Bezárás

Friss zöldség egy kattintásra – így találkozik múlt és jövő

Írta: Agrárágazat-2022/3. lapszám cikke - 2022 március 13.

Akinek az érdeklődése közel esik a mezőgazdasághoz, az őstermelők világához, az mostanság nem véletlenül „fut bele” egyre gyakrabban a MyFarm-hálózat közösségi médiás fotóiba. Pedig az ötlet nem annyira új: már jó 10 éve terjed Magyarországon az interneten megrendelhető kerti áruk forgalmazása. Kövesdi Gábor ezt odáig fejleszti, hogy mind szakmailag, mind erkölcsileg szigorú kritériumok mellett az egészséges kistermelői élelmiszer-termelés (majdnem franchise-) rendszerét alakítja ki. Megkérdeztük tőle, hogyan és miért.

család

Jövőbe vezető múlt

Külsőre senki nem mondaná meg Kövesdi Gáborról, mivel foglalkozik: az öltözködését könnyed-sportos, kortárs elegancia jellemzi, végzettségére nézve pedig marketinget és sportmenedzsmentet kitanult közgazdászként él Budapesten, illetve néhány éve onnan északra, Leányfalun. Ugyanakkor nemcsak büszke vidéki származására, de ragaszkodik is annak jó hagyományaihoz. Sőt, ma már önmaga és több családtagja számára is ebből a hozott identitásból épít morálisan és agrárszakmailag is rokonszenves vállalkozást.

Kövesdi Gábor
Kövesdi Gábor: „Két igény találkozását oldottuk meg”

Őstermelő családból származom. Bár a szüleim gazdasága nem nagy, csupán 10 hektáros, a takarmánygabonától a zöldségeken át gyümölcsökig sokféle termény terem. A 90-es években ez még amolyan mellékes volt, de persze szépen lehetett vele keresni: abból mentünk például gyakran nyaralni – avat a kezdetekbe a kora harmincas éveit taposó vállalkozó. Nem tagadja, hogy eleinte azért nem volt annyira oda a gazdálkodásért. – Szerettem-szerettem, de azért az nem volt a kedvencem, amikor a szabadidőben a társaim focizni vagy szórakozni mentek, én meg térdeltem az uborkában vagy hajolgattam a krumpli fölött. Azért is kezdtem tanulni, és a szüleim is ezért támogattak, hogy ne kelljen ezt csinálnom egész életemben…

Elhíresült a kolbász és a csapatépítő

Így lett hát Gáborból közgazdász, és eleinte valóban tipikusan urbánus profilú üzletágakban – médiában, bankban, online szakmákban – dolgozott. Akkor még csak szívességből, kollegiális alapon mutatott néha ízelítőt a munkatársainak, barátainak az otthonról hozott ételekből. – Ha hoztam valakinek egy szál igazi, hartai kolbászt, persze egykettőre köréje gyűltek a többiek. Hát még, ha meghallották, hogy a boltinál ezerszer finomabb májas vagy szalámi a felébe kerül! De még ekkor is csak egy-két darabról volt szó, amennyit az őstermelői mennyiség enged. Ami elindított a változás felé, az a feleségem életmódja és élelmiszer-választási szokásai, illetve a járvány előtti programszervezés volt. Egyszer meghívtam a csapatot hozzánk, Hartára egy csapatépítőre, kolbászt tölteni. Rájöttem-rájöttünk, hogy ez tényleg kiváló közösségi esemény. Jó a levegő, klassz a környék, közös a munka, kialakul az együttműködés, közben mégis könnyed szórakozás, a folklór kis unikális mozzanata, vagyis tényleg jó csapatépítő. Így elkezdtünk ezzel foglalkozni – zárja a kezdetek históriáját Gábor.

Kolbásztál 1600 főre

A Kövesdi-féle kolbásztöltős csapatépítőknek olyan gyorsan híre ment fővárosi céges körökben, hogy sok más mellett már hírneves multik is odavitték a munkacsoportjaikat. – A csúcsidőben egy szezonban 15-20 csapat jött, sokszor 20-40 fő is egyszerre. Szóval, beindult az üzem, sőt, elég hamar ki is nőtte magát. Előbb-utóbb kellett volna egy stabilan hozzáférhető saját helyiség, alkalmazottak, nagyobb volumenű alapanyag-ellátás: szóval, eljött a növekedési krízis időszaka. De pont akkor jött be a covidos időszak is, úgyhogy le is állt a folyamat.
Viszont a kolbász-, zöldség- és gyümölcsrendelések, a parasztreggeli-tálak iránti igény éppen a járványintézkedések miatt megmaradt, sőt, erősödött. Az egyik nagy bank például volt, hogy 1600 főre rendelt ilyet. Elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan lehet ezt vállalkozás formájában kielégíteni
– meséli Gábor.

Sándor gazdától, személyesen – az mégiscsak más!

A vállalkozó már csak felesége révén is szembesült a természetes, biológiailag tiszta, permetezésmentes, ízekben gazdag zöldségek, gyümölcsök és más élelmiszerek iránti igénnyel. – Beláttam, hogy egyre többen akarnak a bolti vagy neten árult pizza helyett olyan ételt enni, amiről tudják, ki, hol, hogyan termelte meg, sőt, akár magától a termelőtől tudja átvenni is. Van annak egy varázsa és jelentősége, hogy én tudom, hogy Sándor gazda paradicsomját vásárolom. Időközben a testvéremet és édesapámat is bevontam. Emellett kerestünk olyan ismerős sertéstartót, aki nem üzemi szinten tart állatot, de a saját tartásban nevelt mennyiségből stabilan ki tud elégíteni nagyobb vásárlói kört. Így kezdődött a MyFarm.

család

A vásárlók megtalálása könnyű…

Gáborék voltaképpen azt a régi tételt igazolják, hogy néha a leginkább kézenfekvő ötletek nyújtanak nagy eredményt. – Itt tulajdonképpen két, egymást erősítő, kiegészítő igény találkozását láttuk. Egyrészt fontos, hogy a magyar őstermelő minél több vevőt találjon a terményeinek, árujának. Másrészt van egy egyre növekvő piac, akik tudatosan táplálkoznak és vásárolnak, ha tudják, hogy ezt hol tehetik meg, akár pár kattintással az interneten. Mi ennek a két igénynek az összetalálkozását oldottuk meg – összegzi Gábor.

Persze, neki tényleg kézenfekvő volt a megoldás, hiszen a Corvinuson, aztán a korai munkahelyein nemcsak elméletben tanulta, gyakorolta a marketinget. – A közösségi médiának sok negatív vonása van: már én sem lennék rajta jelen, ha nem jöttem volna rá, hogy erre nagyon szépen használható. Itt lehet a legkisebb befektetéssel megtalálni azokat a vevőket, akikről vélhető, hogy vásárlói lesznek a friss, tiszta hazai élelmiszernek. És tapasztaljuk is, hogy nagy biztonsággal elérjük őket, egyre nő is a vásárlói megrendelés – folytatja a vállalkozó.

…a termelők kiválasztása már nehezebb

Érdekes és tanulságos azonban az, ahogyan a MyFarm kiválasztja a leendő partnereit. A hálózatnak ma már ugyanis nemcsak Gábor szülőfalujában, hanem Demjében, Ópusztaszeren, Szentmártonkátán, Hajdúhadházán és Nagyrédén is van taggazdasága. – Kezdetben Hartán persze tudtuk, hogy a családi gazdaságban miért olyan tiszták és finomak az élelmiszerek. De honnan tudjuk, hogy másutt tényleg mennyi igaz a vegyszermentességből, mennyire igaz, hogy valóban füstölik a húst, nem csak ízesített sóval kezelik? Ezért amikor meghirdetjük, hogy további partnereket keresünk, nagyon szigorú elvásárokat támasztunk – ismerteti a fiatal vállalkozó. Nemcsak a vegyszermentesség és az eredeti receptúrák az elvárás, sőt, nem is csak a jó minőség. – Elvárásunk emellett az is, hogy az összes terménynek legalább a 10 százaléka kerüljön ingyen valamilyen rászorulóhoz, jótékonysági adakozás formájában. Aki ezt nem vállalja, sőt, akivel hosszas vitában kellene megértetni, miért is kérünk ilyet, azzal nem nagyon akarunk együtt dolgozni, mert nekünk természetes, hogy akinek van valamije, az igyekezzen megosztani belőle egy keveset – érzékelteti a MyFarm erkölcsi elkötelezettségét. Hozzáteszi: van olyan elvárásuk, amit nem is nagyon fogalmaznak meg: ez egyfajta kedély, mentalitás, aminek a révén egykettőre eldől, illik-e valaki ebbe a nem mindennapi körbe partnergazdaságként vagy sem. Ezek után talán nem csoda, hogy a meghirdetett partnergazdasági státuszra jelentkező 200 kisgazdaságból csupán 5 maradt, akivel bővítették a MyFarm-rendszert.

zöldség

A személyesség garanciái

Minthogy a legnemesebb morál mellett is természetes, hogy a mezőgazdasági üzlet, így adódik a kérdés: mik a növekedési tervek? – Eleinte az egészet azért kezdtem komolyabban csinálni, hogy a családunknak növeljem a bevételeit, stabilizáljuk a gazdasági viszonyait annyira, hogy azt csinálhassuk jó kedvvel és nyugodtan, amit szeretünk. Miközben ez felépült, ismertük fel, hogy nagy igény van erre, és érdemes hozzánk hasonlókkal szélesíteni a kört. Csakhogy van egy természetes határ, ami felett már nem biztosítható a személyességnek, a minőségnek ez a szintje. Úgy érzem, ha földterületben fejezem ki, akkor ez a határ 2 ezer négyzetméternél van. Egy nagyobb, intenzifikált gazdaság vagy egy olyan élelmiszer-termelő, aki már nem tudja közvetlenül kiszolgálni az ügyfeleit, már nem ugyanazt csinálná, amit a MyFarm – vélekedik Gábor. Ezért aztán a MyFarm nem az egyes taggazdaságok kibocsátását igyekszik növelni, hanem a hálózat kiterjedését, azaz új tagok fokozatos, körültekintő ki- és beválasztását.

Segíteni a hazai értékeknek

Ma már a MyFarm alapítványi formában működik, s már képes arra, hogy bár szerény keretek között, de honorálja a benne részmunkaidőben dolgozók tevékenységét. Gábor mindehhez egyébként a közösségi finanszírozás – ugyancsak korszerű – formáit is igénybe vette. Például az első 15 ezer dollárt úgy teremtette elő a MyFarm indításához, hogy globális adakozásra hívta fel az internet népét. – Ez az egész folyamat egyben azt is kijelölte számomra, hogy felépítsek olyan rendszert, ami világszerte már működik. A Brancs közösségi piactér célja is az, hogy az interneten toborozzon olyan érdeklődőket, támogatókat, akik segíteni tudnak induló személyeknek, közösségeknek. A farmhálózat szervezésekor is megerősödött bennem, milyen rengeteg nagyszerű érték teremtődik Magyarországon. Sok viszont azért nem tud áttörni, megerősödni, mert az induló pár millió forint hiányzik. Ezen akarunk segíteni.

Kohout Zoltán