Területi tároló és feldolgozó központról szóló cikkek visszhangja és utóélete

Talán még emlékszik az olvasó, a múlt évben e tárgyban írt és megjelent három cikkre. Ebben tételesen, és részletesen ismertettem az ilyen központok létesítésének, tervezésének, felépítésének valamint felszerelésének, üzemeltetésének, és nem utolsósorban várható és létrejövő előnyeinek gazdasági, társadalmi hasznát.

Először is köszönet mindazoknak, akik megtiszteltek azzal, hogy elolvasták és elgondolkoztak a leírtakról. Természetesen külön köszönet jár azon kényszer vállalkozóknak, gazdasági társaságoknak, akik levélben, e-mailben és telefonon megkerestek. A hivatkozott cikkek az Agrárágazat szaklap szeptemberi, októberi és novemberi számában jelentek meg, és azóta jelentős változások történtek hazánkban, a társadalomban, a gazdaságban. Közben a lezajlott választások eredményeképpen átrendeződtek a politikai viszonyok, melynek természetes következményeként új irányt vett a gazdaságpolitika.

Próbáljuk meg ezeket a változásokat (jól – rosszul) összefoglalni.

1)A gazdasági helyzet nem változott.

2) Az élelmiszer árak rohamosan nőttek.

3)A munkanélküliség soha nem látott mértéket öltött.

4)Megnőtt a tudatosan magyar árut kereső vevők száma.

5)Egyre nagyobb a társadalmi igény arra, hogy az árut közvetlenül juttassák el a felhasználókhoz.

6)A megszorítások miatt az önkormányzatok és a társadalom vesztes tagjai sokkal kritikusabban viseltetnek a multi cégekkel és a minőséggel kapcsolatosan.

7) Egyre többen ismerik fel, hogy saját érdeküket sokkal agresszívebben kell védeni.

Mi a területi, tároló, feldolgozó központok megfogalmazott célja, feladata?

– a szerződött gazdálkodóktól a megtermelt és begyűjtött mezőgazdasági termékek tárolása, válogatása osztályozása,

– a mezőgazdasági termékek részbeni vagy teljes feldolgozása csomagolása,

– a helyi önkormányzati intézmények boltok piacok, éttermek, szállodák, üzemek, cégek, folyamatos pontos időre történő kedvezményes ellátása,

– a környékbeli tartós munkanélküliek részleges, majd teljes körű foglalkoztatása (Segély helyett munkát!),

– a használaton kívüli önkormányzati vagy egyéb tulajdonú épületek csarnokok újra hasznosítása,

– közvetlen termelő – felhasználó – fogyasztó kapcsolat,

– a magyar élelmiszerek, kisgazdaságban előállított termékek maximális támogatása,

– a termékek szállítási költségeinek csökkentése,

– környezetbarát beruházásokkal járó előnyök, tisztább, rendezettebb környezet,

– garantált kifizetések a termelőknek, gazdálkodási biztonság,

– parlagon hagyott gazdátlan területek újra termelésbe állítása,

– megújuló, és újrahasznosítható energiai források maximális igénybevétele,

– pályázati pénzek észszerű, gazdaságos, de maximális kihasználása,

– lobbi tevékenység.

Bolthálózat a termelőkkel

A meghatározott célokkal minden velem kapcsolatba lépő teljes mértékben egyetértett. Egyre több vélemény és stúdióbeszélgetés foglalkozott ezzel a témával, és nagyon sokan ugyanígy gondolkodnak. Próbálnak kisebb-nagyobb társulásokat létrehozni, a termelésen kívül közösen értékesíteni. Magyar termékek értékesítésére bolthálózat kezd kibontakozni, melyek közvetlen a termelővel vannak kapcsolatban, a lakosság ma már szándékosan és tudatosan keresi ezeket a boltokat. Sajnos reklám és marketing területén nem tudják felvenni a multi cégekkel a versenyt. Van, amiben viszont óriási előnyük van. Helyismeret, nagyon jó szakmai ismeret, és nem utolsó sorban nagyon jó ízű megtermelt magyar áru (minőség, frissesség stb). Továbbá emberi kapcsolat a termelővel, vevővel. A megtermelt terméket nem kell nagy távolságra szállítani. Sokkal kisebb a termékre eső egyéb költség, ezért a termelő magasabb áron tud értékesíteni, és a vevő még is olcsóbban jut hozzá.

A szociális bolthálózat elindításáért dicséret illeti a MAGOSZ-t. Azért ne felejtsük el, hogy ebben az országban Budapesten kívül is van élet!

Dömping árú dömping áru

A tárgyi centrumok ezen túl mutatnak, mivel nemcsak az áru értékesítését próbálják meg jó irányba terelni, túllépve ezen, a kistérségi központok, a közelben lévő termelők érdekeit is védve tárolásra és feldolgozásra is módot adnak. Így a termelő nem kénytelen zsarolásnak engedve dömping áron eladni a termékét, és végül magasabb nyereséget tud realizálni. Nem a közvetítő fölözi le, méghozzá busásan. További előny a tárolás mellett, hogy a helyben megtermelt és félig vagy teljes egészében feldolgozott áruk a kistérségben nagymértékben javítják az ellátást. Jellemző példa erre, hogy az önkormányzatokra egyre több teher hárul, egyre kevesebb állami támogatás mellett. Meg kell birkózniuk a hozzájuk tartozó, azon a területen élő emberek mindennapi gondjaival, ellátásával. Olyanokkal, mint például a szociális gondoskodás, iskolák, idős otthonok mindennapi ellátása, a munkahelyteremtés és még más problémák megoldásával.

Az azért mégsem járható út, hogy az intézmények konyháit ne magyar, helyben megtermelt, vagy megtermelhető mezőgazdasági termékkel lássuk el. Ha nem így teszünk, akaratlanul is támogatjuk más országok, területek, munkával való ellátását. Importálunk távoli országokból, vagy nagy bevásárló központokban történő vásárlásunkkal támogassuk mások – amúgy is jobban támogatott – mezőgazdaságát.

Ennek elkerülésére felelnének meg a területi tároló, feldolgozó központok, melyek munkahelyeket is teremtenének. Fejlesztéssel nagyon hamar önálló energia ellátással bírnának, mely lehetővé tenné a feldolgozottság növelését, emelné a központ gazdaságosságát, nem utolsósorban lehetővé tenné az önkormányzat energia költségeinek csökkentését részben vagy teljes egészében.

Eredmény, hogy gyermekeink, idős rokonaink ismerőseink és nem utolsó sorban saját magunk részére egy élhetőbb, tisztább környezetet adna. A kis térségi központok létrejötte következtében újra lehetne indítani nagyon sok munkaigényes, ma már lassan elfeledett mezőgazdasági termék termesztését is. Elég abból, hogy ez nem felel meg az európai szabványoknak.

Nemcsak álomfelhő

Megindult egy erjedési folyamat, melyben bolthálózatok próbálnak maguknak helyet követelni. Kisebb- nagyobb társulások, szövetkezetek és egyéb társulási formák próbálják ezt a kedvezőbb, hazafiasabb és talán tisztább közéletet kihasználni a fejlődésre. Vannak bátor önkormányzatok, melyek saját földjeiken csak a maguk intézményeinek ellátását teremtik meg. Ezzel nemcsak anyagiakat takarítanak meg, hanem sokkal egészségesebb táplálkozást teremtenek meg környezetüknek, munkát biztosítanak elesett embereknek. Ezeket a nemes szándékokat maximálisan támogatni kell, és szerintem a sok kis kezdeményezést egy szervezett formában ötvözve – például a területi tároló és feldolgozó központok létrehozásában – hatalmas lehetőségek vannak.

Kényszer-humorral a témáról

Nemet kell mondani arra az uniformizált táplálkozási trendre, hogy a világon bárhol ugyanazt a fajta, ízű előírt energia tartalmú borzalmat lehet és kell megvásárolni. Remélem, egyre többen vagyunk úgy, hogy a lecsót magyar paprika, paradicsom és hagyma felhasználásával, magyar pirospaprikával kell elkészíteni.

A halászlé ne spanyol, mexikói pirospaprikával készüljön, sőt ehessek jonatán almát a zöld alma helyett. Ki emlékszik még a nyári almára, körtére, piros belsővel, a Kálmán körtére, a Vilmos körtére és még sorolhatnám tovább. Természetesen szabad országban mindenki azt csinál és eszik (bizonyos egyezményes határok között), amit akar.

Étlap ötletek a másképp gondolkodóknak

Reggelire tejital, az ebédhez kaliforniai színes paprikából lecsó, téglaporral vagy színezékkel dúsított paprikával készített gulyás, halászlé és pörkölt, majd kínai fokhagymával ízesített tejfölös harcsaszelet.

Az azért elgondolkodtató, hogy a Balatonon sült keszeget csak nagyon elvétve lehet találni, de más tengeri hal mindenhol kapható. Hát így lett a Balatonból magyar tenger.

A területi tároló, feldolgozó központok kidolgozott szervezeti sémája készen van. Mindenkinek hozzáférhető, és ennek érdekében az illetékes helyeken lobbi tevékenységet folytatok, kérdésekkel kapcsolatban pedig továbbra is állok rendelkezésükre.

Farkas György
okl. gépészmérnök, energetikai szakmérnök
beruházási szakértő

Kapcsolódó hírek