Ha rosszkedvű a tojástermelő, a fogyasztó sem lehet boldog

Írta: Agrárágazat-2021/09. lapszám cikke - 2021 október 03.

Beadták az istálló-korszerűsítési pályázatokat, de mostanra elkedvetlenedtek a hazai tojástermelők. A tavalyi fogyasztási boom után most valahogy nem veszik az emberek ezt a teljes értékű élelmet. A tojásárak esnek, a takarmányköltség viszont nő. Eközben sötét fellegként gyülekezik a termelők feje fölött a tény, hogy 2027-re át kell állni az alternatív tartási rendszerekre. Egyetlen út maradt előttük, amire nem szívesen lépnek…

 

Ketreces tyúktartás
A kereskedelmi láncok lépnek elsőként, már 2027 előtt elutasíthatják a ketrecből érkező tojást (forrás: nosalty.hu)

 

Piaci kiszorítósdi

„Iparági lobbi van az átállás kényszerítése mögött. Európában 200 millió férőhelyet kell átépíteni szabadtartásra vagy mélyalmosra. Aki ezt nem bírja megfinanszírozni, az kiesik a versenyből. A magyaroknak ezt a fenyegetést komolyan kell venniük, különben a külföldiek jönnek be megépíteni ezeket az istállókat” – ez az általános vélemény a tojáságazatban a technológiaváltásról. A veszély olyannyira reális, hogy eddig már két „betörési kísérletet” kellett megakadályozni, az utóbbit az egyik legnagyobb hazai szereplőnek, a Farm Tojás Kft.-nek. Legutóbb 2019-ben akart a Vas megyei Mikosszéplakon 900 ezer tyúk tartására alkalmas tojófarmot létrehozni egy német befektető, aki emellett még Mezőörsön is tervezett egy 450 ezres, Kenyeriben pedig egy 900 ezres állományú telepet. Ez összesen 2,25 millió tojótyúk, ami Magyarország nagyüzemi tojótyúk-állományának bő harmada. A beruházót ráadásul saját hazájában eltiltották a nagyüzemi állattartástól. Az akciót a Farm Tojás úgy hiúsította meg, hogy kivásárolta a beruházások megvalósítására létrehozott Duna Tojás Kft.-t, valamint a telepeknek szánt területeket. A veszély azonban nem múlt el. Sajnos a hazai termelés meglehetősen szabdalt, és nagy a széthúzás a termelők között. „Kevés nálunk az európai mércével mérve nagyüzem és nagy csomagoló, kis-közepes vállalkozások dominálják a termelést. Regionális vállalkozások látják el a helyi piacot, ami tulajdonképpen egy uniós álom, de egy kicsit drágítja a termék-előállítást” – mondja Pákozd Gergely, a herceghalmi Pák-To Kft. vezetője. Szerinte ez lehet az oka annak, hogy a csomagolóhelyi árak a bolgároknál, szlovákoknál, cseheknél, de még a németeknél is alacsonyabbak, mint nálunk, legalábbis a Bizottsághoz eljutó adatok szerint. Eszerint a magyar tojás ára a holland és portugál árszinttel azonos, de jóval olcsóbb, mint a kisebb üzemmérettel dolgozó lengyel vagy a drágább munkaerőt alkalmazó francia kollégák áruja. Sőt, 2 százalékkal az uniós átlagtól is elmarad az árszínvonalunk.

 

Idén nem fogy a tojás

Pedig a magyar tojás még viszonylag jól is tartotta az árát, hiszen 2021 első hét hónapjában uniós szinten az étkezési tojás csomagolóhelyi ára csaknem 6 százalékkal romlott, miközben a magyar tojás ára összességében 3 százalékkal javult. Úgy tűnik, a Covid lecsengésével egész Európában kevesebb tojásra van szükség, nagyon gyenge a kereslet. Túltermelés van, a tavalyi évhez képest húsvét után drasztikusan esett a tojásfogyasztás – ezt halljuk mindenhol. Ebben vannak szezonális hatások, mint a háztáji termelés felfutása, és érthető az is, hogy a vendéglátásban most jelentősebb a fogyasztás, mint tavaly – no, de ennyivel azért mégsem! „Egyszerre éljük meg az árcsökkenést és a volumencsökkenést. A legbosszantóbb, hogy közben a termelési költségek nőttek” – foglalja össze a helyzetet Pákozd Gergely. „Szerintem teljesen indokolatlanok a takarmányárak. Tavaly rekordtermés volt kukoricából, idén meg búzából, és szója is bőven van a piacon, mégsem reagálnak az árak. A drágulás ősszel indult, és még most is 10 ezer fölött van a tojótáp mázsás ára. Eközben önköltségi ár alatt veszik át tőlünk a tojást. Az L-es tojásból máris kevés van piacon, ami az öreg tyúkok nagy arányú kivágására utal. Még pár hét, és az M-esből is kevesebb lesz. Az őszi árakat az határozza majd meg, hogy milyen ütemben haladnak az új telepítések, mennyire bíznak a termelők a piac normalizálódásában” – magyaráz Szíjártó Attila, a Tótkomlósi Tojástermelő Kft. vezetője. A hangulatromlás általános az ágazatban, amit a Takarék Agrártrend Index számszerűsíteni is tudott. Az első negyedévről a másodikra 15 százalékkal esett a tojástermelők körében a bizalmi index, ami a teljes magyar agráriumban egyedülálló volt. A hazai tojástermelők jellemzően nem rendelkeznek saját takarmánytermő területtel, így vagy megvásárolják a takarmányalkotókat és maguk keverik össze, vagy készre kevert tápokat vesznek. A tótkomlósi cég egy holland szövetkezet hazai leányvállalatától kapja a tápot. Tavaly óta úgy mérsékelnek a költségeken, hogy a nekik tetsző időpontban előszerződéseket kötnek a szójára, búzára, kukoricára.

 

Grafikon
Húsvétkor még a tavalyinál is jobb volt az ár, azóta visszatértünk a korábbi árszintre

 

Gyenge alkupozíció

Bosszantja a termelőket az is, hogy a boltokban sokkal kevésbé csökkent az ár, mint a termelői oldalon. „360 ezer tojótyúkkal dolgozunk, a tojásokat a multiknak adjuk el. Mindegyikhez szállítunk, de mostanában valamennyien megnövelték az árrésüket” – jegyzi meg Szíjártó Attila, de mások is ezen a véleményen vannak. „Sosem volt annyi nyereség a tojáson a kereskedelemben, mint most, közben mi minden egyes darabon veszítünk. Azt látom, hogy a magyar termelés szerveztelen, és nem alakult ki benne munkamegosztás. Aki tojást termel, az csomagol és értékesít is, nem akar egy nagy csomagolóüzemnek beszállítani. Mindenki külön-külön üzletel a multival, ez nem jó alkupozíció. Egy-két nagy integrátorral más lenne a helyzet, másképp tárgyalhatnánk, és a hosszú távú szerződések védőhálót vonnának a termelők köré. Ha kell, a termelés szabályozását is irányítaná az integrátor” – vázolja az egyetlen lehetséges utat Kertész Tamás, a Farm Tojás Kft. vezetője.

 

A szabadtartás réme

Eközben Damoklész kardjaként lebeg az ágazat feje felett az alternatív rendszerekre való átállás réme. Uniós szinten elvárás, hogy 2027-re mindenki megvalósítsa vagy a szabadtartásos, vagy a mélyalmos, vagy a biotartást. Bár a termelők zöme azt hangoztatja, hogy „nem eszik olyan forrón a kását”, akár 2030-ra is kitolódhat ez a dátum, a pályázati források kihasználtsága arra utal, hogy komoly készülődés kezdődött az istállók átalakítására.

„A tavalyi állattartótelep-korszerűsítési pályázatot visszamondtuk, most adtuk be újra. Sajnos közben az építésianyag-költség elszabadult, a vas és a fa több mint 50 százalékot drágult. Úgy számolunk, hogy 2022-től fokozatosan áttérünk a volieres rendszerre. 2026-tól az Aldi már csak ilyenből fogad tojást” – hangzik el Tótkomlóson, de a többi megkérdezett termelő is beruház, jellemzően egy-két épület átalakításával terveznek. Az óvatosság két okból is indokolt: egyrészt nem tudni, valóban szüksége van-e a fogyasztónak a szabadtartásos vagy biotojásra, másrészt olyannyira megdrágult a kivitelezés, hogy vészesen megnőtt a beruházás megtérülési ideje.

 

Ketrec nélküli tyúktartás
Nagynak tűnik az egyedsűrűség, pedig egy négyzetméterre csak harmadannyi madár jut

 

Akik már legalább részben alternatív rendszerekben termelnek, azt mondják, az extenzív rendszerek olcsón működtethetők, hiszen kevésbé drága épületekben, kisebb energiafelhasználással folyik a termelés. Tény viszont, hogy sokkal több helyet és munkaerőt igényel a szabadtartás, és eleinte komoly veszteségekkel jár, akár 20-30 százalék is lehet az alomba és nem a fészekbe tojt tojás „Ez a fajta termelés egészen más tudást követel. A beszoktatástól kezdve sokkal több figyelmet kérnek a tyúkok, ez persze több munkaerőt is jelent. Mélyalmon 15-20, szabadtartásban 40-50, bióban akár 80-100 százalékkal is drágább lehet ugyanaz a tojás, mint ketrecben” – mondja Szíjártó Attila, aki szerint, ha túl gyorsan erőltetik az átállást, akkor a felére is zuhanhat a magyar tojótyúkállomány. Az pedig nagyobb drágulást hozna a piacon, mint a 2012-es technológiaváltás volt, amikor a feljavított ketrecekre állt át egész Európa. „Az EU a ketreces tartás tiltásával semmi mást nem tesz, mint etikai kérdést csinál egy gazdasági problémából, és mesterségesen szűkíti a kínálatot” – fűzi hozzá a tótkomlósi termelő. Pákozd Gergely is úgy véli, hogy jobb lenne a vevőre bízni, mit akar, hiszen ma is leveheti a polcról a neki tetsző technológiában termelt portékát. De ők is beadták a korszerűsítési pályázatot, hogy egy istállót átalakíthassanak. 70 ezer tojó van a cégnél, ha mindegyik épületet átépítenék, akkor csak 20 ezer maradhatna. „A piac a hatékonyságnövelést várja el, az EU viszont az extenzív tartást. Ezek egymásnak ellentmondó célok. Az a véleményem, hogy Európa túl jól él. Ha a Covid vagy bármilyen válság eszkalálódna, rögtön észre vennék, hogy melyik cél a fontosabb. Ezért haladunk óvatosan előre. Az elszántságot látjuk a kereskedelem oldaláról, de azt is, hogy a fogyasztók nem keresik ennyire tudatosan a mélyalmos vagy szabadtartásos tojást. Jobb lenne megvárni, amíg keresik, mert akkor fizetni is hajlandók lesznek érte” – mutat rá a Jó tojás márkanéven értékesítő Pák-To Kft. vezetője.

Hozzáteszi: a legtöbb tojótelep nincs abban a helyzetben, hogy területeket vásároljon, kifutókat létesítsen. Az sem világos, miért előnyösebb környezeti szempontból a nagy helyfoglalás, a sok takarmány és az erőteljes ammónia-kibocsátás. „Ha engem kérdez, miért rosszkedvű az ágazat, akkor a tömör válaszom: mert harapófogóban vagyunk, és nem látjuk a kiutat. Mindenki beadta a pályázatot, de nem az innováció irányába halad a világ, hanem vissza, a lovas kocsihoz.”

 

Grafikon
A technológiaváltásnak jóval nagyobb hatása volt a piacra, mint a Covidnak

 

A Farm Tojásnál közel 650 ezer tyúk a termelési kapacitás, nagyjából fele-fele arányban állatbarát és hagyományos rendszerben. Kertész Tamás elmondása szerint nemrég adtak át egy újabb szabadtartásos istállót, és most is épül egy. Úgy véli, lassan, de biztosan átáll a termelés erre a rendszerre, ez pedig nagy átrendeződést fog hozni a hazai piacon. Lesznek, akik inkább abbahagyják. „Én leginkább amiatt vagyok elkeseredve, mert látom, hogy a magyar cégek milyen helyzeteket hagynak ki, és egymással versengve hogyan szorítják le az árakat. Ez Ausztriában elképzelhetetlen lenne…”

Ha a mérethatékonyság telepi szinten nem lesz megvalósítható, akkor muszáj lesz a nagyobb csomagolóközpontokba beintegrálódni, ellenkező esetben a magyar tojástermelők nem fognak tudni profitot realizálni. A tejtermelőknek már sikerült, talán a tojástermelésben sem lehetetlen a szerveződés.

Lásd kapcsolódó cikkünket: Íme, Magyarország legboldogabb tojótyúkjai!

 

Gönczi Krisztina