2025 tavaszán a magyar mezőgazdaság olyan időszakot él(t) meg, amelyben az éghajlati kihívások, az orosz háború, a szakmapolitikai változtatások egyaránt komoly és jellemzően negatív hatást gyakorolnak az ágazat kilátásaira. A távoli és esetleges ukrán EU-csatlakozás alighanem túlzott aggodalmakat kelt, ugyanakkor a klímaváltozás, a nemzetközi verseny, a támogatáspolitika és a személyi változások együttesen formálják azt a keretrendszert, amelyben a gazdálkodóknak helyt kell állniuk.
Komoly éghajlati kockázatokkal indult az év
Az év első hónapjai rendkívüli csapadékhiánnyal és aszályos periódussal indultak, amelyeket súlyos fagykárok követtek, különösen a gyümölcsös ültetvényekben. A Dunától keletre a talajnedvesség hiánya mára kritikus mértéket öltött, miközben a gazdálkodók többsége kénytelen már tavasszal vízmegtartási és regenerációs stratégiákat alkalmazni.
A klímaváltozás hatásai egyre inkább beágyazódnak a mindennapi gazdálkodási döntésekbe: alkalmazkodni kell az egyenetlen csapadékeloszláshoz, a korábban soha nem látott hőhullámokhoz és a gyakoribb viharos időjáráshoz. Mindezek mellett egyre fontosabbá válik a zöldtrágyázás, a mikrobiológiai fejlesztések és a fenntarthatóbb inputanyag-használat.
Szakpolitikai viták, személyi változások
Magyarország az Európai Unióban is igyekszik formálni a mezőgazdasági jövőt. Az agrárminiszter Brüsszelben javaslatot tett az aktív vakcinázás EU-s szintű bevezetésére, amely 24 tagállam támogatását is elnyerte. A cél: egységes és tudományos alapokon nyugvó védekezési stratégia kialakítása az állatbetegségek ellen. A hazai és uniós gazdák érdekérvényesítése azonban más frontokon is nehezedik, hiszen miközben GMO-tilalom van érvényben, az Európán kívülről érkező termékek más szabályok szerint termelhetők. Az ebből fakadó versenyhátrány mára az egyik legsúlyosabb feszültségforrássá vált a régiós agrárpolitikában.
Az ágazatot belső bizonytalanságok is övezik: 2025 első félévében két államtitkárt és egy helyettes államtitkárt menesztettek az Agrárminisztériumból – mindjüket hivatalos indoklás nélkül. Feldman Zsolt, Juhász Anikó és legutóbb Farkas Sándor távozása mögött informális hírek szerint elsősorban a vidékfejlesztési támogatások kifizetésének tempója és az ágazati irányítás hatékonyságával kapcsolatos kormányzati elégedetlenség állhatott. A hirtelen távozások az agrárszakmai közvélemény számára is komoly bizonytalanságot jeleznek.
Lehetőségek: exportbővülés, fejlesztési források, beruházások
Mindezek ellenére az ágazatban pozitív folyamatok is elindultak. A búza, kukorica és napraforgó ára stabilizálódott, az export bővülése javítja a piaci lehetőségeket. A meghirdetett programok nagyságrendileg 1500 milliárd forintot kereteznek, de az elkövetkező években összesen akár 3000 milliárd forintnyi agrárberuházás valósulhat meg, amely a technológiai fejlesztéseken túl hozzájárulhat a generációváltáshoz is. Kiemelt cél a fenntarthatóság irányába való elmozdulás, a természetes növényvédelem arányának növelése, a toxinmentesítés, a takarmánygazdálkodás hatékonyságának javítása, és a szaktanácsadás megerősítése. Ezen fejlesztések nemcsak a környezet védelmét, hanem a piaci versenyképességet is szolgálják.
Ukrajna távoli kihívás, de az egyenlő elbírálás jogos igény
Az agrárpolitika jövőjét hosszú távon meghatározza az EU következő költségvetési időszaka, az USA vámpolitikája (cikkünk írásakor a kiszámíthatatlan USA-kormányzat, azaz Donald Trump elnök most éppen visszavonja az EU ellen pár napja tervezett 50%-os tarifacsomagot), a KAP kereteinek kialakítása, valamint Ukrajna lehetséges EU-csatlakozása. Ez utóbbi alighanem inkább politikai, mint valódi agrárszakmai kérdés: Ukrajna esetleges csatlakozása legkorábban 5-10 éves távlatokban képzelhető el, továbbá mivel az EU-s szabályozás ott is kötelező lesz, a mostani árelőny is eltűnik vagy jelentősen mérséklődik. Ugyanakkor indokolt az a magyar és más EU-tagállamok követelése, amely sürgeti, hogy az EU piacaira csak olyan mezőgazdasági termékek kerülhessenek, amelyek ugyanazon szabályok szerint készülnek, mint az uniós termékek.
