A tojás mint kiemelkedő biológiai értékkel rendelkező fehérjeforrásunk fenntartható és gazdaságos termelése kiemelkedő fontosságú. Az EU jövőbeni tojástermelését előreláthatólag a folyamatosan változó és szigorodó szabályok, előírások egyre inkább nehezíteni fogják. Így válaszokat, megoldásokat kell keresni a lehetséges rendszerek között a fenntartható, gazdaságos és biztonságos tojástermelésre. Ennek apropójául mutatom be a témához kapcsolódó doktori kutatásomat.
Doktori kutatásom témája: Eltérő genotípusú tojótyúkok magatartásvizsgálata nem ketreces tartásban az étkezési tojástermelés hatékonyságának és fenntarthatóságának javítása céljából.
Tudományos munkám során három különböző tojótyúk-genotípus fészkelési magatartását kívánom vizsgálni 12 termelési hónap alatt az EU-ban egyre inkább előtérbe kerülő és elterjedő – nem ketreces, azaz – alternatív tartási rendszerben. A téma fontosságát az is aláhúzza, hogy az étkezési tojástermelésben alkalmazott különböző tartásmódoknak eltérő a környezeti lábnyoma. Ebben a versengésben a hatékonyabb EU-konform ketreces tartás kedvezőbb paraméterekkel rendelkezik a többi tartásmóddal összehasonlítva, következésképpen keresni kell azokat az utakat, technológiai megoldásokat, amelyek képesek a nem ketreces rendszerek termelési hatékonyságát javítani, mert ezzel a fenntarthatóság érdekében teszünk hatékony lépéseket.
Napjainkban egyre sürgetőbb megoldást kíván az a probléma, hogy amennyiben az Európai Unióban mégiscsak betiltanák a tojótyúkok ketreces tartását, akkor az ezt felváltó alternatív tojótyúktartási technológia termelési hatékonyságát milyen nemesítési és gyakorlati megoldásokkal lehetne javítani a fenntarthatóság érdekében. Ennek szem előtt tartásával vizsgálataim főbb motiváló tényezői között ott van annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy nem ketreces tartástechnológiai körülmények között a tyúkok széles repertoárú magatartásformáinak tanulmányozása milyen lehetőségeket és tanulságokat rejt az alkalmazott technológia eredményeinek javítására. Így akár unikális információkkal is hozzájárulhatunk az új típusú alternatív tartástechnológiai rendszerekben történő fenntartható tojástermelés gyakorlatához.
A témában hasonló, ilyen jellegű kutatás mind hazai, mind nemzetközi szinten unikálisnak tekinthető. A kutatás egyediségét, valamint a várható eredmények újszerűségét az adja, hogy experimentális körülmények között eddig még nem történtek olyan vizsgálatok, melyek egy időben a tiszta vonalú szülőpárok és a keresztezett ivadékok (1. szakasz), valamint a három tojóhibridtípust reprezentáló kereskedelmi hibrid (2. szakasz) viselkedési és termelési tulajdonságait hasonlították volna össze az EU által szorgalmazott tartástechnológiai körülmények között, azt keresve, hogy a termelés hatékonysága miként javítható a fenntarthatóságot szem előtt tartva.
A kutatás ismertetése
A kutatásom 1. vizsgálati része egy folyamatban lévő referenciavizsgálat. Megfigyeléseimet a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Kaposvári Campus Tan- és Kísérleti Üzemének Baromfi Teszttelepén végzem, a Bábolna TETRA Kft. által biztosított három különböző genotípusú tojótyúkállománnyal, melyek a következők: a1= kereskedelmi hibrid (K); a2= tiszta vonalú anyai ivadékcsoport (Anyai); a3= tiszta vonalú apai ivadékcsoport (Apai)].
Már a genotípusok megválasztásából is érzékelhető, hogy ebben a kutatási szakaszban egyidejűleg vizsgálom és hasonlítom össze a tiszta vonalú kétszülőpárt (anyai és apai partnert), valamint a keresztezésükkel előállítható tojóhibrid tulajdonságait. Fontos kérdés annak megválaszolása, hogy milyen viselkedési mintázat és milyen értékmérők jellemzik a tiszta vonalú szülőket, és ebből mi jelenik meg a keresztezett ivadékokban. A folyamatban lévő referenciakutatás a 12 termelési hónap közül csak egyet – a csúcsintenzitás elérésének időszakát – értékelt ki.
A doktori témám egyik fontos vállalása ennek a referenciakísérletnek a befejezése, a rendelkezésre álló adatok, megfigyelések és videofelvételek teljes körű kiértékelése. A tartózkodási adatok mellett feljegyzem, hogy a tojótyúkok az adott fülkerészben milyen viselkedési mintázatot folytatnak. Ezek alapján el tudom különíteni: az evést (etetőkből); a kapirgálást; az ivást; a pihenési viselkedést (egyéb komfortviselkedési mintázatok is ide sorolva: tollászkodást, porfürdőzést, nyújtózkodást); és kiemelten a fészkelési viselkedést (fészeklátogatás gyakorisága, fészekpreferencia, a fészekben tartózkodás időtartama); valamint az ülőrúdhasználatot (felgallyazás, fészekhasználat előtti várakozás).
A 2. vizsgálati részben már csak keresztezett hibridekkel dolgozom, melyeket úgy választottam ki, hogy mindhárom tojóhibridtípus reprezentálva legyen: Leghorn, Rhode és Tint típusú tojóhibridek. A tervezett kísérlet minden tekintetben azonos az első referenciakutatásnál leírt módszertannal, azzal az eltéréssel, hogy míg az első kísérlet a tiszta vonalú és keresztezett ivadékcsoportok egyidejű vizsgálatát, addig a második csak kereskedelmi forgalmazású, mindhárom tojóhibridtípusra kiterjedő kísérletes vizsgálatot foglal magában.
Elméleti és így nemesítési szempontból az első, a gyakorlatnak átadható ismeretek szempontjából viszont a második kísérlet szolgáltat fontosabb tapasztalatokat.
Hazai és nemzetközi aktualitás
Napjaink Európájában a tojótyúkok tartásmódjának változása azt jelenti, hogy a korábbi kiscsoportos ketreces tartás helyett egyre inkább a nagyobb létszámú állatcsoportok válnak jellemzővé, ahol a baromfi viselkedésének és a viselkedési mintázatok termelési tulajdonságokra gyakorolt hatásának egyre nagyobb a jelentősége.
A termelés gazdaságosságán túl ezt részben az is indokolja, hogy a baromfitartás során egyre inkább előtérbe kerülnek az állatjóléti szempontok és elvárások. Az ezredfordulót követően az Európai Unióban a tojótyúkok jólléte érdekében jelentős változások történtek, melyek következményeként 2012. január 1-jétől a hagyományos ketrecek használatát betiltották (EUROPEAN COMMUNITIES, 1999).
Napjainkban egyre hangosabb az ún. End the Cage Age mozgalom, amely a még engedéllyel használt feljavított (berendezett) ketreces rendszerek tilalmát követeli. Ha ez bekövetkezik, akkor rövidesen a nem ketreces (non-caged), azaz alternatív, a baromfi számára nagyobb férőhelyet és lényegesen nagyobb mozgási szabadságot biztosító tartástechnológiák kizárólagosságára kell számítani. Ez a változás azonban új kihívás elé fogja állítani a tojástermeléssel foglalkozó szakembereket és gazdálkodókat, mivel SÜTŐ (2020) szerint a tyúk „szabadságát” valakinek meg kell fizetnie, ugyanis a megnövekedett termelési költségek a tojás (termelőtől az asztalig) útjának minden állomásán áremelkedést fog előidézni, végeredményben a tojás drágulni fog. Ezek után nem lehet kérdés, hogy a tyúk viselkedési repertoárjának, különösen fészkelési magatartásának a tanulmányozásával az alternatív tartási rendszerekben tudunk-e javítani a termelés színvonalán.
A Bábolna-TETRA Kft. a világ négy legjelentősebb tojóhibrid-tenyésztő cégének egyike, melynek meghatározó szerepe van nemcsak Európa, hanem a világ árutojás-termelésében is. A vizsgálandó genotípusokat, az értékelendő tulajdonságok körét és az alkalmazandó módszereket úgy terveztük meg, hogy azok valóban hasznosak és informatív jellegűek legyenek a szelekciós döntések meghozatalakor. Az eredmények rá fognak világítani arra, hogy milyen különbségek vannak a tisztavonalú szülői genotípusok és a különböző keresztezésből származó tojóhibridtípusok viselkedésében, fészkelési szokásaiban és termelési mutatóiban, amelyek jelentős mértékben befolyásolják az EU jövőbeni tojástermelését, annak fenntarthatóságát és biztonságos élelmiszer-ellátását. Az új tudományos eredmények várhatóan rávilágítanak, hogy melyik tojóhibridtípus a legalkalmasabb egy adott alternatív tartásmódban történő termeltetésre. Az EU-ban egyre szigorúbb szabályok és elvárások vonatkoznak az állati termékekre, így az étkezési tojás minőségi tulajdonságaira.
Egy EQM műszerszett használatával össze tudjuk majd hasonlítani mindhárom tojóhibridtípus legfontosabb tojásminőségi paramétereit, ami ugyancsak fontos kritériuma a tojástermelés fenntarthatóságának. A baromfiágazat igen nagy jelentőséggel bír napjainkban, hiszen a baromfihús és a tojás az emberiség legjelentősebb fehérjeforrása. Az ágazat termelési volumene folyamatos emelkedő tendenciát mutat, hiszen a Föld növekvő lakossága és fejlődő országok jóllétének növekedése miatt egyre nagyobb a fehérjeigény. Egyértelmű, hogy megoldásokat kell keresni a lehetséges rendszerek között a fenntartható, gazdaságos és biztonságos tojástermelésre, és úgy gondolom, hogy doktori témám ennek a problémakörnek egy részére megoldást adhat, mind a tojástermelők, mind a nemesítést végző tenyésztők munkáját segítve.
A szakirodalom a szerzőnél, illetve a szerkesztőségben elérhető.
Pető Lilla
A K&H évek óta aktívan támogatja a magyar agráriumot és azokat az agrárszakembereket, akik tesznek a magyar mezőgazdaság fenntarthatóbbá tételéért. Ezért hozta létre tíz évvel ezelőtt a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázatot. Az ösztöndíj célja, hogy anyagi támogatással segítse az agrárágazat egészségesen fenntartható, hosszú távú fejlődését szem előtt tartó hallgatók tanulmányát, kutatómunkáját, ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy a hazai mezőgazdaság még eredményesebben működhessen. A pályázaton olyan innovatív és előremutató ötleteket díjaztak, amelyekkel a fiatal tehetségek forradalmasíthatják a magyar mezőgazdaságot, és formálhatják a fenntartható gazdálkodás jövőjét. A fenti cikk szerzője ennek a témának a kutatásáért egyik nyertese a K&H a fenntartható agráriumért ösztöndíjpályázatának. Gratulálunk!
