Itt a szuperciklus, fékezhetetlen árspirálban a világ

A Takarékbank agrárpiaci elemzői tavaly óta készítenek trendelemzéseket az agrárium hangulatáról. Bár a piaci folyamatok zűrzavarosnak tűnhetnek, a trend világos: beindult egy árspirál, ami két évig is eltarthat.

 

Csibék
Takarmány, gyógyszer, energia, ember – mindegyik drágult (fotó: Horizont Média)

 

A Takarékbank elemzései az ügyfeleik körében készült felmérésre támaszkodnak, így „testközelből” követik az élelmiszergazdaság hangulatrezdüléseit. A járványt követő lezárások idején felértékelődött az élelmiszerellátás fontossága, az önellátás képessége. Az emelkedő árakkal együtt folyamatosan, bár lassuló tendenciával javulnak az ágazati várakozások is. Az agrárium szereplőinek bizalmi indexe most 32,1 ponton áll, egyes szektorokban pedig az ideális egyensúlyi állapotnak tartott 35 pontot is meghaladja – tudták meg a sajtó képviselői tegnap Hollósi Dávidtól, a Takarékbank Agrár Üzletágának ügyvezető igazgatójától.

 

Grafikon

 

Óriási veszély: infláció

Három kulcsszó jellemzi a mostani időszakot: az infláció felpörgése, a munkaerőhiány súlyosbodása, az újranyitás hatásai és a készülődés az esetleges negyedik vírushullámra – mutatott rá a szakember. Az infláció erősödése kódolva volt a járványt követő gazdaságélénkítő csomagokban. Ez a lépés elkerülhetetlen volt, másképp leállt volna a gazdaság, a következményei azonban évekig velünk lehetnek – vélekedett Hollósi. Beindult ugyanis egy nyersanyagpiaci szuperciklus.

A jelenséget Héjja Csaba üzletági elemző magyarázta el. A szuperciklus egyféle árspirál, amikor többféle nyersanyag értéke egyszerre és tartósan növekszik, ez pedig a gazdaság többi szegmensében is újabb áremelkedéseket generál. Az oka egyértelműen az, hogy a világ nem volt felkészülve arra a lökésszerű leállásra és újraindulásra, ami a járvány hatására bekövetkezett. A kereslet hirtelen fékeződése, majd viharos élénkülése a Föld szinte minden pontján egyszerre történt meg. Erre sem a termelés, sem a szállítmányozás, sem a raktározás nem volt, nem is lehetett felkészülve. Ezen felül továbbra is hatnak a járványtól független tényezők, mint például az emberiség létszámának növekedése, az élénk kínai kereslet vagy Európa zöldpolitikája. Ezek külön-külön is az élelmiszerárak emelkedését hoznák, a pandémiával együtt azonban valóságos árcunamit indíthatnak el.

Héjja Csaba pár példával meg is világította a helyzet komolyságát: ma 2,5-szer többe kerül elszállítani egy kiló búzát A-ból B-be, mint egy évvel ezelőtt. Ha Kína egy nyersanyagot akár csak 5 százalékkal nagyobb mennyiségben igényel, akkor az az EU és USA számára 20-20 százalékos exportbővülést eredményez. Az EU zöld célkitűzései miatt drágulnak a szén-dioxid kvóták, amin keresztül a villamosenergia ára jövőre akár 40–60 százalékkal is nőhet! Mivel az energiától kezdve az ásványi anyagokon és a munkaerőn át minden drágult, növekedni kezdtek a fogyasztói árak is. A FAO élelmiszer-árindexe 14 éves csúcson van. És bár korábban is láttuk már nagy kilengéseket, a mai helyzet annyiban rosszabb, hogy azóta csak nőtt az ellátási láncok hossza: egyre több szereplő teszi rá az alapanyagra a maga kis nyereségét, a termék pedig fizikailag is sokkal többet utazik, mire a végfogyasztóhoz ér.

Az ellátási lánc szereplői közül eddig egyértelműen a feldolgozók jártak a legrosszabbul: csak lassan és tompítva képesek tovább hárítani a nyersanyagok drágulásából fakadó költségnövekedésüket a kereskedelem felé, amelyik nem akar vásárlókat veszíteni a magas árak miatt. A mezőgazdasági termelők viszont elég gyors és drasztikus áremelést tudtak kiharcolni az átvételi árakban – ez okozta az alapvető optimizmust az ágazatban. Az inflációs veszély azonban sötét árnyékként borul mindenkire. Ezt ellensúlyozni csak a kamatok emelésével és a támogatott hitelkonstrukciók szűkítésével lehet. A drágább hitelek azonban növelik a beruházások megtérülési idejét, kivéve, ha a beruházó át tudja hárítani a költségnövekedését a felvásárlóra. Ebből az ördögi szuperciklusból meglehetősen nehéz kitörni. A végeredmény az élelmiszerek árának több mint 10 százalékos növekedése lehet két éven belül.

 

Optimista növénytermesztők

Ma legjobban a szántóföldi növénytermesztők érzik magukat, hiszen a termelői árak nagyobb ütemben emelkedtek, mint az inputárak, a kalászosok és a repce terméseredménye jó lett, illetve pályázati lehetőségek sokasága nyílt meg. Felhők csak a kukorica terméskilátásai kapcsán gyülekeznek az égen, valamint egyre világosabban látszik, hogy az infláció elviszi a támogatott beruházások támogatás-tartalmának javát. Némi aggodalom érezhető az agrokemikáliák és az energiahordozók áremelkedése miatt is.

 

Grafikon

 

A zöldségtermelők is viszonylag optimisták, hiszen a termékeik elképesztő mértékben drágultak, az időjárással szemben legalább részben védett környezetben termelnek, és szintén sok beruházási lehetőség nyílt meg előttük. A gyümölcstermesztők azonban elkeseredtek. A fagykárral szemben nem tudták megvédeni a fákat, és a munkaerőhiány is egyre égetőbb. A szektor bérei messze nem versenyképesek az építőipar vagy a vendéglátás béreivel, ezek most elszívnak minden épkézláb embert. A kertészeti termelés jellegzetessége, hogy elaprózott, és sokkal jobban ki van téve az importnyomásnak, mint a szántóföldi növények. Szükség lenne néhány nagy integrátorra, aki a feldolgozást és a termelők sokaságát is képes lenne kézben tartani – jegyezte meg Hollósi Dávid.

 

Grafikon

 

A baromfi ismét szárnyal

A baromfihús esetében jelentős hangulatjavulást mértek az elemzők. Ennek oka, hogy a lengyelországi madárinfluenza-helyzet miatt az európai piac – főként csirkehúsból – keresletivé vált, ezért nőttek a termelői és a feldolgozói árak is. Elsőként itt tudták érvényesíteni a gazdálkodók a megnövekedett takarmányárakat. A rövid termelési ciklus miatt ez az ágazat gyorsan képes növelni a kibocsátást, a termékpálya szereplőit pedig hosszú távú szerződéses kapcsolatok tartják biztonságban. A tojástermelők rossz kedve is relatív: tavaly a pandémia miatti lezárások nagyon kedveztek a hazai fogyasztás felpörgésének, a nyitás ehhez képest csökkenést hozott a keresletben. Így nem tudták ellensúlyozni a takarmánydrágulást áremeléssel, sőt.

 

Grafikon

 

A tejtermelők viszont alig vásárolnak a piacról takarmányalkotót, miközben a tej ára tartósan magasnak bizonyult. Némi árnyékot vet a képre, hogy a tej árában kilogrammonként 20-22 forintos támogatás lapul. A sertéstartók hangulatára részint a takarmánydrágulás, részint a folyamatosan túltelített európai piac nyomja rá a bélyegét, súlyosbítva a németországi sertéspestissel, ami exportlehetőségek híján szintén az uniós kínálatot növeli. Héjja Csaba szerint az inputáremelkedés mértékét még mindig nem tükrözik teljesen a termelői árak, ezért további árnövekedésre van kilátás. Leginkább a tej és a sertéshús esetében várja ezt az agrárpiaci elemző. A sertéshús árát az is emelheti, hogy a baromfihús helyettesítő terméke, így, ha a csirke ára nagyon „elszáll”, akkor a kereslet a sertéshús felé fordul.

 

Lásd még a témában: A járvány következményei sokáig velünk lesznek.