Gyümölcsök világpiaci kereskedelme

A WHO, azaz az Egészségügyi Világszervezet ajánlása alapján minimum 400 gramm zöldséget és gyümölcsöt kellene fejenként minden nap elfogyasztani ahhoz, hogy lényegesen csökkenjen az olyan krónikus betegségek kialakulásának esélye, mint a rák, cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek, vagy az elhízás. Ezzel szemben sajnálatos módon egyelőre ezt még nem sikerült a világ minden országában elérni. Míg a múlt évezred végén a világ országainak közel 40%-a érte el ezt az átlagos fogyasztási szintet, addigra az új évezred elején ez az arány az 50%-ot is elérte. Természetesen jelentősen növekedtek az adatok Kínában és a többi fejlődő országban is. Sajnos azonban még mai napig is az összes ország közel 20%-ában ez a fogyasztási adat a 200 grammot sem éri el.

Vezet a banán

A világ gyümölcstermelésében és -fogyasztásában a banán vezet, amelyet a rendszerváltás előtt csupán a téli ünnepek alkalmával lehetett kapni, és akkor is hosszú sorokban várta mindenki, hogy egy vagy esetleg két kilót vásárolhasson belőle. Mára ez a gyümölcs már nélkülözhetetlen szereplőjévé vált a hazai élelmiszerboltok kínálatának. Az 1. ábrán látható, hogy globális kereskedelme milyen mértékben növekedett az elmúlt évtizedekben. Térnyerését még a 2008-as világgazdasági válság sem tudta megállítani, abban az évben is növekedett termelése és fogyasztása is. Az ábrán a kék diagram megmutatja a termelés nagyságát, míg a fekete oszlopok az export szintjét szemléltetik. Ebből kiolvasható, hogy a banán nemzetközi kereskedelme kisebb mértékben növekszik, mint a termelés önmaga, amiből arra lehet következtetni, hogy a növekményt elsősorban azon termelő országokban fogyasztják el, ahol a banánt termesztik. Az elmúlt évtizedek vezető banántermelő országaiból a hazai boltokban nem sok árut lehetett látni. Ezek pedig India, Brazília és természetesen Kína. Őket követi Ecuador és a Fülöp-Szigetek. A legnagyobb exportőr országok listáját közép- és dél-amerikai országok vezetik. Az elmúlt évtizedek átlagában Ecuador a világ vezető értékesítője a globális piacon. A hazai boltokból nem csupán az ecuadori áru ismert, de a rangsor többi országa is, hiszen a sorrend Costa Ricával, Kolumbiával, majd Guatemalával folytatódik. Érdekessége, hogy az elmúlt évtizedek átlagában a top 5-ben csupán egy nem közép-amerikai ország foglal helyet, az ötödik helyen székelő Fülöp-Szigetek. A potenciálját tekintve azonban a Fülöp-Szigetek kifejezett növekedésnek indult. 2006-ra már a második legnagyobb nemzetközi értékesítővé fejlődött, majd kisebb hanyatlás után 2012-re újfent elérte a dobogó második helyét. Mindettől függetlenül régiós szinten Közép- és Dél-Amerika pozíciója a világ külkereskedelmében nincs veszélyeztetve. A 2. ábrán látható a kivitel nagysága millió tonnában számítva.

1-es ábra: A banán globális termelési és export adatai, Forrás: FAO

2-es ábra: A legnagyobb banán exportőr régiók 2008 és 2012 között, Forrás: FAO

A legnagyobb importőrök a banán nemzetközi piacán természetesen azok az északi féltekén elhelyezkedő országok, ahol elképzelhetetlen a banán termesztése. 2004-ig az USA vezette a rangsort, az akkor még 15 tagú Európai Unió előtt, de miután az Unió tagjainak a száma mára már 28 tagúvá vált, így át tudta venni a legnagyobb importőr szerepét. A harmadik helyen évtizedekig Japán állt, de a rendszerváltás óta eltelt időszakban Oroszország folyamatosan növelte importjának nagyságát, és így a 2010-es évekre a harmadik legnagyobb globális vásárlóvá fejlődött. Japánt az a Kína követi, amely termelési szempontból is a legnagyobbak közé tartozik, de fogyasztásának mértéke akkora, hogy így is további vásárlásokra kényszerül a világpiacon. Százalékos szinten mérve az EU és az USA a piac nagyjából 28, illetve 27%-át adja ki, így ez a két resztvevő önmaga a kereskedelmi kínálat közel 60%-át vásárolja fel. A harmadik és negyedik helyeken álló Oroszország és Japán is közel azonos szintű mennyiségekkel rendelkeznek, hiszen a nemzetközi felvásárlás 8%, illetve 7%-át tudhatják magukénak. Mögöttük Kína 4%-kal rendelkezik.

Alma, alma, piros alma

A világon a második legnagyobb termeléssel és fogyasztással rendelkező gyümölcse már a hazai termelőket is foglalkoztatja, hiszen ez a gyümölcs az alma. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Hivatalának adatai alapján a 2013/14-es évben világszinten több mint 71,5 millió tonna alma termett. Az elsődleges kalkulációk alapján ez a mennyiség a 2014/15-ös évre kissé visszaeshet, hiszen a számítások alapján idénre közel 71 millió tonnás lehet majd a termés nagysága. E várható enyhe csökkenés ellenére is elmondható, hogy az alma termelése és fogyasztása a többi gyümölcs kínálatának és keresletének megfelelően évről évre növekszik. Öt évvel korábban ugyanis még csupán 62 millió tonna áru termett. Az alma felhasználása alapján a legnagyobb hányadot friss gyümölcsként fogyasztják az emberek. Ez százalékos arányban globális szinten 84%-ot jelent. Természetesen ez az arány nem minden országra jellemző. Kínában ez a szám magasabb, 92,2%. A fejlettebb régiókban pedig ugyanez az adat a világpiaci átlaghoz képest alacsonyabb. A 28 tagú Európai Unióban például a friss alma fogyasztása meghaladja a 67%-ot a feldolgozottal szemben, míg az Egyesült Államokban csupán 61,3%-ot tesz ki.

A világ legnagyobb termelője egyértelműen Kína. Egymaga kiadja a világ termesztésének több mint 55%-át. A második legnagyobb piaci résztvevő az Európai Unió a maga 16,7%-os részesedésével, majd a dobogó harmadik fokán az Egyesült Államok következik 6,5%-os részesedéssel. Mint azt a 3-as ábra is megmutatja, az élmezőnybe Törökország, India, Oroszország, Chile, Brazília, Ukrajna és Dél-Afrika tartozik még a megemlítendők kategóriájába. Ez a tíz ország adja a Föld termelésének közel 95%-át (amennyiben az EU-t egy országnak lehet venni).

Hazánk termelése szempontjából jelentős szerepet tölt be az Európai Unión belül. A legnagyobb almatermelő ország Lengyelország a maga közel 3,2 millió tonnás termelésével. A második helyen Olaszország áll több mint 2,2 millió tonnás adattal, majd Franciaország követi közel 2,1 millió tonnával. Németország mára 800 ezer tonnás termeléssel áll a negyedik helyen, bár néhány éve még több mint 1 millió tonnát is meghaladta a leszüretelt mennyiség. Spanyolország (594 ezer tonna 2014-ben) tradicionálisan az ötödik helyen állt sokáig az uniós ranglistán, de 2012 óta már csak a hatodik az élmezőnyben. Hazánk előzte meg, és így az előkelő ötödik helyet foglaljuk el. A magyar termesztési adatokat a 4. ábra mutatja meg. Látható, hogy az elmúlt évtizedben átlagosan 500 és 600 ezer tonna között alakult a hazai termelés nagysága. Van még egy ország az Unióban, ahol nagyobb volt a termelés a magyarországinál, de szintén jelentős csökkenést élt meg. Ez pedig Románia, az idei sorrendben hetedik ország, ahol 2003-ban még 802 ezer tonnát, majd 2004-ben 1,098 millió tonnás volt a termés nagysága. 2014-ben ez az adat csupán 441 ezer tonna volt.

A globális kereskedelem export-oldalát tekintve a vezető pozíciót az EU tölti be. Éves szinten több mint másfél millió tonna almát értékesít harmadik országok felé, amivel több mint 28%-os részesedést tart magánál a teljes nemzetközi kereskedelemből. Az EU-t Kína követi közel 900 ezer tonnával. Az elmúlt öt év érdekessége az, hogy amíg az Európai Unió évről évre növelni tudta külhoni értékesítéseit, addig Kína folyamatosan veszített piaci szerepéből. 2009-ben még több mint 1,2 millió tonnát értékesített más országoknak, míg az idei számítások alapján 2014/15-ös idényben már csupán 880 ezer tonnát értékesít majd. Persze ennek érthető az indoka, hiszen a helyi fogyasztás, mint szinte minden élelmiszer szintjén, Kínában évről évre növekszik, így egyre kevesebb alma marad arra, hogy a határain túlra szállítsák. A kínai belső fogyasztás a 2009/10-es évben még nem érte el a 25 millió tonnát, míg várhatóan 2014/15-re közel 34 millió tonnát fogyaszt majd el a lakosság. Ez öt év alatt 36%-os növekedést jelent a belső fogyasztás alakulásában. A legnagyobb exportőrök rangsorában Kína mögött az Egyesült Államok áll. Az USA Európához hasonlóan évről évre növeli kivitelének nagyságát, így rövid távon, várhatóan három éven belül helyet fog cserélni a második helyet betöltő Kínával. Idénre már közel azonos mennyiséggel kalkulál az USA Mezőgazdasági Hivatala, csupán 5 ezer tonnával számított kevesebb külhoni értékesítéssel. Chile szintén szorosan az USA mögött helyezkedik el, de exportjának szintje az elmúlt öt év távlatában stagnálást mutat. Ettől függetlenül lehet azzal kalkulálni, hogy 3 éven belül Chile is megelőzi Kínát, de nem saját organikus növekedése miatt, hanem azért mert az ázsiai ország folyamatosan csökkenti kivitelének nagyságát. Chile (834 ezer tonna) után Dél-Afrika (400 ezer tonna), majd Új Zéland (325 ezer), Szerbia (150 ezer), Argentína (145 ezer), Brazília (60 ezer) és végül Azerbajdzsán (45 ezer) szerepel a legnagyobb exportőrők 10-es listáján. Az összes többi ország kivitele 344 ezer tonnát tesz ki.

3-as ábra: A világ alma termelése 1000 tonnában, Forrás: A szerző saját munkája USDA adatai alapján

4-es ábra: Magyarország alma termelési adatai ezer tonnában, Forrás: A szerző saját munkája KSH adatok alapján

A legnagyobb importőrök listáját Oroszország vezeti. Ebből is látható, hogy ez milyen fontos piac az EU és azon belül is hazánk számára. Az elmúlt öt évben átlagosan 1,1 millió tonna almát vásárolt Oroszország más országoktól. Ugyan 2014-ben visszaesett ez a szám 800 ezer tonnára, de ez inkább ideiglenes visszaesésnek mondható, és várhatóan újfent növekedni fog majd a beszerzés mértéke. A második legnagyobb behozatallal az unió rendelkezik. Az az érdekes helyzet áll így fent, hogy az EU a világ legnagyobb exportőre, de egyben a világ második legnagyobb importőre is. 2014-ben 550 ezer tonna almát vásárolt az Európai Unió harmadik féltől. Az uniót Mexikó (260 ezer tonna), majd Kanada (225 ezer) és India (200 ezer) követi. India után az Egyesült Államok (190.000), az Arab Emirátusok (180.000), Bangladesh (160.000), Tajvan (160.000) és Brazília (150.000) kapott helyet az első tízben.

Kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk!

A gyümölcsök nemzetközi piacán az almát a szőlő követi, majd a narancs és a hazánkban kevésbé elterjedt mangó áll a legelterjedtebb 5 gyümölcs rangsorának az élén. Az almán és a szőlőn kívül, éghajlati adottságaink miatt, hazánk a 10 leggyakoribb gyümölcsfaj közül a 8. helyen álló körtét, illetve a 10. helyen álló őszibarackot/nektarint tudja még termeszteni. A top 20 sem hoz nagy előretörést a hazai termesztés szempontjából, hiszen csupán a 13. szilva, a 16. eper, a 19. sárgabarack és a 20. cseresznye termesztésével tudunk ágazati szinten foglalkozni. Persze, ahogy a rendszerváltás előtti időszakban híres narancstermesztési kísérlet is megmutatja, lehet, hogy a jövőben lesz még a témában előrelépés.

Tömösi Attila