, azaz a sejtfal vastagsága, lebonthatósága. Erjesztett lucernáink átlagos energiatartalma szerény (5,31 MJ/kg sza.)! Az átlagos és a legjobb lucernaszilázs/-szenázs energiatartalma között 0,9 MJ a különbség, ami napi adag szintjén (3 kg sza. szenázs/nap/tehén adagban etetve) legalább 1 kg tej energiaszükségletével és 0,3 kg szárított kukorica energiatartalmával egyenértékű. A home grown energiaforrással szemben a vásárolt termék növeli az emisszió értékét.
A home grown fehérje (pl. tömegtakarmány-fehérje) meghatározó értékké válik a közeljövőben az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából is. Lucernaszilázsaink esetében a nyersfehérje-tartalom még a top és a prémium RFV-kategóriában is elmarad a kívánt értéktől (RFV >185: 218 g/kg sza. nyersfehérje; RFV 170–185: 209 g/kg sza. nyersfehérje). Ennek oka, hogy sok tehenészet nem alkalmaz szakszerű és okszerű nitrogénpótlást a lucernatáblákon. Ha figyelembe vesszük a nyersfehérjében mérhető különbséget, akkor megközelítően 0,3 kg extrahált szójadarával egyenértékű a fehérjehiány a napi adag szintjén. Tehát egy kedvező energiatartalmú szilázzsal/szenázzsal abrakot is tudunk spórolni. Az összehasonlítás alapja a nyersfehérje volt, tehát nem lett figyelembe véve a szója kedvezőbb emészthetősége és aminosav-tartalma. 2025-től azonban új kihívás is van a horizonton! A fenntarthatósági jelentéskötelezettség (CSRD) és az üvegházhatású gázok (ÜHG) CO2-egyenértékben megadott kibocsátásának telepi számítása miatt nagyon fontos lesz a home grown tömegtakarmányok fehérjetartalma. A vásárolt szója ugyanis jelentősen növeli az 1 kg tejre vetített CO2-egyenértéket, ezért minél kevesebbet etetünk, annál versenyképesebb lesz a tejünk.
Tehát ahhoz, hogy a struktúrrost egyben sok emészthető rostot és hatékony energiaforrást is jelentsen, a megoldás a korai gabonaszilázs/szenázs, az intenzív fűszilázs/szenázs, a korai pillangós-gabona keverék szilázs/szenázs és a korai fű-gabona keverék szilázs/szenázs. Bármelyikre igaz: a buga/kalászhányás előtt betakarítva. Ezekből a szilázsokból ideális lenne 10–15 kg/nap/tehén mennyiséget etetni a fogadó és a nagytejű csoportokban. Mivel azonban ezek a takarmányok drágábbak, mint a kukoricaszilázs, lehet súlyozni: 10–15 kg/nap/tehén nyári időszakban az étvágy fenntartása érdekében, és 5–10 kg/nap/tehén szeptembertől májusig (legalább a fogadó és nagytejű csoportokban).
A jóból nem elég a kevés!
A fenntarthatósági jelentéskötelezettség (CSRD) és az 1 kg tejre vetített üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása szempontjából azonban érdemes lenne nagyobb fehérjetartalmú gabona- és fűszilázst készíteni. Ezen a téren elmaradásunk van, mert 14%sza. a gabona- és fűszilázsok átlagos nyersfehérje-tartalma, tehát elmarad az optimálistól. A kedvező fehérjetartalmú szilázsokkal a vásárolt és nagy eCO2-értékű fehérjehordozók aránya csökkenthető.
A hőstressz és a lucerna újrapozicionálása
Összességében megállapítható, hogy a lucernaszilázsok és -szenázsok táplálóértéke, rostösszetétele, erjedésének minősége országos szinten közepes, messze elmarad a nemzetközi határértékektől, ezért ez jelentős veszteség, kár, megoldandó feladat, probléma. Lucernaszilázsaink és -szenázsaink jobb minőségűek, mint a lucernaszénáink, ezért támogatható ez a tartósítási mód. Figyelembe véve azonban az USA-ban alkalmazott, minőségre vonatkozó irányelveket, a hazai átlagosan közepes minőség miatt lucernaszilázsaink és -szenázsaink 60–70%-át a növendéküszők nevelésekor javasoljuk használni, mert a tejelő tehén tejtermelési potenciálját és hatékonyságát a hazai átlagos lucernaszilázs és -szenázs minősége rontja a 10 500 kg-ot meghaladó laktációs termelésű állományok fogadó és nagytejű csoportjaiban (fejési átlag 40–45 kg/NT tehén/nap). Nincs annak akadálya, hogy 150 feletti RFV-értékű lucernaszilázst készítsünk, és azt tejelő tehénnel etessük. A minőség javításának agrotechnikai és betakarítás-technológiai hátteréről: korábbi betakarítás (1 mm-es bimbókezdemény), magasabb tarló (6–8 cm), gumihengeres szársértés és max. 48 órás fonnyasztás, 8 cm-es magasságú rendkezelés, a rendterítés elhagyása tavasszal időjárástól és rendtől függően, minél kevesebb rendmozgatás, 1-2 cm között szecskaméret, silózási adalékanyag használata az erjedési veszteség mérséklésére. A 150 RFV-értéket meghaladó és jól erjedt, tehát összességében jobb minőségű lucernaszilázsok és -szenázsok esetében azonban javasoljuk figyelembe venni és mérlegelni a fűfélékhez képest alacsony emészthetőrost-tartalmat (dNDF48: 166 g/kg sza.) és jelentős emészthetetlen rostmennyiséget (iNDF240: 217 g/kg sza.), a várható energia- és fehérjetartalmat, amikor a tejelő tehén adagjába illesztjük! Különösen nyáron kritikus szempont a nem emészthető rost etetése, mert csökkenti az étvágyat!
A fenntarthatósági jelentéskötelezettség (CSRD) és az 1 kg tejre vetített üvegházhatású gázok eCO2-egyenértékben kifejezett kibocsátása szempontjából is érdemes lenne jobb minőségű lucernaszilázs/szenázst készíteni, mivel csökkenthető vele a vásárolt és nagy eCO2-értékű fehérjehordozók aránya.
A nyári struktúrrostellátás egyéb megoldásai a hatékonyság szempontjából
Az alábbi rosthordozók nem többfunkciósak, azaz gyenge energia- és fehérjetartalmú anyagok. Tehát nem javítják a hatékonyságot, hanem szükségmegoldások.
• Megoldás a kis mennyiségben etetett (kb. 0,2–0,5 kg/nap/tehén), finomra aprított (2 cm) és jó minőségű takarmányszalma (fedett helyen tárolva)! Sajnos azonban kevés telepen találunk ilyen minőségű szalmaalapanyagot.
• Továbbá a struktúrforrásként kis mennyiségben etetett (2-3 kg/nap/tehén), szemérésben („öregen”) betakarított, de finomra szecskázott búza- és árpaszilázs (1-2 cm). Ezekből a szilázsokból nem szabad nagyobb mennyiséget etetni, mert energiatartalmuk és emészthetőségük rendkívül gyenge. Csak a kérődzés stimulálására használjuk kis mennyiségben őket.
• Megoldást jelenthet még a nehezen aprítható lucernaszéna részbeni helyettesítésére a nagy szárazanyag-tartalmú lucernaszenázs etetése (40–50% sza.), mivel kemény rostja még finomra szecskázva is (1 cm) stimulálja a kérődzést, és kevés savat tartalmaz. Jelen pillanatban ez a megoldás közepes rostminőséget jelent, gyenge fehérjetartalommal.
Akkor mit etessünk és mennyit? Mennyit silózzak be tavasszal?
Az előbb felsorolt kérdésekre adott válaszok újszerű szemléletet tükröznek. Mivel a minőség mellett az élettani hatás másik fontos tényezője az etetett napi mennyiség, ezért a tavaszi betárolás volumene kritikus jelentőségű az egész éves termelésre nézve. A szárazanyag-felvétel fontos pontja az új megközelítésnek és a betárolandó mennyiség tervezésében: a jól emészthető rost és a kisebb szecskaméret, valamint a széna minimalizálása lehetővé teszi, hogy a száraz anyag-felvétel elérje a 30 kg/nap/tehén értéket a nagytejű csoportban (a növendéknevelés, az istállóklíma és a genetika szintén fontos ezeknek az értékeknek az elérésében). Ez az érték akkor ideális és követendő példa, ha jó takarmányértékesítéssel társul! Cikksorozatunk következő részében folytatjuk a takarmányozástechnológiai módszerek bemutatását, további lehetőségeket keresve a hőstresszre való felkészülésre.
Dr. Orosz Szilvia
