Hungarikum, melynek nincsen párja a világon!

A Hungarikum Bizottság 25. jubileumi ülésén a hungarikumok közé emelte a csíksomlyói pünkösdi búcsút és a kegyhelyet, a klasszikus magyar szablyavívás hagyományát és a tiszavirágzást. Utóbbi közismerten egy kérészfaj látványos rajzása, a tiszavirág 400 éve még egész Európában elterjedt volt, ma pedig a legveszélyeztetettebb kérészfaj.

A tiszavirág lárvája az imágóvá vedlést megelőzően három éven át az agyagos partfalban él és a folyóvizekben rendkívül fontos szerepet tölt be. Úgy is, mint a szerves anyagokat kiszűrő táplálkozása révén a víz tisztítója, és úgy is, mint más szervezetek (például halak) tápláléka. A faj klasszikus élőhelye a folyókanyarulatok külső ívén levő szakadópart, ahol a sodorvonal közel halad a parthoz, de kisebb számban a folyó más élőhelyein is előfordul.

A megfelelő élőhelyeken kialakuló telepekben néhány folyamkilométeren milliós számban élhetnek tiszavirágok – idézi az Ökológiai Kutatóközpont közleménye Prof. Dr Lengyel Szabolcsot, a központ tudományos főmunkatársát.

 

Eltűnt a 95 százaléka

A tiszavirág a XIX. és XX. század során elterjedési területének jelentős részén kipusztult. A faj utolsó megfigyelése a franciaországi Loire-ból 1922-ből, a Rajna német és holland szakaszáról 1952-ből, a Dunából pedig 1974-ből származik. A kipusztulás okai főként a folyószabályozások, a meder-átalakítások, a partvédelmi építése volt, melyek a faj klasszikus élőhelyének (szakadópartok) eltűnéséhez vezettek, míg kisebb mértékben valószínűleg a szennyezések is szerepet játszhattak.

A fajnak biztosan ismert, jelentős állományai ma már csak a Tiszában és a Rábában ismertek hazánkban, valószínűleg a Rába volt a forrása a Dunában 2015-ben Gönyűnél újonnan felfedezett kicsiny tiszavirág-állománynak. A faj bizonytalan előfordulásait jelezték a Dnyeper és a Dnyeszter folyókból illetve több évtizedes hiány után megtalálták a Duna-delta romániai részén és a Prut folyó moldovai szakaszain is.

Forrás:24.hu
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

hungarikum magyarország
..